Tisztelt Emlékezők!

Kedves Békésiek!

Csupán egy hete annak, hogy a Békés Megyei Önkormányzat Békés városával együtt tartotta meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra emlékező ünnepi Megyegyűlését. Itt, pár házzal arrébb, a város legelső és legnevezetesebb művészéről, Jantyik Mátyásról elnevezett utcában, arra a szabadságharca emlékezve, melynek a Békéshez kötődő Irányi Dániel országgyűlési képviselő kiemelkedő alakja volt.

De nem is kell messzebb tekintenünk ahhoz, hogy szemünkbe tűnjön hány és hány neves ember kötődött és kötődik ma is Békéshez. Szemben velünk a Karacs Teréz utca sem kisebb személyiségről lett elnevezve, mint arról az íróról, népművelőről, aki a nők nagyobb tömegei számára követelte a magasabb iskolai képzést, nemcsak a nemzet, hanem az emberiség haladása érdekében is.

És nem csak a XIX. század ontotta magából az országosan ismert és elismert, Békéshez köthető személyiségeket, hanem a XX. század is.

Kecskeméti Gábor és Hepp Ferenc kiváló sportolók, sportdiplomaták mellett Németh László író, Gulyás György karnagy, a Békés-Tarhosi Zeneiskola alapítója mind kortársai voltak a város és az ország egyik legnagyobb politikai hatású alakjának B. Szabó István országosan ismert kisgazdapárti politikusnak, Nagy Ferenc és Nagy Imre államminiszterének, akinek emlékére most összegyűltünk szülőházánál.

"Az emlékezés az, ami elválaszt bennünket embernek. Mi vagyunk az egyetlen faj, aki foglalkozik a múlttal. Az emlékeink hangot adnak nekünk. Tanúskodnak a múltról, hogy mások tanulhassanak belőle, hogy ünnepelhessék sikereinket, és figyelmeztetve legyenek a hibáinktól." - szól az idézet.

Biztos, hogy jobban ismerik a mögöttem álló falakat B. Szabó István leszármazottai: lánya Fábián Gáborné, unokája Kővágó Györgyné, dédunokái Kővágó Zsolt és Kővágó Tamás, akiket nagy tisztelettel köszöntök körünkben.

S biztos, hogy többet tud, és a hamarosan kezdődő konferencián fog is beszélni a neves politikushoz kötődő személyes élményeiről képviselőtársam, Dr. Horváth János, a Parlament korelnöke.

Szerencsések ők, mert magukban őrizhetik egy-egy gesztusát, történeteit, ismerhették értékítéletét és elveit, elővehetik a megsárgult fényképeket, személyes tárgyait.

De szerencsések vagyunk mi is!

Azért, mert, élete például szolgálhat nekünk is arra, hogy mit jelent embernek lenni, embernek maradni!

Őrizni értékrendünket, elveinket, politikai nézeteinket akkor is, ha ez áldozatokkal jár!

Igen, a jómódú parasztcsaládból származó B. Szabó István kemény gerincű ember volt, aki 32 évesen azért kapcsolódott be a helyi Kisgazda Kör munkájába, mert meghallva az egyszerű parasztemberek panaszait, belátta, hogy csak szervezetten lehet és szabad fellépni a korabeli áldatlan állapotok javítására.

Akaratát, tenni akarását nem törte meg, hogy játékszerévé vált a történelem sodrának. Sem az I. Világháború hadifogsága, sem később, a kuláklistás megbélyegzés, vagy az 1956-os szerepvállalását követő koncepciós per sem, ahol három évre ítélték el.

Az ellenzéki beállítottságú paraszti mozgalom egyik vezetőjeként, az FKGP alapító tagjaként életét tette fel arra, hogy javítson a parasztok sorsán, védje érdekeiket.

Márpedig erős, fejlett gazdálkodást felmutatni képes vidék nélkül akkor sem és most sincs erős, szilárd jövőképpel rendelkező Magyarország.

Tudta és érezte ezt B. Szabó István is, hogy a történelem sorsfordító döntéseket szán neki és Békés városának is.

1920 és 1945 között 7 millió 900 ezer főről 9 millió 300 ezer főre nőtt a megcsonkított Magyarország lakossága, azonban közel 2 millió parasztnak nem volt termőföldje.

Ennek a társadalmi, gazdasági folyamatnak is köszönhető a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt 1930. október 12-i Békés vármegyei, békési zászlóbontása, ahová az ország minden részéből több ezer paraszt érkezett szekereken, teherautókon. A békési alakuló nagygyűlés szervezésében aktívan közreműködő B. Szabó is kiállt a titkos választójog, a földosztás, az iparcikkek árának csökkentése, a falu szerepének növelése mellett.

Mint ahogy ma is ki kell állnunk Magyarországért! Ki kell állni a termőföld, az ivóvíz és természetes vizeink védelme mellett, mindenért, ami erősíti nemzeti értékeinket. Nem eladni, elkótyavetyélni, hanem megtartani, és ha kell visszavásárolni, újra a nemzet kezébe adni.

Jól tudta ezt B. Szabó István is. Ő volt Nagy Ferenc kormány államminisztereként, aki a Kisgazdapárt egységben tartása mellett a kommunista diktatúra előtt utolsóként próbálta megtartani és megvédeni a demokratikus értékrendeket.

Meg kell védenünk az alkotmányunkat, meg kell őriznünk az identitásunkat, és meg kell védenünk olyan intézkedéseket is, amelyek az ország és a nemzet javát szolgálják.

Amikor tehát rá emlékezünk, arra is emlékeznünk kell, hogy ki kell állnunk felvállalt értékrendünk mellett és olyan példaképekre gondolva, mint a mi földünkről származó B. Szabó István.

Ezt jelenti számunkra a demokrácia és az ország védelme, mint ahogy ezt jelentette az igaz ember B. Szabó István számára is – legyen emléke áldott!