Régen nem látott nagyságú konfirmandus csoport tett fogadalmat Krisztus követésére, és kötelezte el magát Református Keresztyén Anyaszentegyházunk iránti h?ségre május 16-án, ezen a h?vös és es?s vasárnap délel?ttön.

Az istentiszteleten az igehirdetés szolgálatát a gyülekezet lelkipásztora végezte, akinek a vezetésével a 40 konfirmáló a templom f?bejáratán keresztül bevonult az istentiszteletre. Az igehirdetés alapigéje János evangéliuma 21. fejezetének 15-22.verse volt. Katona Gyula utalt arra, hogy a konfirmálók életében lezárul valami, de egyúttal el is kezd?dik valami új. Arra a kérdésre, hogy mi a fontos, a következ? választ adta: Jézus Krisztussal való személyes és mély kapcsolat, a vele való szeretetközösség. Érezzük viszont mindannyian, hogy id?nként megfáradunk, meglankad a hitünk, és a leterheltségek között megpróbálunk félkeresztyénséget élni, de ez tragédiába torkollik, így volt ez Péter apostol esetében is. Péter azon az estén megtagadta Jézust, azt is letagadta, hogy ismeri. A feltámadott Jézus mégis lefolytatta vele a fenti párbeszédet. Péternek meg kellett változni, mert Jézusnak engedelmes, tiszta szív? tanítvány kellett. Péter elfogadta volna, ha Jézus megszidja a viselkedéséért, de nem gondolta, hogy külön el fog beszélgetni vele. Ez a megbocsátó szeretet számára elképzelhetetlen volt. Jézus ma t?lünk kérdezi: Szeretsz-e engem? A lényeg: Van-e közösségünk Jézushoz? Az ? szentségében csak az járhat, aki szereti ?t. Jézus követésének két feltétele van. El?ször is, meg kell ismerni az Igét, a Bibliát, mert ebb?l magát Jézust ismerjük meg. Másodszor pedig ehhez kell igazítani az életünket. Ennek következménye az, hogy Jézus feltárja magát nekünk, közösségbe kerülünk vele, majd feladatot kapunk t?le. A felolvasott történet végén azt mondja Jézus Péternek: Kövess engem! Ezt már mondta egyszer, az út elején, amikor elhívta, de most ismét ezt mondja neki. Újra lehet kezdeni, amit elrontottunk. Nekünk is szól, hogy ne csak csodáljuk, rajongjunk érte, hanem kövessük is – mondta a lelkész.
Az istentisztelet második részében volt a konfirmáció. El?ször a konfirmáló ifjak számot adtak az elmúlt hónapok során megszerzett tudásról, és ismét meghallgathattuk a régi kedves gondolatokat, amelyek összefoglalják református keresztyén hitünket, és amelyeket minden évben meghallgathatunk a májusi konfirmációi istentiszteleten. Ezt követte az ünnepélyes fogadalomtétel, a megáldás. Az ifjakat Kelemen János, a gyülekezet gondnoka köszöntötte, majd mindenki emléklapot és ajándék könyvet kapott. A frissen konfirmáltak részt vehettek az úrvacsorai közösségben is. Az ünnepélyes alkalmat egy közös csoportkép készítése zárta.

Konfirmációi fogadalmat tettek:
Balog Tamás
Barkász Sándor Gerg?
Berczi Eszter
Bíró Nikolett
Czövek József
Csek Dóra Sára
Csibor Balázs
Faragó Attila
Fettik Zsolt Attila
Földesi Klára
Gábor Viktória
Hagymási Dániel
Horváth Bence
Katona Dávid Balázs
Kecskés Csilla
Kertész Zsuzsa
Kincses Virág (feln?ttkeresztségben részesült)
Kis László (feln?ttkeresztségben részesült)
Kocsor Levente Ferenc
Komlósi Katalin Kitti
Kovács Patrik Lajos
Kovácsné Varga Krisztina (feln?ttkeresztségben részesült)
Laczó Dániel
Nagy Zsolt
Pap Gábor
Papné Somlyai Csilla
Plavetz Péter (feln?ttkeresztségben részesült)
Pocsai Ildikó
Római Éva
Sipaki Annamária
Stocker Mercédesz
Szabó Bence István
Szabó Gabriella Ágota (feln?ttkeresztségben részesült)
Szabó Lilla Fruzsina (feln?ttkeresztségben részesült)
Tóth Anita
Török Zoltán Máté
Varga Imre
Vincze Szabina
Vozár Nikoletta
Záhorszki Dóra Mónika

Mint ismeretes, a református (és evangélikus) egyház fontos cselekménye a konfirmáció, amely utána 12-13 éves ifjak a gyülekezet „feln?tt korú”, úrvacsorázó tagjai lesznek. A konfirmáció latin szó, jelentése: meger?sítés. A tizenévesek maguk is meger?sítik azt a fogadalmat, amelyet gyermekkorukban helyettük szüleik és keresztszüleik tettek a keresztelés alkalmával. Ennek lényege a személyes kötelezettségvállalás Jézus Krisztus, az egyház Ura követésére, a református egyház iránti h?ségre, az úrvacsorával való rendszeres élésre.