Az intézmény bezárása után közel húsz évvel a tarhosi szellem továbbéléseként elindultak a Békés-tarhosi Zenei Napok, mely rendezvény ezen a nyáron már negyvenedik alkalommal kerül sorra. A szervezés és megvalósulás több szállal kötődik az immár ötvenéves békési zeneiskolához.
A tarhosi csoda… élményiskola
Az emlékezés szárnyain egészen 1945-ig kell az olvasót visszaröpíteni, ha a tarhosi Énekiskola legendájával, küldetésével meg akarjuk ismertetni. A legenda hőse Gulyás György tanító, majd a Zeneakadémia elvégzése után középiskolai énektanár, aki a semmiből teremtett Magyarországon egyedülálló iskolát. Hogyan? Gulyás György saját szavait az Új Tükör hasábjain (XV. évfolyam 36. szám 6-7. oldal.) Szél Júlia jegyezte le a kezdetekről.
"Magyar Állami Énekiskola létesítését kértem 1945 augusztusában, és a békéscsabai polgármesterhez fordultam, hogy terjessze fel a vallás-és közoktatásügyi miniszterhez. Ez volt a szolgálati út. Előbb a debreceni püspöki hivatalhoz írtam. Próbálkoztam az iskolámmal (Debrecenben), ahol tanítottam, és Egerben is, de mindenütt azt mondták, hogy ilyen iskola nem tartozik az oktatás körébe. Azelőtt itt, Békésen és Bélmegyeren tanítóskodtam, így kerültem végül a kérésemmel Békéscsabára. Vállalták az írás közvetítését, sőt az iskolát is. Keresztury Dezső volt akkor a miniszter. Azt a választ kaptuk, hogy a minisztérium szívesen foglalkozik egy ilyen gondolattal, de azt ne várjuk, hogy pénzt is adjon hozzá. Békés község felajánlotta iskolának Wenckheim gróf tarhosi kastélyát."
Keresztury Dezső vallás-és közoktatásügyi miniszter jóváhagyásával, Nagy Miklós államtitkár aláírásával megszületik az Országos Állami Ének és Zenei Szakirányú Líceum és Tanítóképző Intézet és a vele kapcsolatos Ének-zenei Gyakorló Általános Iskola és Tanulóotthon létesítő okirata. Az ország első zenei szakirányú középiskolája és tanítóképző intézete (líceumi érettségi lehetőségével is) és a vele kapcsolatos első ének és zenei elemi iskola, melyben megnyitásra került az 1-6. osztály az alapfokon, és a líceum I. évfolyamos osztálya a középfokon. Később erre épülhetett az országos beiskolázáson alapuló, tehetségkutató tanítóképző intézet. Tanterve és követelményrendszere a Zeneakadémia képzési programja szerint készült el.
A minisztérium nem nyújtott anyagi támogatást, de Békés község hatvanezer forintot adott az induláshoz. A teremtésből kivette részét a tarhosi major volt cselédsége, a környező tanyákon élő emberek, akik a romos épületek tégláit megtisztítva építették a falakat.
Mucsi Imre, az akkori községi főjegyző emlékezése szerint "ha Gulyás Gyurka bejött az ajtón, én a másikon már menekültem. Nem hagyott békén. Az a rengeteg tanári óradíj… Miből? Az első forintos költségvetésünkbe nem terveztünk konzervatóriumot."
Az Énekiskola létrehozásának részleteiről Gulyás György Bűneim… Bűneim? című könyvében a 27. oldaltól olvashatunk többet.
Az első tanári kart Gráf Ottó, Dr. Homér Janka, Gulyás György, Kapás Géza, Mánya Éva, Molnár Teréz és Ruber Katalin alkotta. A felvételiztető bizottság tagja volt Takács István és Durkó Mátyás. Az iskola az első tanévben 63 általános iskolással és 10 líceumi diákkal kezdte meg működését, a tanítás 1947. január 7-én kezdődött. 1947. február 15-én az iskola hivatalos megnyitásán Gulyás György a következő gondolatokkal köszöntötte az ünnepségen megjelenteket:"Most már rajtunk a sor: az iskola tanerőin, nevelőin. Hogy itt az Alföld falutól is távol eső tanyavilágában is kultúrát teremtsünk. És nemcsak ének-zenében, hanem az iskolai tanulmányok mindegyikén keresztül – szokásaiban, nyelvében, hagyományaiban, történelmi életszemléletében éppúgy, mint életformáiban, szellemiségében, mindennapi élete gondjaiban." Nagy Miklós államtitkár, aki korábban Kerényi Györggyel, az énekoktatás országos szakfelügyelőjével már tett látogatást Tarhoson, avató beszédében így szólt: "Vagy példa lesz ez az iskola, vagy rettenet!" 1948-ban további tagokkal bővült a tantestület: Domokos Géza, Mihály Margit, Nemcsik Lehel, W. Sípos Éva, Varga Klára, Gyarmath Olga, Jantos Lajos, Pálfi Irén, Soós István, Dr. Szabó Lajos hitoktató lelkész.
