A műsorban fellépet János Hajnalka népdalénekes, Kelemen Orsolya, versmondó és a Belencéres Néptáncegyüttes.
Az elismerést után zárszót mondott Dr Osztie Zoltán, a KÉSZ országos elnöke.
Az eseményről élőképes beszámolóval jelentkeztünk, a videót vasárnap láthatjátok a Békés Tv műsorában.
Laudáció
Baligáné Szűcs Irén
igazgató asszony
KÉSZ-díjának átadása alkalmából
Keresztény Értelmiségiek Szövetsége
Békés, 2013. április 11.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy közös szakmai érdeklődésünk, a magyar népi műveltség iránti közös vonzalmunk jussán én mondhatok laudációt B. Szűcs Irén néprajzkutatóról, a békési Jantyik Mátyás Múzeum igazgatójáról abból az alkalomból, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége titkos szavazáson neki ítélte oda a 2013. évi KÉSZ-díjat.
Bizonyos tekintetben nincs nehéz dolgom, a kitüntetett méltó is az elismerő szavakra, hiszen sajnos nem túl sokan vannak szerte e hazában olyanok, akik olyan szerteágazó, meghatározó és látható módon, s mégis mindvégig fáradhatatlan lendülettel és hittel tevékenykedtek és tevékenykednek ma is szűkebb közösségük, szülővárosuk értékeinek összegyűjtésében, feldolgozásában és közkincsé tételében, mint éppen Baligáné Szűcs Irén. Nem csupán életpályáját, de egész lényét színesség, sokrétűség, dinamizmus, pontosságra és magas szakmai színvonalra való törekvés jellemzi.
Személyisége, célkitűzései szerencsésen illeszkednek a KÉSZ értékrendjéhez. Jézus mondja: Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. (Mt 10,32) A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének alapgondolata ebből a krisztusi igéből kiindulva kettős szolgálatot jelent mindnyájunk számára:
1) Felelős értelmiségi habitussal, orvosként, tanárként, mérnökként, tollforgatóként, művészként vagy éppen néprajzkutatóként megvallani Krisztust az emberek előtt.
2) Ugyanezzel a felelőséggel segíteni az embereket gondjaik, nehézségeik enyhítésében ott ahol szükséges és ahol lehet. Mindezek mellett valódi értékeket felmutatni ebben a kínosan értéksemleges, ám folyamatosan kettős mércével mérő világban.
A következőkben Baligáné Szűcs Irén pályaívét szeretném a teljesség igénye nélkül felvázolni. Azt a pályát, amely az azt befutót azok közé a magyar írástudók, itt talán nem túlzás azt mondani, azok közé a magyar nagyasszonyok közé sorolja, akik életükkel, munkálkodásukkal a közjót szolgálták és szolgálják, távol maradva a ma már közhely szerű értelmiségi árulástól Babitssal együtt hittel vallják: Előttem nincs igazság, nincs erkölcs, a hazám javán kívül…
Szűcs Irén Békésen született, általános és középiskoláit is szülővárosában végezte. Már a Szegedi Kis István Gimnáziumban megmutatkozott a különös vonzódása szülővárosa hagyományihoz, a békési emberek iránti érdeklődése. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre jelentkezett és nyert felvételt 1977-ben. Itt olyan mesterek keze alá került, mint Gunda Béla, Dankó Imre vagy Újváry Zoltán. Tőlük tanult, itt szerzett etnográfusi és középiskolai tanári diplomát. Ezt követően a Jantyik Mátyás Múzeum munkatársa lett Békésen. 1986-tól igazgató, az akkor még Megyei Múzeumok Igazgatósága alá tartozó intézményben. Mint tagintézmény-vezető, azonnal bekapcsolódott a múzeumi munkák sokrétű tevékenységébe. Személyiségével, szakmai érdeklődésével és tudományos munkásságával meghatározta a múzeum arculatát. 2001 után többször is igazgatónak választották. Az eltelt időszakban a Békési Téka írója, szerkesztője. Megpróbálja bemutatni a békési nép mindennapjait. Munkája során önzetlenül segítette és segíti a város közművelődési-múzeumi tevékenységét. A mai napig előadásaival, kiállításokkal, ismertetőkkel támogatja a közgyűjteményi munkát a városban. A tájházban rendezett ifjúsági táborok szervezésével, a nyílt napok rendezvényeivel, a meseíró pályázatok meghirdetésével, a tájházi totók szerkesztésével is öregbítette a Jantyik Mátyás Múzeum jó hírnevét.
