Természetesen a kitartó keresést mindig siker koronázta, miközben eszünk ágában sem volt azon gondolkodni, hogy egy nyuszi hogyan is tojhat tojást…
Az évek múlásával sokszor elgondolkodtam azon, hogy hogyan is függ össze ez a keresés a húsvét lényegével. A választ már felnőttként kaptam meg, mint lelkipásztor, amikor egy-egy húsvéti igehirdetésben óhatatlanul előjött a húsvét reggeli történet egyik fontos mozzanata: az asszonyok, majd később a tanítványok is keresik Jézus holttestét, de nem találják a holtak között az élőt.
Keresés…
Minden ember keres valamit, valakit. Tulajdonképpen az egész életünk keresések sorozatából áll, amit időnként valamilyen siker is koronáz, de a legtöbb ember életére nem ez a jellemző. Számos kudarc fémjelzi az életünket, ami lehúz és ellehetetlenít.
Lehet, hogy nem jó helyen keresgélünk?
Húsvétkor a tanítványok Jézus-keresése is azon futott zátonyra, hogy a "holtak között keresték az élőt." De legalább keresték…
Azonban a nagyszerű találkozás a feltámadott Jézussal nem az ő keresésük eredménye, hanem a Jézusé, aki többször is meglátogatta őket, megerősítve ezzel bennük a húsvéti örömhírt: nem a halottak, hanem az élők között lehet őt megkeresni és megtalálni.
Húsvét örök üzenete: lehet ma is Jézust keresni, mint élő, feltámadott Urat, aki maga is azon munkálkodott, hogy "megkeresse és megmentse azt, aki (egyébként) elveszett."
Ma még nem késő keresni és megtalálni azt, Aki önként vállalt halálával bűnbocsánatot és örök életet szerzett számunkra. Erre Ő maga is biztatott: "Aki keres, az talál…"
Ezt az ígéretet a szívünkre helyezve kívánok áldott Húsvétot minden kedves Olvasónak!
