Ádvent jön, a boldog várakozás időszaka. Várjuk a Megváltót, az eufórikus születésnapot, az évente ismétlődő csodát. Ezt írtam pár évvel ezelőtt, akkor az ominózus szégyenteljes népszavazásról elmélkedvén. Magáról az időszakról azért ismételjünk el néhány dolgot.
Advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Eredete a 4. századig nyúlik vissza. Jelentése "eljövetel". A latin "adventus Domini" kifejezésből származik, ami annyi tjelent: "az Úr eljövetele", his karácsonykor ünnepeljük a Kisjézus születését. Egyes vidékeken "kisböjtnek" nevezték ezt az időszakot, hangos mulatságtól és "nagy zabálástól" mentes időszak lévén.
A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila, mely a bűnbánatot jelképezi. Advent harmadik vasárnapján (örömvasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik. E nap liturgikus színe a rózsaszín. Ekkor a rózsaszín gyertyát gyújtják meg az adventi koszsorún. Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (rorate) misét tartani.
A katolikus liturgiának megfelelő adventi koszorú, három lila és egy rózsaszín gyertyával.
Adventkor a XIXX század óta szokás koszorút készíteni. Ősét 1839-ben egy német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézus megszületésével a várakozónak ad karácsonykor. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm.
Idén, 2013 adventjére olyan ajándékot kapott a világ – katolikus, nem katolikus, hívő, nem hívő egyaránt – amelyre régen várt. Olvassuk el a Ferenc pápa írásának lényegét érintő nagyon vázlatos kivonatot. Ha magyarul is megjelenik, érdemes lesz az egészet átböngészni. Nem, kell félni, nem érthetetlen, unalmas szentszöveg, hanem nagyon is életszagú, egyszerű és világos. Mint a pápa eddigi minden ténykedése.
Szép ünnepet kívánok sok szeretettel: Pálmai Tamás
Ne dobd el az embert!
Az embereket is egyszerű termékké silányító, a jólétet a mindennapok istenségévé tevő társadalom és az egyház hibás és káros beidegződései ellen is kikelt első, teljesen egyedül írt körlevelében a pápa. A már eddig is sok szokatlan húzással szolgáló Ferenc megint tud meglepetést okozni. Olyan egyházat képzel el, amelynek papjai odamennek az emberekhez, és munka közben akár össze is piszkolják magukat.
Eddig főként képileg is erős gesztusokból lehetett következtetni Ferenc pápa egyházvezetői terveire, most azonban írásba is foglalta a programját. A héten nyilvánosságra hozott, az Evangélium öröme című apostoli buzdítás 220 oldalon és 288 paragrafusban jelöli ki az egyház következő évekre szóló útját, és a legfontosabb következtetése, hogy nem lehet úgy hagyni a dolgokat, ahogy most vannak. Az Evangélium öröme című apostoli buzdítás az első hivatalos pápai dokumentum, amelyet az elejétől a végéig Ferenc írt (első enciklikáját az elődjével, XVI. Benedekkel közösen írta).
hirdetés
Hogy lehet az hír, hogy esik a tőzsde?
Bár Ferenc nem spórolt a korábbi pápáktól és katolikus gondolkodóktól származó idézetekkel, egészen merész javaslatot tett a bebetonozott hagyományok megkérdőjelezésére. Ennek érdekében pedig szerencsére több, a világi hívságokba belefeledkező embereket is megérintő mondattal színesítette a dokumentumot. "Hogy lehet, hogy manapság az a hír, ha két pontot esik a tőzsde, viszont az nem hír, ha egy idős hajléktalan megfagy az utcán" – csodálkozott rá például a szerkesztőket megmozgató hírekre.
Azt már eddig is lehetett tudni, hogy Ferenc pápa különösen érzékeny a szegények és elesettek gondjaira, és már az első pápai fellépésénél, a Szent Péter-bazilika erkélyén próbálta jelezni, hogy a külsőségeket az egyszerű, de lényegre törő üzenetekre cseréli. Később nemcsak az elődjének, XVI. Benedeknek olyan fontos piros Prada cipőt dobta félre, hanem sorra jelentkezett hírértékű jócselekedetekkel, gesztusokkal és útmutatásokkal, amelyek meghúzták a szegény és a szegényekért élő egyház körvonalait. A megválasztása után sokan már a cölibátus eltörlését és a női papok megjelenését sem tartották kizártnak, de Ferenc pápa gyorsan lehűtötte a kedélyeket: ő a maga módján egyszerre ragaszkodik a hagyományokhoz és a reformokhoz.
Az unortodox hajtások visszavágásával elfoglalt XVI. Benedekkel szemben Ferenc nyíltan elismeri, hogy bár az egyház sok szép hagyománnyal rendelkezik, ezek között van néhány, amelyik már nem feltétlenül hatékonyan közvetíti az evangélium üzenetét, és nem kell félni attól, hogy ezeket megvizsgálják és átértékeljék. Ugyanez vonatkozik bizonyos szabályokra, amelyek egykor hatékonyak voltak, de ma már nem olyan hasznosak az emberek életének az alakításában. Ferenc pápa ezekkel az érvekkel indokolja, hogy a katolikusoknak nem kellene annyira ragaszkodniuk a kulturális küldetésükhöz és az egyházi szabályok érvényesítéséhez, sokkal inkább az evangélium üzenetét kellene közvetíteniük, különösen a szegényeknek és kitaszítottaknak.
