Ahogy közeledik az év vége s hátunk mögött egyre gyűlnek a dolgos hétköznapok, úgy állunk meg egyre gyakrabban napi teendőink sűrűjében. Ezek az apró megállások jelzik, hogy mi magunk is, mint oly sok generáció előttünk, keresünk valamit. Útkeresésünk pedig így, Advent idején, a sorra fellobbanó gyertyák fényében egyre határozottabb irányt vesz. Keressük, s hiszem, hogy meg is találjuk egymást ezekben a napokban, mint ahogy megkapjuk annak lehetőségét is, hogy a betlehemi jászolban felismerjük, megtaláljuk a megváltás örök ajándékát is. Keresztény gyökereink talán legszebb csodája, hogy hitünk, reménységünk a családot emeli ezen ünnep képzeletbeli középpontjába. Mert akár a magunk, egyen-egyenként összegyűlő kis családjait, akár a napkeleti bölcseket gyermekükkel fogadó Józsefet és Máriát nézem, a karácsony teljessége a szeretetben, a családban ölt igazán testet. Az ünnep fénye, a gyertyák, csillagszórók ragyogása legyőzi az időt, hiszen bűvös körében bárki ott lehet, ott állhat velünk a karácsonyfa alatt. Úgy hiszem, ha csak egy pillanatra is, de mind gyermekként állunk meg a Szenteste csodája előtt.
Kívánom, hogy ebben az évben is történjen ez így, kinek-kinek a számára legkedvesebb körben. Ha pedig valakinek ez mégsem adatik meg, figyeljünk rá jó szóval, odafordulással az ünnep időszakában, hogy a csoda, a testté lett ige, a szeretet valóban kézzelfoghatóvá, megtapasztalhatóvá váljon mindenki számára. Ehhez kívánok mindenkinek békés, boldog karácsonyt!
Dankó Béla
országgyűlési képviselő