"Szolgálni kell és nem tündökölni" (Gulyás György)
Valóban nehéz és igazi iskolateremtő munka várt az itt tanítókra: a semmiből valamit teremteni. Mánya Éva tanárnőt a Nők Lapja 1952. évi 8. számában Tóth Ilona újságíró kérdezte az első néhány évről. "Nem volt könnyű élete a nevelőknek az első években. Nemcsak neveltek, tanítottak, de ott álltak esténként a konyhában, vacsorát készítettek és osztottak a gyerekeknek, villanyt szereltek, takarítottak- megtettek mindent, hogy növendékeiknek megteremtsék a legtöbbet, amit lehetett. És mind amellett továbbtanultak." Pótolták a családot, hisz mindenki bentlakó volt. Majd a cikk szerzője - az ötvenes évek ideológiai elvárásainak megfelelve - a "szocialista nevelés követelményét" hangsúlyozva kiemeli a tarhosi iskola közösségteremtő erejét, valamint beszámol arról is, hogyan élnek a kollégiumban a diákok, hogyan nyilatkozott Novikov szovjet zeneszerző a Tarhoson látottakról.
Milyen kár, hogy nincsenek már képek arról az állapotról, ahogyan Gulyás György - egy falugyűlés alkalmával meggyőzve a falusiakat a kastélyból történő kiköltözésről – megkapta a kifosztott kastélyépületeket, a hozzájuk tartozó melléképületeket (kacsák, libák nevelődtek a parkettás szobákban!). Az első időkben a mindennapokra a hiány ténye volt a legjellemzőbb. Dr. Gyarmath Olga Tudsz-e Tarhosért lelkesedéssel dolgozni? című könyvében hiteles leírást olvashatunk a tüzelő, az ivóvíz, a villany, a tantermi, éttermi és hálótermi berendezés hiányáról. Nemhogy szemléltető eszköz, zongora, kotta, könyv nem volt elegendő, de bútorzat sem. Székeket a szünidőről visszatérő diákok hoztak maguknak otthonról, ha a családnak volt felesleges. Egy mai kollégista kisdiáknak hihetetlen a szalmazsák, a petróleumlámpa melletti tanulás, a meleg ártézi vízzel folyó mosakodás. És a tanárok ugyanilyen nomád körülmények között éltek. Mégis a visszaemlékezésekből mérhetetlen szeretet, tisztelet és elégedettség sugárzik az iskola falai között eltöltött évek, az egykori tanárok és diáktársak megemlítésekor. Ugyanebből az írásból híven elénk tárul az itt tanuló gyerekek napirendje, a tanítási órák, a gyakorlási rend, a kollégiumi, internátusi ellátás és a mindent átfogó értelmes fegyelem.
Az iskola létrejöttéhez és létéhez igen nagy szükség volt a szakma részéről Kodály Zoltán támogatására is, aki kezdetben nem hitt Gulyás György tervének kivitelezhetőségében. A Mester véleménye szerint a vidéki gyerekek olyan műveltségi hátránnyal indulnak, hogy belőlük egy generáció alatt nem lehet művészeket nevelni. A paraszti életforma által igénybe vett kéz amúgy sem alkalmas bizonyos hangszerek kezelésére. Feleslegesnek tartotta a zenei líceumot, mert csak az egyetemi városokban lehetséges az énekszaktanítói képzés. Később több alkalommal ellátogatott Tarhosra, szinte vizsgáztatta az ottani diákokat, összehasonlította tudásukat más zenei líceumban tanulókéval. A Kodály által kiválasztott háromszólamú darabot első látásra csak a tarhosi énekiskola növendékei tudták hibátlanul elénekelni.
