A karácsony misztériuma tehát hármas születés: az öröktől való, a földi, és a hívők lelkében való születés. Úgy tartják, Jézus születésének fókusz és tengely jellege van: az előtte történtek rá irányulnak, az utána történtek belőle következnek: ehhez viszonyítva számítjuk a történelem eseményeit Krisztus előttinek, és Krisztus utáninak. Egyesek szerint a karácsony szó gyökere a latin incarnatio. Mások szerint szláv jövevényszó. A magyarban él a "két karácsony" kifejezés is: a nagykarácsony napja, (dec. 25.) és a kiskarácsony, újév napja (jan. 1.) A kettő között van az úngynevezett csonkahét. Az ekkor született gyermekről a néphit úgy tartja, hogy szép, boldog élete lesz. A szóhoz számos szólás kötődik. (Messze van, mint karácsony. Kapós, mint karácsonykor a famozsár. Késő karácsony után kántálni. Legyen neki is karácsonya.)
A hagyomány nem őrizte meg Jézus születésének kalendáriumi napját. Egy ideig karácsony és vízkereszt ünnepét együtt ülték meg. A niceai zsinat (325) tette karácsony (december 25.) napjára a születés ünnepét. Ősi hagyomány szerint Jézus éjjel született, mint ahogy éjjel is támadt föl. Ettől a gondolattól indítva az őskeresztények karácsony egész éjszakáját térden állva, imádsággal töltötték.
December 24. az ősszülők, Ádám és Éva ünnepe, aminek szimbolikus tartalma is van: az Ószövetség megváltatlan világából, Ádám és Éva örökségéből az új Ádám fogadásának, egyúttal a halott természet életre igézésének, a kezdődő újnak (esztendőnek) s az emberi megújulásnak ünnepe. A karácsonyi ünnep sajátossága a három szentmise: az éjféli mise, a pásztorok miséje és az ünnepi szentmise. Az éjféli mise az Ige örök születését, a pásztorok miséje a megtestesült Ige földi születését, az ünnepi mise ezekkel együtt az ember kegyelmi újjászületését ünnepli. Középkori magyarázat szerint az éjféli mise a törvény előtti időt jelképezi, amikor még sötétség volt a földön. A hajnali mise a törvény alatti időt jelzi, annak halvány világosságával, a nappali mise a kegyelem teljességének felel meg, amikor a lelkek napja, Jézus már fölkelt. Hagyományvilága mind európai, mind magyar vonatkozásban a leggazdagabb: karácsonyi szokások, köztük a karácsonyfaállítása hívők és nem hívők számára egyaránt hozzátartozik az ünnephez.
A betlehemes játékokból is jól ismert jászolban az egyházatyák értelmezésében a Szent Család mellett az ökör a törvénnyel megkötött zsidóságot, a szamár a bálványozás terhét hordozó pogányságot jelképezi, és mindkettőjüket megszabadítja a született Gyermek. A pásztor a megváltásra váró emberiség képviselője.
A karácsony az egyetlen ünnep, melyet valamilyen formában a Föld minden részén szinte mindenki megtart. A XX. század végére, a XXI-ik elejére a karácsony azonban pusztán a "szeretet ünnepe" lett, ami nagyon sok ember számára kiiktatja az ünnep természetfölötti vonatkozásait. Szimbólumait a nem hívők kizárólag a szeretetre visszavezetve magyarázzák. A karácsony azonban a szó valós értelmében csak akkor a szeretet ünnepe, ha az ünneplő számára a szeretet: Isten, illetve az Ő Fia.
Az ember a szeretetet azáltal ismeri meg, hogy Isten szeretetből ajándékozta nekünk a Fiát. A Fiúisten az Atya és az irántunk való szeretetből lett emberré, vállalta az emberség minden terhét és szenvedését, egészen a kereszthalálig. Megtestesülésének egyetlen oka a szeretet volt, hiszen a Fiúnak, aki a változatlan, boldog és örök élet birtokosa, az emberi létre, korlátaira és szenvedéseire nem volt szüksége. Ezeket egyedül a szeretet miatt vette magára. Ha a szeretetet nem innen értelmezve ünnepeljük, akkor a karácsony a szeretet fogalmának torzulásai miatt emberi jócselekedetek és ajándékozások kiváltságos ideje csupán, hatalmas, karitatív célú lelkesültség, fölbuzdulás, az ünnep (Istennel való találkozás) misztériumában való részesedés nélkül.
Jelképeinek önkényes, szubjektív magyarázata zavaros és ellentmondásos lesz: a csupán fenyőfa-ünnep, az ajándékokat a Kis Jézus helyett a Szent Miklós napjáról ide tévedt télapó hozza, az karácsonyi énekek közül kivesznek a Kisdedről és Máriáról szóló ősrégi, önmagukban is értéket képviselő gyermekdalok, s helyettük legfeljebb a fenyőfáról, a karácsonyi cipóról és kiscsizmáról szól az ének. Az ajándékozás kimerítő kötelezettség lesz a piac és a kereskedelem által manipulálva. Az öröm oka a bőséges étel és ital, melynek az előállításával járó idegeskedés és feszültség általában az ünnep estéjén robban, s teszi tönkre a család karácsonyát.
A csak anyagi javakban megélt bőség és több napos tobzódás után kiábrándultság, fáradtság és belső üresség marad vissza. Mindez épp ellenkezője annak, amit a KARÁCSONY, azaz Isten Ajándékának befogadása adhat az embernek.
(Forrás:Magyar Katolikus Lexikon, Magyar Kurír, Új Ember)
