Kedves békési polgártársak!

Azt hiszem, nincs olyan békési család, akinek ne élne, dolgozna Angliában vagy valamelyik más nyugat- és észak-európai országban rokona, szerette. Az utóbbi években aggasztó méreteket öltött az elvándorlás, amely a demográfiai hullámvölggyel együtt már-már népünk fennmaradását kérdőjelezi meg. Szent István napján arról kell beszélnünk, hogy milyen állapotban van nemzetünk és az az Európa, amelyhez Szent István közelített bennünket.
Ezer évvel ezelőtt Európa négy világnézet harcában vajúdott, és kereste a saját útját. A keresztyénség keleti és nyugati ága lassan elvált egymástól, és azon versengett, hogy melyik hódíthatja meg a kelet-közép-európai térségét. Északon élet-halál harcát vívta a régi, pogánynak nevezett vallás, amelyet lassan legyűrt a keresztyénség, amely egyúttal délen az iszlám ellen is harcolt.

A keresztyénség latin ága végül győzött, és évszázadokra meghódította nem csak Európa nagy részét, hanem gyakorlatilag a világot is. A fehér ember keresztyén kultúrája a francia forradalom után lassan feladta azt, ami gyakorlatilag keretet adott számára: a keresztyén vallást. Az utóbbi évtizedekben a nyugati kultúra és társadalom szemmel láthatóan válságba jutott. A pénz, a jóléti társadalom, a kényelem új világnézetet teremtett, amely nyomán halál és sorvadás járt. Különösen a második világháború után diadalmaskodott a halálnak ez az újfajta kultúrája, amely a férfi és a nő által alkotott évezredes családmodell helyébe valami egészen mást állított. Megkezdődött az európai társadalom lassú elöregedése, elfogyása. A jóléti állam fenntartása érdekében a harmadik világból vendégmunkásokat hívtak be, akiket nem kellett sokáig biztatni. Jöttek, nem is kevesen.

Miközben az európai családokban alig születnek gyerekek, a bevándorlók gyermekei nagy számmal jönnek a világra. Nyugat-Európa országai lassan átalakulnak. A bevándorlók szavazataiért cserébe a baloldali pártok kormányra kerülve egyre jobban megkönnyítették a további bevándorlást. Így fordulhatott elő, hogy tavaly Londonban már több külföldi élt, mint angol őslakos. Egyúttal a baloldal és a liberális tábor hadat üzent mindennek, ami keresztyén, így már sok nyugati városban boldog karácsonyt sem szabad kívánni, mert az sérti a hinduk és muzulmánok érzékenységét. 1920-ban a franciák és a britek elvették hazánk kétharmadát, de most a saját bőrükön érzékelhetik, hogy mit jelent Trianon: vannak olyan nagyvárosok, ahol bizonyos városrészekbe nem érdemes fehér embernek betenni a lábát. 2050-re a nyugati országok többsége muszlim lesz, a felettünk Trianonban tort ülő nemzetek maguk is elveszítik hazájukat.

Tisztelt Ünneplők!

Miért érint ez bennünket? Azért, mert azt látjuk, hogy az Európai Unió keleti bővítése nyomán a szakképzett és főként megbízható munkaerőre vágyó, elöregedő nyugat-európai államok olcsó vendégmunkások millióit kaparintották meg. A hazai – így magyar – gazdaság tönkretétele atombomba robbanásával egyenértékű hatást fejtett ki: a magyar és más közép-európai nemzetek fiataljainak milliói mentek megélhetés hiányában nyugatra, hogy még pár évtizedig életben tartsák a saját magukat halálra ítélő nemzeteket. Ahol pedig nincsenek fiatalok, nincsenek családok, ott gyerekek sem születnek, és a pusztulás elkerülhetetlen. Talán így érthető, hogy miért olyan fontos a nemzet megerősítése, az Európai Unió mellett más gazdasági kapcsolatok kiépítése. A magyar nemzetnek meg kell erősödnie, ehhez nemzeti érdekeket szem előtt tartó kormányra van szükség. Szent István felvette ugyan az európai értékrendet, de azon is dolgozott, hogy az ország megálljon a lábán. Mi lett volna, ha az államalapító király eladja a Német-Római Birodalomnak a sóbányákat vagy a Francia Királyságnak az összes révet, folyóátkelőt? Nekünk is fontosak az európai értékek, de ez az Európa már régen nem az, ami ezer éve volt.

Tisztelt békésiek!

