Böjti igehirdetés-sorozat a megújulásról
A Királyok els? könyve Illés-történetei alapján öt héten keresztül prédikált a megújulásról Katona Gyula lelkipásztor a református templomban. A bibliai történetben Izraelre Illés szavára hatalmas szárazság köszönt, amelynek oka az, hogy Aháb király felesége, a f?níciai Jezábel királyn? befolyására elterjedt az országban a pogány Baal termékenységisten imádata. Ezt Isten nem t?ri: nem lehet egyszerre az Úrnak és a bálványoknak szolgálni. Illés „párbajra” hívja ki a Baal-papokat: építsenek a Kármel-hegyen egy-egy oltárt, rajta elkészített áldozattal, és amelyikre t?z képében érkezik válasz, az az igaz vallás. Olvasandó: 1Kir 18,18-38.
Az els? alkalmon, február 21-én az 1Kir 17,1 alapján arról volt szó, hogy Isten a szárazság formájában büntetést küld Izraelre amiatt, hogy a Baal nev? bálvány istensége el?tt hajtanak fejet az él? Isten helyett. Nézzünk magunkba: mi is egyre többet hajlongunk az idegen bálványok el?tt. Isten né¬pének legnagyobb b?ne éppen az, hogy térdet hajt az idegen istenek el?tt. Ilyen idegen istenség a dics?ségvágy, a korszellemnek való megfelelés. Ahogy Izraelt aszály sújtotta, úgy Magyarországon a lelki szárazság képezi Isten büntetése tárgyát. A megoldás mindig Istent?l jön: Jézus jön felénk, és békét, bocsánatot akar adni annak, aki azt kéri t?le.
„Meddig sántikáltok kétfelé?” – hangzott a kérdés a böjti id?szak második vasárnapján (1Kir 18,21). Illés összegy?jti a népet a Kármel hegyen, ahol kérdést szegez nekik: Meddig akarnak még mindig két irányba sántikálni? Ez egyben megállapítás is: a nép nem csak Istennek szolgál, hanem másnak is. A hegyen ott vannak az él? Isten követ?i mellett Baal bálványisten követ?i is. Isten az ítélet el?tt mindig kérdezni szokott. A nép egy szót sem szól. Ha nem egyenes a válasz, akkor jobb, ha hallgatunk. A kérdés számunkra: Meddig folytatod a kett?s életet? Ahogy Kálvin fogalmaz, az ember szíve bálványgyártó m?hely. Azt azonban kérhetjük, hogy Isten mutasson rá a b?neinkre. Kétfelé sántikálunk: egy kicsit a Teremt?nek, egy kicsit a bálványainknak is szolgálunk. A megoldás: az Úr az Isten, el kell ismerni és követni ?t. Most azért döntenünk kell: Akarod-e az Urat szolgálni?
Az Úr oltárának helyreállítása volt a témája a harmadik igehirdetésnek március 14-én. A Kármel hegyen Illés el?ször felépíti az Úr lerombolt oltárát, majd elkészíti rajta az áldozatot. Eközben Baal prófétái is elkészítik a maguk áldozatát, táncot járnak „istenük” el?tt, és még össze is vagdossák magukat, de nem érkezik válasz Baaltól. Sokszor így van ez a mi imáinkkal is. Rettenetes dolog, ha nincs válasz. Nem az ég üres, hanem másról van szó: ha kétszív?ek vagyunk, Isten nem ad feleletet. Nem elég néha beleolvasni a Bibliába, oda kell állni Isten elé, nem kell a kifogás. Uram, itt vagyok, tégy a belátásod szerint. Illés helyreállította az Úr lerombolt oltárát, összerakta azt, amit lerombolt a b?n. Katona Gyula utalt arra: az Ördög görög neve „diabolosz”, ami „szétdobálót” jelent. Péter apostol úgy fogalmaz, hogy az újszövetségi egyház is kövekb?l áll, mégpedig él? kövekb?l. Nekünk mint él? köveknek, lelki házzá, szent papsággá kell felépülnünk. Az oltár tehát él? kövekb?l áll ma, a középpontban mindig a kereszt áll, a Szentlélek tüze csak a keresztre száll le. Illés mindent úgy tett, ahogy Isten mondta, az oltárt még vízzel is lelocsolta, így nem lehetett szó csalásról. Ezután imádkozott, és Isten t?zzel válaszolt: az áldozatot és az oltárt megemésztette. Ha megtérsz, Istennek lesz válasza a te imádságodra is.
Egyetlen mondatban össze lehet s?ríteni a negyedik vasárnap üzenetét: Az Úr az Isten! (1Kir 18,38-39) Az Úr hatalmas, szentséges, felséges Isten, de sokan azt hiszik, hogy a szolgálatukra állíthatják, és ha kérnek valamit az Úrtól, azt meg is kapják. Ez hibás, a hitet nem lehet üzleti alapon (adok és kapok) megélni. A fontos az, hogy le tudjak borulni Isten el?tt, és Isten akarata szerint menjenek a dolgok. Máshogy ugyanis nem lehet eljárni, csak Isten akarata szerint. Lehet szép a gyülekezeti statisztika is, de ha nem az Úr szerint mennek a dolgok, ez mit sem ér. Amikor Isten tüze lecsapott a Kármelen, mindenki megdöbbent és rádöbbent a saját valóságára. Amikor a saját helyzetünket mi is felismerjük, akkor arcra esünk, mint a nép a hegyen, és kérjük: Te fordítsd vissza a szívünket. Rajunk múlik, hogy Isten szeretetének tüze leszáll-e az égb?l az életünkre.
Március 21-én, böjt 5. vasárnapján Baal prófétáinak megölése és Illésnek az Úr el?tti leborulása volt az igehirdetés témája (1Kir 18,40-42). A nép tehát az Urat választotta a szájával, de tettel is válaszolnia kellett az eseményekre. Gyakorlati nemet kellett mondani a Baal-prófétákra. A pogány isten papjait lemészárolták a patak partján. A megtéréssel nem elég csak ruhát cserélni, meg is kell változnunk. Meg kell öldökölnünk az óembert, hogy fel tudjon növekedni az új. Ki kell mondani az ítéletet az önimádat tárgyaira is. A b?neink megölése azt jelenti, hogy kihozzuk ?ket Isten világosságára, és megvalljuk ?ket. A csodás események után a király elmegy és eszik-iszik, de Illés marad a hegyen, és imádkozni kezd. Kicsivé tud válni az Úr el?tt. Egy szava sincs, hogy mit tett ?, tudja, hogy nem ? a fontos, hanem Isten. Aki az Úr el?tt kicsivé tud válni, azt tudja használni Isten.
Virágvasárnap, március 28-án ért véget az igehirdetés-sorozat. A lelkipásztor többször is kihangsúlyozta Illés feltétel nélküli hitét és bizalmát Istenben. Amikor Isten kegyelme és bocsánata jeleként egy kis felh? nyomán megérkezik a várva várt es?, azt Illés állhatatos imádsága el?zi meg. Ugyanakkor nem azonnal érkezik az isteni válasz. El?bb még próbára tétetik Illés hite azzal, hogy szolgájának hétszer is föl kellett menni a hegyre, hogy es?felh? után kémleljen, mire egy tenyérnyi felh?t meglátott. Ám ez a jel már elég volt Illésnek a további cselekvésre. A hitb?l fakadó élet is a kicsiny kezdetb?l ered, de csodákra képes! Tanuljunk meg így élni és munkálkodni ebben a világban, rábízva magunkat Isten vezetésére és oltalmára – fejezte be hatodik böjti igehirdetését a lelkipásztor.