Makovei Róbert a szeretet és önfeláldozás példájaként egy protestáns lelkészt említett, aki felkereste az egyik indián törzset. A törzsf?nök fiát egy fehér katona l?tte le, erre a törzs bosszút esküdött. Az els? fehér férfi, aki az útjukba kerül, a halál fia. A fiatalember elment az indián faluba, és felajánlotta életét a f?nöknek, mondván: neki nincs családja, így vállalja a halált másokért. Bizonyságot tett nekik, hogy az Úr Jézustól van a bátorsága. Elmondta az evangéliumot, és nem sokkal kés?bb megtért a törzsf?nök és a törzs nagy része is.
A lelkész prédikációjában a jó cselekedetekr?l beszélt, valamint azok hitbeli hátterér?l. A 19. századi protestáns teológiai szabadelv?ség hatására ismét hangsúlyosság vált a szociális evangélium tana, a felebarátok (embertársak) segítése. A hangsúly a cselekv? szeretetre került, de sokak hite sekélyes lett. Az igehirdetés alapjául szolgáló Mt 25,31-40 textus alapján Makovei Róbert arra hívta fel a figyelmet, hogy sok millió vallásos ember él a földön, de Isten nem a juhok, azaz az üdvözül?k közé számolja ?ket. Többr?l van szó, mint hogy kegyesek legyünk, a cselekedeteinknek a hitet kell bemutatniuk, mert a tetteink a hitünkb?l fakadnak. Az egyensúly elvesztésével a hitet elhanyagoljuk. Isten Igéjét a megfelel? helyre kell emelnünk, az ébredés akkor jön el Békésre, ha megtérünk Krisztushoz. Isten szeretete szemben áll a humanista emberszeretettel, az igazi hív? ember Istenr?l szól, és nem az emberekr?l. – mondta Makovei Róbert.
Az istentiszteleten a protestáns gyülekezetek közös, egyesített kórusa szolgált.
Kövesd a BékésMátrixot a
Facebook-on
a legfrissebb békési információkért!