Sokrétű kutatói, néprajzi munkásságát itt nincs idő pontról pontra számba venni. Elég, ha néhány fontos, a közösség önazonossága szempontjából is jelentős pontot említünk. A már emlegetett Békési Téka sorozatban tette közzé Az vőfinek való regék, násznagynak való köszöntők (Egy 19. századi kéziratos vőfélykönyv) című munkáját, de itt jelent meg a békési múzeum történetét feldolgozó tanulmánya, valamint Jantyik Mátyás festőművész életét és munkásságát részletekbe menő pontossággal számba vevő írása is. Szintén itt látott napvilágot a híres békési mézeskalácsosról Szikszay Sándorról írt néprajzi tanulmánya is. Látszólag lehetnének ezek szertefutó témák is, de nem azok, egy alföldi mezőváros, Békés egykori életének szegletköveit vette számba B. Szűcs Irén, olyan szegletköveket, melyekre akár még jövőt is lehetne építeni.
Mindezek mellett B. Szűcs Irén mindig hangsúlyt fektetett a helyi közösségek, civil szervezetek segítésére. Támogatja a Békési Múzeumbarátok Körét, szívén viseli a civil szervezetek, a város lakosságának igényeit kiszolgáló rendezvények megszervezését is. Aktív részese lett a város lakosságát érintő megmozdulásoknak. Itt szeretnék megemlíteni egy lassan negyedszázados emléket, megköszönni egy B. Szűcs Iréntől kapott lehetőséget. 1990-ben a Nagy Ház termeiben, ha jól emlékszem három teremben, megnyitottunk egy a gyimesi és moldvai magyarok életét, népművészetét bemutató időszaki tárlatot. A kiállítás anyagát az én magángyűjteményem képezte. A megnyitó ünnepélyes aktusára mára legendássá vált csapat gyűlt össze, Megnyitóbeszédet a hétfalusi és moldvai magyarság jeles s sajnos mára már néhai kutatója Seres András mondott, vendégünk volt az 1945-ben Magyarországra települt moldvai csángó-magyarok akkor még élő két legkiválóbb hagyományőrzője Petrics Istvánné és Gyurka Mihályné, az autentikus csángó népzenéről pedig a Békés Banda gondoskodott. Itt köszönöm meg B. Szűcs Irénnek, hogy egy pályája kezdetén lévő fiatalembernek olyan lehetőséget biztosított, hogy megvalósulhatott élete első, szakemberek által elkészített igazi múzeumi kiállítása!
Vannak néprajzosok, akik "terepre" mennek, akik fölkeresik az adatközlőt, hogy a tőlük nyert adatot szakszerűen lejegyezzék, archiválják. B. Szűcs Irén nem tartozik közéjük, közös példaképünkkel, mesterünkkel Szűcs Sándorral együtt vallja: Útjaim során sohase hivatkoztam néprajzos voltomra, nem hangozattam, hogy adatokat gyűjtök. Mindenkit meghagytam a maga hitében. Hiszen számtalan módja, lehetősége van annak, hogy az emberekkel szót váltsunk. Elbeszélgessünk velük, elsősorban arról, ami őket érdekli, majd aztán a szó kiforgatta azt is, ami engem érdekel. Igaz, ehhez idő és türelem kellett. Meg egy nagyon fontos körülmény: Az általam kutatott terület számomra nem terep volt ahová ki kellett szállnom, hanem szülőföld, ahol éltem és élek…
Azt hiszem, nem kell több indokot felsorolni! Ezt a kiemelkedő és segítőkész munkát szeretnénk most megköszönni Baligáné Szűcs Irénnek!
