Gyászol Békés városa, a család gyászában osztozik a Dr. Hepp Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola.
Izsó Gáborné Marika befejezte küzdelmét betegségével szemben, s elhagyta e földi világot.
Döbbenten állunk ravatala mellett.
Nehéz tudomásul venni, hogy az élet néhány pillanat alatt emlékké formálódik.
"Lelked, mint fehér galamb - csendesen messzire szállt,
Hiába keresünk, könnyes szemünk már soha nem talál.
De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb te leszel,
Utat mutatsz nekünk, mert szívünkben mindörökké létezel."
Izsó Gáborné Marika – kedves kolléganőnk – 1972-ben végzett Szarvason a Felsőfokú Óvónőképző Intézetben jeles diplomával.
Három évig dolgozott óvónőként.
Gyermekei: Hunor és Marika megszületése után 1977-ben az akkori 3. Sz. Általános Iskolában (a mai Dr. Hepp Ferenc Általános Iskola elődjében) folytatta munkáját.
Közben elvégezte a Jászberényi Tanítóképző Főiskola tanítói szakát.
Több mint 30 évig pedagógusként tevékenykedett.
1985-től a Dr. Zsolnai József által kidolgozott kísérleti programba a megyében elsőként kapcsolódott be, majd országos elismertséggel, kiemelkedő eredménnyel alkalmazta azt.
Ő honosította meg intézményünkben ezt az anyanyelvi módszert.
Magas szintű szakmai tudását jó szívvel osztotta meg kollégáival és gyakorló főiskolai hallgatókkal egyaránt.
Nyitott, megújulni kész kolléganő volt.
Több száz gyermeket tanított anyanyelvünk szépségeire, nemzeti, kulturális értékeink megbecsülésére.
A tehetséggondozás és felzárkóztatás terén egyaránt kimagasló eredményeket ért el. Szavaló-, meseíró, és nyelvész versenyeken tanítványai megyei és országos sikereket értek el.
Több éven át tevékenyen részt vett a "Szép magyar beszéd" kurzus munkájában is.
Az anyanyelvi nevelés mellett fontosnak tartotta a testnevelés, a sportolás megszerettetését.
Hatékony nevelésének köszönhetően kiváló osztályközösségek formálódtak. Diákjai emberséget, pontosságot, kitartást tanulhattak tőle. Tanítványai nevében – így a saját fiaméban is – megköszönöm fáradhatatlan, áldozatos munkáját. Emlékét diákjai, azok szülei örökre megőrzik.
Kitartását csodáltuk. Jó időben a sportpályán, telente az iskola folyosóján fáradhatatlanul rótta a köröket. Törékeny, kislányos alkata, bájos arca ma is előttem van.
Mint valami könnyű nyári szellő, olyan volt a lénye, a mosolya, a nevetése.
Szerette az embereket, és ők is szerették őt.
Barátságos, mindig pozitív kisugárzású, szorgalmas, törekvő, - de sosem törtető ember volt.
Sokan reménykedtek, imádkoztak felépüléséért, a csoda mégis elmaradt.
Ő maga volt a csoda!
Óriási önfegyelemmel fogadta a rá váró heteket, hónapokat.
Beteg testének fájdalmát enyhítette a felé áradó végtelen szeretet.
2013. december 10-én engedelmeskedett az éjféli érintésnek.
Halála fájdalom és bánat, de élete ajándék volt.
Személyiségének varázsából, a belőle áradó jóságból sokan, sokáig táplálkoznak.
Kollégáim nevében szeretettel és mély tisztelettel búcsúzom tőle.
"Csillag volt, mert szívből szeretett.
S mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett.
Mégis elment tőlünk, mint a lenyugvó nap.
De szívünkben él, s örökre ott marad."
Kedves Marika!
"Köszönjük, hogy éltél, s minket szerettél,
Nem hagytál el minket, csak álmodni mentél.
Szívünkben itt él emléked mindörökké."
Nyugodj békében!
