- Mint tudjuk gyermekkorodban kézilabdáztál, hogyan kerültél kapcsolatba a sportággal?

- Gyermekkoromban nagyon sok sportág érdekelt, szinte minden sportot megnéztem a tévében, de a legjobban a kézilabda ragadott magával. Ennek a hatására csapatot kerestem magamnak Békéscsabán, ahová befogadtak és nagy lelkesedéssel elkezdtem kézilabdázni. Ekkor még csak 12 éves voltam, itt két évet játszottam, majd utána Mezőtúron szintén két évet töltöttem és innen kerültem Békésre, ahol jelenleg is vagyok.

- Mikor fordult meg a fejedben, hogy edző lennél? Hogyan kerültél végül a kispadra, mint edző?

- A játék mellett egyre inkább az edzősködés érdekelt. Gyakran látogattam lakóhelyemen az NBI-es női kézilabda csapat mérkőzéseit, edzéseit, de itt már az edzői munka került figyelmem középpontjába. Aktív játékos voltam, amikor beiratkoztam egy középfokú edzői tanfolyamra, amelyet hétvégi képzés keretében végeztem el, hiszen a hétköznapokban egyetemre és edzésekre jártam. Emlékezetes maradt számomra a Balassagyarmaton játszott ifjúsági mérkőzésünk, amikor az akkori edzőm, Kádas László odahívott mérkőzés után és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem segíteni neki egy-egy utánpótlás csapatnál. A mai napig a fülembe cseng, ahogy mondta, hogy látja bennem az elhivatottságot. Megtisztelő volt számomra a felkérés és egyben kihívást is jelentett. Az elején szivacs kézilabdásokkal kezdtem foglalkozni.

- Milyen csapatokkal dolgoztál együtt, milyen sikereket értél el edzői éveidben?

- Az első évben 8-9 évese gyerekekkel kezdtem foglalkozni, komolyan vettem a dolgokat, folyamatosan képeztem magamat és sokat dolgoztunk a csapattal. Szépen zárult az első év, ugyanis 3 csapattal jutottunk be az országos döntőbe. Ahol az egyik korosztállyal országos bajnoki címet nyertünk. Fokozatosan minden utánpótlás korosztállyal megismerkedtem. Jelenleg egy serdülő csapatom van és egy junior csapatnak leszek az edzője a most következő szezonban.

- Mi vezérelt arra, hogy a kispadon maradj, és a gyerekekkel dolgozzál tovább?

- Elsősorban az, hogy hosszú távú céljaim vannak az edzői szakmában. Példaképemnek tekintem Mocsai Lajost. Természetesen, ahogy a játékosokat is, a siker viszi előre, úgy egy edző életében is szükségesek a sikerek. Annak ellenére, hogy fiatal vagyok öt országos bajnoki címet nyertem a csapataimmal, és ezenkívül több országos helyezést is. Sokszor éreztem úgy, hogy a legnagyobb ellenségem az életkorom, el kellett fogadtatnom magam az edzők körében is.

- Hogy jött szóba, hogy elvégezd a szakedzőit a MKSZ-nek edzőképző központjában?

- Két évvel ezelőtt felvételit hirdettek szakedzői képzésre. Hatalmas kihívás volt ez az életemben, hiszem sikeres felvételit tettem, így párhuzamosan egyetemi tanulmányaimmal, Budapesten a szakedzőit is elkezdtem. Az első év rengeteg energiát és szervezettséget igényelt, hiszem az egyetemen ekkor államvizsgáztam. Hálával tartozom a családomnak és a Békési Férfi Kézilabda Clubnak, hogy hittek bennem, bátorítottak és támogatta. Külön köszönöm édesanyámnak és páromnak, hogy támogattak a nehéz pillanataimban.

- Milyen jövőbeni terveid, céljaid vannak a szakmában?

- Nagy álmom teljesült azzal, hogy júniusban sikeresen befejeztem a szakedzői képzést, hiszen így Magyarország legfiatalabb működő szakedzője lettem. Célom, hogy NBI-es edzős lehessek, illetve vannak ezen kívül álmaim, vágyaim. Terveim között szerepel, hogy továbbá képezzem magam, hogy a megszerzett tudásommal minél ügyesebb, tehetségesebb játékosokat neveljek ki.

Rögös utat tett meg Bálint, hogy elérjen idáig. Gratulálunk még egyszer a szakedzői képzés sikeres elvégzéséhez. Sok sikert kívánunk neki az életben és a pálya szélén.