Rövid idő alatt ez az általános iskolai és gimnáziumi képzést nyújtó iskola országos hírűvé nőtte ki magát. Ha külföldi vendégek érkeztek az iskola falai közé, a diákok saját szerzeményeikkel szerepeltek, saját hangszerelésükkel adták elő műsorukat. A nagykórust kiskarmester dirigálta. Ilyen volt Tarhos mindjárt az indulást követő négy-öt évet követően. Megteremtette az énekléssel nevelés, a közösségi nevelés és a munkára nevelés összhangját. Hiszen maguk a diákok gyűjtötték a kandallóba a tűzifát, rakták fel a ló vontatta szánkóra, gondozták a parkot, a virágágyásokat. A vidék iskolája volt, mely olyan zenei vezetők képzését is feladatának tekintette, akik szervező és irányító szakemberek révén saját szülőföldjükre térnek vissza, hogy ott értéket teremtsenek. A zenei képzést a Kodály-módszer szerint, elsősorban énekes alapokon valósította meg az intézmény azzal a céllal, hogy a vidék tehetséges gyermekei ne kallódjanak el, és olyan énektanárokká váljanak, akik városuk, községük zenei kultúráját is felelősen, szakmai elhivatottsággal tudják irányítani. És akikből nem lesz zenei szakember, azok is saját hivatásuk gyakorlása közben a tarhosi örökség hatására továbbadják zenei műveltségüket, a zene és a társművészetek szeretetét környezetüknek, kiveszik részüket az értékteremtésből. A Kodály Zoltán nevével fémjelzett zenei nevelési, képzési program elsőként Békés-Tarhoson valósult meg a gyakorlatban.
1951-ben a Világifjúsági Találkozón Berlinben Gulyás György vezényletével az iskola kórusa nagy sikerrel lépett fel. Ebben az évben további neves szakemberekkel egészült ki a tantestület: Friss Antal gordonkaművésszel a Zeneakadémiáról, Teőke Marianne zongoratanárral, Banda Márton és Víg Árpád hegedűtanárokkal.
Közben az intézmény körül gyülekeztek a viharfelhők. Az oktatáspolitika nem tudta besorolni ezt a sokszínű és többszintű képzést megvalósító intézményt a hazai iskolarendszerbe. Gulyás György maga is többször került a minisztériumi tisztségviselőkkel konfliktusba. Állandóan harcolnia kellett az iskola elismertetéséért, miközben megépült a Zenepavilon.
Hogyan is született meg a Zenepavilon?
Gulyás György az Új Tükör már említett cikkében erről is részletesen szól. "Úgy gondoltuk, hogy pavilonrendszerű együttest építünk. Lett volna itt irodalmi-történelmi, természettudományi, testedzési pavilon, úgy berendezve, ha belép az ember valamelyikbe, egy önmagában tökéletes világba lép. Csak sorrendiség kérdése volt, hogy először a zenepavilont építettük fel, mert ez a terület véglegesen a zenéé marad. Nagyszabású álmaink voltak." Ez az elképzelés az angolok pavilon rendszerű oktatásszervezéséhez vagy Rabindranath Tagore iskolaoázisához hasonlított volna.
A Zenepavilon avatásán, 1953. május elsején Kodály Zoltán is beszédet mondott. Fellépett Zathuretzky Ede hegedűművész, Sándor Judit énekművész, Petri Endre zongoraművész. Kodály méltató szavai szerint "A tarhosi az egyetlen ez idő szerint, amely énekalapból indul ki, és ezzel a zenei műveltséghez rendíthetetlen alapot ad. Ahol hangszerrel kezdődik és végződik a zenei nevelés, csak felületes ál-zenekultúrát ad. Ebben látom Tarhos fontosságát és jövőjét." Merthogy Kodály is támogatta a folytatást, látta a külföldi és hazai érdeklődés kiteljesedését. Amikor veszélybe került a további működés, kiterjedt levelezésbe kezdett, még a pártközpontba is írt.
"…Miniszterek fontoskodása között elveszett zengő iskolánk…"
Miért szüntették meg az iskolát? Ezt a kérdést sokan teszik fel ma is. Az intézmény bezárását megelőzően Révai József népművelési miniszter vizsgálatot rendelt el, amely azt volt hivatott igazolni, hogy a befektetett anyagi áldozat nem térül meg, nem eléggé eredményes az itt folyó munka. Az nem volt elég meggyőző a felsőbb hatalom számára, hogy csodájára jártak a környező országokból az itt folyó zenei nevelésnek, a kórusmunkának: a bolgárok, oroszok, csehek, lengyelek, németek érdeklődéssel tekintettek Tarhosra. Náluk ugyanis nem létezett ilyen képzés, szerették volna a tarhosi mintát követni. A külföldi és hazai rádióban rendre felhangzottak az iskolai kórus hanglemezei, a kiválóan érettségizők közöl többen a Zeneakadémián folytathatták tanulmányaikat, de mindez kevés bizonyítéknak minősült az iskola létjogosultságához. Nem illett bele a sajátos iskolaszerkezet az ötvenes évek uniformizáló, centralizált struktúrájába. Messze esett a fővárostól, és túlságosan magyar volt. A növendékek származása sem volt imponáló a munkásosztály gyermekeivel szemben.
