Szerencsémre az azóta eltelt idő hozta változások iránti kíváncsiságom erősebbnek bizonyult. A lehető legkellemesebb élményekkel gazdagított ez az út, sokat veszítettem volna a kihagyásával! Most csak a legőszintébb elismeréssel tudok szólni Románia ezen részéről. A felejthetetlenül szép tájak sokasága mellett az ott élő emberekről (a románokról is!) és általában a körülményekről igen pozitív emlékeim maradnak örökre. Nyoma sincs már a régi, bakáni állapotoknak, sőt! Elismerően és kissé "irígykedve" konstatáltam a gondosan megművelt földeket, a tiszta és rendezett városokat, a készséges embereket. A pesti szemétdombhoz szokott szemem hitetlenkedve tekintett az ottani rendre. Egyetlen jellemző pédát említek csupán, amit nálunk, Magyarországon ma el sem tudok képzelni: Marosvásárhelyen egy kamasz méterekről fordult vissza a hulladékgyűjtőbe bedobni valami papírt. De a falvakban is sűrűn fel vannak állítva a szemétkosarak. Nálunk mikor lesz ilyen?... A román-magyar viszony sem olyan ellentétes az egyszerű emberek között, mint képzelhetnénk a híradások alapján. Nincs ott semmi baja egyiknek a másikkal, csak a politikusokat (magyart és románt egyaránt) szidják ők, de azokat rendesen. A képek bizonyára sokaknak ismerősek, ezért csak az utazásom főbb állomásait sorolom fel: Kolozsvár, Bánffyhunyad, Körösfő, Királyhágó, Gyergyószentmiklós, Gyilkos-tó, Békás-szoros, Parajd, Korond, Máréfalva, Marosvásárhely, stb.