Dr. Forvith Erzsébet méltatása

1952 08. 06.-án született Bagosi Erzsébet néven, második és egyben utolsó gyerekként az akkor még színmagyar szilágysági nagyközségben, Sarmaságon. Kisbirtokos földműves szülei az utolsók között léptek be a helybeli tsz.-be többhónapos zaklatás után. Ezzel a generációk munkája által megszerzett és létbiztonságot jelentő földjüket, állataikat, munkaeszközeiket elvesztették, kiszolgáltatottakká váltak.

Általános iskolába szülőfalujában járt. Sikeresen felvételizett a házukkal szemben lévő középiskolába, ám épp abban az évben végérvényesen megszüntették a magyar nyelvű oktatást. A községből egyedüliként vállalta a napi 3-4 óra ingázást, hogy a környék egyetlen, még magyar nyelven is oktató szilágysomlyói gimnáziumba járjon.

Sikeres felvételi vizsga után tanulmányait a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem magyar tagozatán folytatta. 1977.-ben végzett az általános orvosi karon. 3 évig szülőfalujában bányaorvosként dolgozott, ami a napi rendelésen kívül 24 órás készenlétet is jelentett, hiszen a bányában gyakoriak voltak a balesetek.

Országos - román nyelven abszolvált - versenyvizsga során elnyerte a szilágysomlyói szemészeti állást. Szakorvosi /rezidens/ tanulmányait a bukaresti, majd a kolozsvári szemészeti klinikákon folytatta. Szakvizsga után Szilágysomlyón, majd a Bihar megyei Margittán dolgozott szemész szakorvosként.

Az 1990 véres márciusi marosvásárhelyi események után családjával Békésre költözött, ahol a mai napig is dolgozik. Szakmai munkája mellett 10 éve presbiterként szolgája a helybeli református egyházközösséget. Két fiúgyereknek adott életet, mindketten Szilágysomlyón születtek, akiket nagy odaadással, önfeláldozással nevelt, sorsdöntő pillanataikban, nehéz helyzeteikben sem engedte úrrá lenni rajtuk a csüggedést. József jogász, Péter orvos lett. Mindig volt és van egy jó szava, egy megnyugtató mosolya, türelme, mely családtagjainak, munkatársainak, betegeinek szól. Nagy szeretettel várja haza unokáit, az 5 éves Eszterkét és a 2 éves Henriket, ilyenkor szinte újjá születik, gondjai tovatűnnek.

Békés és környékének hozzá járó betegei elismerően szólnak legendás alaposságáról, türelméről és egyenességéről, őszinteségéről. Kollégái elsőrangú szakmai munkája mellett nemes egyszerűségről és szerénységéről is tudni vélnek. Akiknek pedig volt alkalmuk egy társaságban lenni vele azóta is emlegetik igazi gerincességét és szókimondó, olykor fanyar, jóízű humorát.

Mindezekért döntött úgy a Sursum corda díj kuratóriuma, hogy 2015-ben ő legyen az, aki kimagasló szakmai kvalitásaiért és nemes emberi jellemvonásaiért az egyik idei elismerést kapja.

Nánásiné Szabó Eszter méltatása

Mai első díjazottunk 1981-ben végezte el az Egészségügyi Szakközépiskolát és a békéscsabai Réthy Pál kórház gyermekosztályán kezdett el dolgozni ápolónőként. Munka mellett levelező tagozaton végezte el Gyulán az felsőfokú gyermekápoló szakot. 2004-2005 között pedig Budapestre járt, ahol az emelt szintű csecsemő és kisgyermek nevelő szakot abszolválta.

1984-ben lakóhelyén, Békésen megpályázta a Bajza utcai bölcsőde csecsemő és kisgyermek gondozói állását, melyet el is nyert, itt egy év szerződéses időszak után véglegesítették, és beiskolázták Gyulára, hogy ezt a szakot is végezze el. Az első évben egy tapasztaltabb kolléganőjével együtt dolgozott, majd önálló csoportot kapott.

1987-ben kötött házasságot, két gyereke született: Péter és Bettina. 1989-1994 között gyeden, illetve gyesen volt otthon velük, ahol - hogy szebb legyen az élet – saját két gyereke mellett még két gyermek felügyeletét is ellátta. Munkahelyére hamarabb visszahívták, így 1994-től a bölcsőde megszűnéséig, 2013-ig a Bajza utcán dolgozott. 2013 óta a Rákóczi úti bölcsődében tevékenykedik.

Életét a kisgyermekek szeretete, az értük és családjukért érzett felelősség határozta és határozza meg. Munkáját elkötelezetten, nagy elhivatottsággal végzi.

Az eltelt évek alatt a kezei között felnőtt gyermekek szüleivel a mai napig tartja a kapcsolatot. A visszajelzések azt bizonyítják, hogy a szülők is megtisztelték bizalmukkal, és megelégedettségük kifejezéseként a második, harmadik, sokadik gyerekük gondozója is lehetett.

2009 óta a bölcsőde kollektívájának felkérésére a Bölcsődei Alapítvány kuratóriumának elnöke. A közösség aktív tagjaként részt vett a pályázatok felkutatásában, megírásában. Az egyik biztosító pályázatának elnyerésében is nagy szerepet vállalt, mellyel hozzásegítette a Rákóczi úti bölcsődét egy só szoba kialakításához. Kreatív, segítőkész, őszinte, aktív tag, ha társadalmi munkáról van szó.

A munkáját nem pusztán egy foglalkozásnak, hanem hivatásának tekinti. Ő egy hétköznapi hős. Ő tulajdonképpen több időt tölt a gyermekekkel, mint az édesanyák. Az ő felügyelete mellett Tanulnak meg olyan dolgokat, mint, az étkezéshez szükséges eszközök használata. Ő hallhatja először az első szavakat, leginkább ő látja először a gyerekek fejlődésének első lépcsőfokait.

A Sursum corda díj kuratóriuma mindezekért úgy döntött, hogy a 2015. év egyik díjazottja az az asszony legyen, aki a dolgozó édesanyák helyett állt és áll példamutatóan helyet: Nánásiné Szabó Eszter.