Abortusz és papnők nem lesznek
Vannak azonban olyan kérdések, amelyekben az egyház egyelőre nem mutat elmozdulást. Ilyen az abortusz tiltása, amelyhez Ferenc pápa is ragaszkodik, de nem ideológiai megfontolásokból, hanem azért mert szerinte az egyháznak az emberi élet értékét kell képviselnie és védenie. Az abortusz ügye ezért nem is lehet reformtörekvések célpontja. "Nincs semmi progresszív abban, ha egy problémát egy emberélet kioltásával próbálunk megoldani" – zárta rövidre a vitát Ferenc pápa. Ugyanakkor elismerte, hogy az egyház nem sokat tett annak érdekében, hogy megfelelően támogassa azokat a nőket, akik olyan nehéz helyzetbe kerülnek, amelyben az abortusz tűnik a legjobb megoldásnak, különösen, amikor a bennük fejlődő élet erőszakból jött létre, vagy amikor borzalmas szegénységben kell vállalniuk a gyereket. "Ki maradhat szenvtelen ilyen fájdalmas helyzetekben?" – kérdezi a pápa. Nem nyit vitát a nők pappá szenteléséről sem, de hangsúlyozta, ez nem jelenti azt, hogy az egyház nagyobbra tartaná a férfiakat, mint a nőket.
Ferenc pápának nyilvánvalóan gondjai vannak a jelenlegi pénzügyi és társadalmi berendezkedéssel, de ő ahelyett, hogy az isteni elrendelésnek tekintené a szegénységet és a társadalmi egyenlőtlenségeket, inkább az embereket okolja emiatt. Az apostoli buzdítás egy részét egy kis közgazdasági értekezésnek szentelte, amelyben nehezményezte, hogy ma minden a versenynek, a legrátermettebbek túlélésének van alárendelve, és hogy olyan világban élünk, ahol a hatalmasok kizsákmányolják a gyengéket.
Ferenc pápának konkrét közgazdasági elképzelései is vannak. Nem hisz például abban, hogy a gazdagok adójának csökkentése a szegényeket is segítené, és abban sem, hogy a gazdasági növekedés előbb-utóbb elkerülhetetlenül igazságosabbá teszi a világot. A pápai érvelést természetesen a Biblia is alátámasztja, például az ötödik parancsolat (Ne ölj!), amely szerinte feljogosítja az emberiséget, hogy nemet mondjon a kirekesztésen és az egyenlőtlenségen alapuló gazdaságra, mert az ilyen gazdasági rendszer öl.
A jólét kultúrája eltompít
A bibliai hangnem többször is felbukkan a szabad piac, a kapitalizmus és a fogyasztói társadalom ostorozásánál, ami szinte megköveteli a legendás aranyborjú felemlegetését. Ferenc pápa szerint nyugodt szívvel elfogadjuk a pénz uralmát felettünk, és az aranyborjú a személytelen gazdaság diktatúrájának a formájában tért vissza.
"A jólét kultúrája eltompít minket, fellelkesülünk, ha a piac kínál valami újat, amit megvehetünk. Mindeközben azok az életek, amelyek a lehetőségek hiánya miatt lassan tönkremennek, egyáltalán nem mozgatnak meg bennünket" – próbált rávilágítani a világ fonákságaira.
Ferenc pápa nem kertelt: a kapitalizmust az új zsarnokságnak nevezte, és nyíltan felszólította a világ vezetőit, hogy tegyenek valamit az egyre növekvő szegénység és egyenlőtlenségek ellen. De ugyanígy voltak kérdései azokhoz is, akik kidobják az ételt, miközben mások éheznek, majd tovább vitte a gondolatmenetet: "Megteremtettük az eldobhatóság kultúráját, amelyben már maguk az emberek is fogyasztási áruk: használják, majd eldobják őket."
Kiküldi a papokat a hívek közé
Ugyanakkor a pápa nem retten el attól sem, hogy az egyház ügyeit megkaparja, és kifejezetten szorgalmazza a pápaság átalakítását. A dokumentum szerint az egyház működésének eddigi túlzott centralizációja bonyolulttá tette az egyház életét és a missziós szolgálat lendületét, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy erősíteni kell az egyházmegyék autonómiáját. Egyúttal kiküldte az embereit a hívek közé. Ferenc ugyanis szívesebben látna egy zúzódásokkal teli, szenvedő, piszkos egyházat, amely kint van az utcán, mint egy olyat, amelyik egészségtelen, mert be van zárva, és mert makacsul ragaszkodik a saját biztonságához.
A CNN vallási kérdésekkel foglalkozó blogja szerint a pápa mostani apostoli buzdítása azokat is meglepheti, akik amúgy már hozzászoktak Ferenc merész nyilatkozataihoz és nem teljesen konvencionális pápaságához. Az egyik New York-i jezsuita pap a CNN-nek azt mondta: a dokumentumra azért fognak felfigyelni, mert nyilvánvaló kihívást intézett a status quo ellen.
Pápává választása óta Ferenc igyekezett jó példával elöl járni, és a saját döntéseivel is próbálta célba juttatni az üzenetét: az Apostoli Palota helyett a sokkal szerényebb Szent Márta-házban lakik, Ford Focusszal jár, és a pápaválasztáskor szokásos bónuszt nem a Vatikán dolgozóinak, hanem a szegényeknek adta. Nemrég felfüggesztette a költekező életmódjával botrányt kiváltó limburgi püspököt. És nem véletlenülválasztotta a Ferenc nevet sem Assisi Szent Ferenc, a szegények szentje után.
