Az advent időszakában szépen lassan ünneplőbe öltöztetjük lelkünket, melegség tölti el szívünket, felkészülünk, hogy aztán lélekben megtisztulva, az utolsó napok rohanásait elfeledve együtt töltsünk néhány meghitt pillanatot családtagjainkkal, szeretteinkkel. A mindennapok rohanásában megállunk egy pillanatra, felidézzük az elmúlt hónapokat, a legszebb pillanatokat, emlékezünk, feltöltekezünk, hogy aztán mindezt magunkban elraktározva tovább vigyük az előttünk álló hónapokra.
Az ünnep hangulatában jobban figyelünk a másikra, és arra gondolunk, mivel lephetnénk meg azokat, akik fontosak számunkra. Azonban érdemes figyelnünk arra is, hogy már a karácsonyt megelőző időszak is ünnepi legyen, és ne csak az adventi időszak miatt. Hajlamosak vagyunk mindent az utolsó pillanatokra hagyni, ami miatt rohanunk, idegesekké válunk, kényszerűségből vásárolunk ajándékot, és úgy gondoljuk, minél nagyobb "tárgy" kerül a karácsonyfa alá, annál jobbak vagyunk. Nem drága ajándékkal tudjuk kifejezni szeretetünket, sokkal inkább azzal, magunkból mit adunk a másiknak, mennyire figyelünk és törődünk embertársainkkal. Legyen az előkészület is örömökkel teli, igyekezzünk olyan meglepetést találni szeretteinknek, ami nem elsősorban a pénzről szól, sokkal inkább a szeretetről és az ünnepről.
Nincsenek könnyű helyzetben az egyedül ünneplők. Azok számára, akik azért kénytelenek magányosan karácsonyozni, mert messze élnek családjuktól, szerettüktől, megvan az a vigasz, hogy bár fizikailag nem lehetnek együtt, de lélekben, telefonon, interneten köszönthetik egymást. De nem mindenkinek van családja, fontos gondolnunk magányosan élő embertársainkra, számukra egy jó szó, egy mosoly is ajándék. Karácsonykor a templomok kapui kitárulnak, és várják mindazokat, akik közösségben szeretnének ünnepelni, még akkor is, ha nem tartoznak egyik felekezethez sem. A karácsony magasztosságát megtapasztalni, emlékezni és együtt ünnepelni egy templomban lehet igazán. Viszont nem szabad elfeledkeznünk azokról sem, akik már nem e világban ünnepelnek, idézzük fel vonásaikat, hangjukat, mosolyukat, gyújtsunk emlékükre egy mécsest vagy egy gyertyát, így ha csak egy pillanatra is, de magunk mellett érezhetjük elhunytunkat.
A karácsony nem csak azok számára fontos, akik a megváltóra emlékeznek, hiszen ekkor a család fontosságát is hangsúlyozzuk. A család, amelyik ideális közege egy új élet megszületésének, egy gyermek felnövekvésének, a közös együttélésnek a problémák és gondok ellenére is. Isten családba helyezte fiát, amikor az emberek közé küldte, ezzel is jelezve, hogy a család az a közeg, amelyikben érdemes élni. Ezek a napok alkalmasak arra, hogy kicsit megfeledkezzünk gondjainkról, megcsituljunk, magunkba nézzünk, és szeretteinkre figyeljünk. Az együtt töltött napok erősítik azt a köteléket, amelyet a hétköznapok, az élet során felmerülő problémák, a konfliktusok gyengíthetnek. Azonban fontos lenne, hogy karácsony elmúltával is kiemelten figyeljünk egymásra, ne csak ezen a három napon legyünk "jók", igyekezzünk az ünnep szellemét magunkkal vinni a továbbiakban is. Az az ember, aki nem csak magáért, hanem másokért is él, képes harmóniát teremteni környezetében, képes arra, hogy szeretetével feledtesse a gondokat, könnyebbé tegye szerettei életét. Gondoljunk erre, amikor a karácsonyfa mellett gyertyát gyújtunk, igyekezzünk annak melegét megőrizni, hogy a dolgos hétköznapokat is megvilágítsa.
Ezen gondolatok jegyében kívánok magam és a Békés Megyei Önkormányzat közgyűlése nevében megyénk minden polgárának örömteli, szeretetteljes, áldott, békés karácsonyt!