Az élet maga a változás, és ha végigtekintünk a történelmen, azt kell látnunk, hogy az emberiség történelme egy hatalmas mozgásként, vándorlásként írható le. Valamikor az őskor végén emberi törzsek vándoroltak szét a feltételezett közös hazából a szélrózsa minden irányába. A rómaiak meghódították fél Európát, Észak-Afrikát, Ázsia nyugati részét, exportálva az itáliai kultúrát. Az újkor a fehér ember vándorlásáról és a világot meghódító akcióiról szólt. Az elmúlt ezer években járványok, éhínségek, gazdasági válságok miatt emberek milliói cseréltek hazát, ez alól a magyarság sem volt kivétel. A honfoglalás, a kalandozások után népünk fiai bejárták a világot, és a történelem viharai során a Föld minden országába eljutottunk. Megdöbbentő adatokhoz juthatnánk, ha valaki egyszer számba venné azokat a békésieket, akik elkerültek tőlünk. Kanadától Ausztráliáig mindenhol vannak egykori békési lakosok. Ezzel együtt Békés is befogadó volt, és élnek közöttünk más földrészekről érkezettek is. Talán egyszerűbb az élet máshol, talán sokkal több a fizetés. Nem ítéljük el azokat, akik máshol találták meg a boldogulást. Nekünk azonban itt kell helyt állnunk. Dolgozzunk azon, hogy városunk és nemzetünk legyen erős, mindenki találja meg a számítását itthon, a szülőföldjén.

Tisztelt Polgártársaim!

Szent István ezer évvel ezelőtt radikális lépéseket tett a nemzet arculatának teljes átalakítása irányában. A szabad, részben vándorló, törzsi szervezetben élő, sztyeppei népek vallását követő magyarság néhány évtized alatt feudális társadalommá vált, amelynek hivatalos vallása a római katolicizmus lett. Talán nemzetünk életében nem volt még egy ilyen törés, de az idő az államalapító királyt igazolta. Nem lettünk sem német, sem bizánci gyarmat. A mai politikai elitnek is úgy kell dolgoznia, hogy ne lehessünk sem európai uniós, sem IMF-gyarmat. Azt hiszem, minden gondolkodó békési ember számára intő jel a görögországi példa, az, hogy miként lehet egy országot pénzzel leigázni, gyarmatosítani. Legyünk éppen ezért éberek, és ne engedjünk olyanokat a kormányrúdhoz, akik szolgai jövőt szánnak a magyarságnak. A magyar nemzetnek lélekben és gondolkodásban kell megerősödnie, hiszen ha helyén van egy nemzet szíve, biztosított a fennmaradása. Nem csak beszélni kell a keresztyén és nemzeti értékekről, hanem újra fel kell fedezni és élni is kell azokat. Csak erős nemzetként élhetünk és maradhatunk meg Európa szívében. Békés városában is folytatni kell azt az utat, amely nyomán közintézmények épülnek, szépülnek, a vállalkozások megtalálják a számításaikat, további erősödnek a helyi kisközösségek. Össze kell tartunk nekünk békésieknek, de egyúttal nem mondhatunk le a tágabb értelemben vett hazánk, Magyarország és a határon túli magyarság támogatásáról is. Szép példa erre az összefogásra a békési önkormányzat újbóli példamutatása, akciója. A nemzet kenyere szintén a nemzeti együttműködést példázza. Együtt, összefogva biztosítva lesz a fennmaradásunk.

Tisztelt ünneplők!

Magyarország szuverenitását és önbecsülését mindig is a kiállás hozta meg, mégpedig az, ha kiállunk a nemzetért. Talpon maradni, magunk ura lenni és eközben ízig-vérig európai maradni – ez soha nem ölünkbe hullott ajándék volt itt a Kárpát-medencében. Kiállás nélkül elhullottunk volna, mint számos nemzet el is hullott a történelem során. Nekünk, magyaroknak, ha szabadságunk nem is volt mindig, de mindig volt otthonunk, ahova hazatérhettünk. Mindig volt földünk, amely munkát és élelmet adott és becsületünk, amiért érdemes volt magyarnak lenni. Bár mindig voltak, akik ezeket el akarták tőlünk venni. Ezek azért voltak mégis mindig meg nekünk, mert mindig volt erőnk, hitünk és soha nem szégyelltük a kemény munkát. Ez az erő, ez a hit és a kemény munka hozta el végül mindig a magyarok szabadságát is. Ezért ezekre az elkövetkező időben is nagy szükségünk lesz. Magyarországnak és benne Békésnek most nagyon erősnek kell maradnia a változó és bizonytalankodó Európában. Ha gyengék vagyunk vagy engedjük, hogy gyengék vezessenek és nem állunk ki magunkért, elbukunk. Mi magyarok soha nem hagytuk veszni, hanem minden rombolás után újra akartuk építeni az országot. Azt is tudtuk mindig, hogy ezt maguknak kell megtenni és azt is tudtuk, hogy meg is tudjuk tenni. Magyarország ma napról-napra erősödik.

Összefogással erősítsük bástyáinkat!

Köszönöm, hogy meghallgattak!