A zöldbe öltözött határ, a virágokkal teli fák hirdetik a születés csodáját, mintha a természet is méltó keretet szeretne adni egyik legszebb ünnepünknek május első vasárnapján, amikor az édesanyákat köszöntjük.

Az anyaságnál nagyobb csoda kevesebb található a teremtett világban. Életünk forrása, emberi létünk értelme, mindennapjaink része, mégis döbbenten állunk meg ezen a napon mi, férfiak. Döbbenten, hiszen belegondolni talán sikerül, elképzelni talán tudjuk ezt a csodát, de meg mégsem érthetjük soha. S talán jól is van ez így. Hiszen bizonyára része ez is annak nagy titoknak, annak a kimondhatatlan erőnek, amellyel csak egy nő bírhat, s ami előtt minden embernek fejet illik, fejet kell hajtania. Nincs olyan mozzanata, rezdülése életünknek, amely ne vezetne vissza végül bennünket az édesanyához. Ahhoz, akiről minden szónak, minden gondolatnak a hála, a megbecsülés és a köszönet hangján kell szólnia.

Így szeretnék én is Önökhöz fordulni kedves édesanyák, nagymamák. Kívánom, hogy éltesse Önöket az Isten jó erőben, egészségben, boldogságban életük minden napján. Köszönöm, köszönjük szeretetüket, türelmüket, amellyel életünket egész utunkon beragyogó fénnyel kísérik végig.

Tisztelettel:

Dankó Béla országgyűlési képviselő