Valamikor a 80-as években jártam először Selmecbányán. Akkor az volt a benyomásom, hogy ez a város valamikor igen gazdag lehetett, de a bányászat megszűnésével egy elhanyagolt, pusztuló város, szinte teljesen kihalva. Elkeserítő volt látni a csodás tájon épült, egykor gyönyörű paloták elkoszolódott, romos épületeit, amelyek felújításában akkor még csak reménykedni lehetett. Mára az épületek többségét nagyon szépen felújították, és az utcái benépesültek. Van azért még tennivalójuk bőven. Élmény minden lépés ezen a helyen. A városnak talán nincs egyetlen vízszintes utcája sem, de a látvány kárpótol a fárasztó le- és felfelé sétálásért. (Sajnos a kissé ködös időjárás nem kedvezett a fotózáshoz.) Ez a hely is azok közé tartozik, amelyet bátran merek ajánlani mindenkinek!

Fotó és szöveg: Durkó