Ahogy beköszönt a tél s öles lépteivel az óesztendő utolsó napjait méri a vén december, fagyosra dermed odakinn a határ. A sziklakemény barázdákban, dérlepte fészkek puha mélyén meleg nyárról álmodik az erdők, mezők népe, akik ha elő is bújnak ünnepelni az etetők köré gyűlnek.

Milyen furcsa, hogy nekünk, embereknek, az évnek ebben a legzordabb szakában költözik szívünkbe a meleg s vele együtt a szeretet. Gyermekkoromban sokat gondolkoztam ezen. Miért nem a rügyfakasztó tavasz, a gyümölcsontó nyár a szeretet ünnepe. Miféle fintora az életnek, hogy a legsivárabb évszakunkba, a kegyetlen télbe ágyazta a karácsonyt. Ebben persze, benne volt a nyáron is ajándékra vágyakozó gyermek naivitása, türelmetlensége is, hiszen végiggondolva magam is jót mosolyogtam képtelen ábrándomon.

Ma pedig, amikor eljön az adventi ünnepvárás időszaka immár jó pár évvel idősebben de még mindig szinte gyermeki izgalommal számolom a napokat. Hiszen gyermekkorunk csodái, a régi karácsonyfák illata örök kincseink, melyek emlékeink évről-évre bővülő tárházából melegítik bensőnket. Ez az az erő, mely ilyenkor egymás felé hívogat minket, mindannyiunkat, akik a ma karácsonyfái alatt megállunk azokkal, akik igazán fontosak számunkra. A karácsonyesti gyertyák fényében, abban a sejtelmes ragyogásban pedig újra megszületik a csoda. Újra, hiszen több mint két évezreddel előttünk a távoli Betlehemben egyszer már megszületett Ő, aki a megváltás csodáját, az Isteni szeretet erejét adta az emberiségnek. A jászolban pihenő Megváltó születésével ott és akkor nagyot fordult a világ, mely azóta is a reménység mindennél nagyobb ajándékával tartja életben az emberi nem tenni akarását.

Engedjük hát közel magunkhoz ezt a reménységet. Forduljunk egymás felé mind, kik az egész éves rohanás, a feladatok sora után most az ünnep fényében megállva végre újra együtt lehetünk családként, baráti közösségként.

Ám nincs az a ragyogás, és sajnos nincs az ünnep sem, amely meg nem történtté, semmissé tehetné a nélkülözést, az elesettséget. Ilyenkor, az ünnep heteiben is sokan szenvednek hiányt anyagiakban, de akár jó szóban, szeretetben is. Figyeljünk hát most rájuk a magányos, segítségre szoruló embertársainkra is még jobban, hogy hozzájuk elérkezhessen a szeretet és megváltás örömhíre.

Áldott, békés karácsonyt, szép és tartalmas ünnepet kívánok Önöknek, Békés város minden lakosának a magam, családom és munkatársaim nevében.

Izsó Gábor

polgármester