Gulyás György embert próbáló küzdelmet vívott az intézmény megmentésért. Nem segített Kodály Zoltán és Keleti Imre pártfunkcionárius közben járása sem Darvas József akkori miniszterelnöknél. A pénzhiányra hivatkozó hatalom ellenében Gulyás György a települések tanácselnökeinél kilincselve ösztöndíjasokat toborzott. Ezért majdnem fegyelmit kapott. Nagy Imre titkárságán már nagyon nehezen tudta Gulyás igazgató úr türelemmel, higgadtan előadni kérelmét. Ezért a "viselkedésért" feddést kapott. Így aztán Nagy Imre nem írta alá a megszűntetést hatálytalanító rendelkezést. A szülőket az iskola levélpapírján és pecsétjével Gulyás György igazgató nevében, aláírása nélkül rideg, szűkszavú levélben értesítették a beszüntetésről. Ezt a levelet Gulyás Györgynek is kézbesítették, hogy tudja, miről értesültek a szülők.
Az egy éve átadott új, kiváló akusztikájú hangversenyteremmel rendelkező Zenepavilon, az üresen tátongó tantermek, az elnémult gyakorlószobák, az elárvult park egy ideig gazdátlan maradt. Pedig nyolc év alatt mindezt létrehozni nem kevés pénzt, munkát, energiát emésztett fel. Az újonnan beköltöző gyógypedagógiai iskola sokkal többe került, mint az énekiskola működtetése. A volt tarhosi diákok és tanárok szétrebbentek az ország különböző iskoláiba. Ha diákonként külön-külön számítjuk a közoktatás és zenei képzés költségeit, jóval többe került, mint Tarhoson az együttes és felmenő rendszerű képzés. Kodályt idézem: "Irigység és rosszakarat a személyi kultusz légkörében elérte, hogy egy tollvonással megszüntessék, kimondhatatlan kárára a népművelésnek és tekintélyes anyagi kárára az államnak."
"Mit jelentett nekünk Tarhos?"
A volt tarhosi diákok visszaemlékezéseit az iskola bezárásának 60. évfordulójára megjelentetett Békés-Tarhos 1946-1954 című kötetben olvashatjuk. Íme, néhány részlet.
"Ha valamely helynek ütése van a múltamban, amely mindig és újra megpendül bennem, akkor ez régi iskolám. Életem egyik legfényesebb jelensége, mondhatnám így is, tündérkertje volt ez az iskola, és minden együtt megadatott itt, ami egy élet, egy művészpálya alapélményéül szolgálhat. A csodálatos park, az egykori Wenckheim kastély, mintha a kisgyermekkor mesefantáziájából varázsolták volna elő, mintha díszletek között éltünk volna! Élő díszletek között."
Szokolay Sándor nemrég elhunyt zeneszerzőnk arra is emlékezett, hogy az első két évben már 413 népdalt tudott elénekelni. Előbb ismerte a Kodály, Bartók kórusműveket, a madrigálokat, mely zeneművek az iskolai kórus repertoárjában szerepeltek, mint a nagy barokk, klasszikus vagy romantikus külföldi zeneműveket.
Bartalus Ilona mit köszönhet Tarhosnak? "Rengeteget! Azt, hogy rajongok a magyar népdalokért, hogy szolmizálva szebb lett az életem (nagyon sokra tartom ezt a szenzációs nyelvet, amely elengedhetetlen eszköze az értelmes zenei gondolkozásnak). Hogy a kóruséneklés és a vezénylés lételememmé vált, hogy a boldogságot a "világ végén" is be tudom szerezni, hogy a megszállott tarhosi tanárok követendő példáin, évtizedek óta tanítom a zenét, nemcsak itthon, hanem mesterkurzusokon Japánban, Ausztráliában, Kanadában, Kelet-Európa több országában is."
Bozay Attila - ma már nem élő zeneszerzőnk - a tarhosiak baráti körének egykori elnöke így vall Tarhos hozadékáról: "Itt kezdtem el rendszeres zenei tanulmányaimat zeneszerzés (Pongrácz Zoltánnál) és klarinét szakon. Egy sereg kompozíciót írtam Tarhoson, melyek természetesen nem remekművek, de fontos lépésnek számítottak pályámon."
Csukás István író vallomása meghatóan villantja fel az idilli képet a gyermeki lelkesedésről és felelősségről. "Ma sem tudok nagyobb, szebb, hatásosabb pedagógiai eszközt elképzelni, mint a zene. Ott tanultam meg, mi a közösség, mi a közösségi élet. Mit jelent "egyhangnak" lenni a kórusban. Ott tanultam meg a belső fegyelmet, ritmusérzéket – már nem csak zenei jelentésben. Ott tanultuk meg a póztalanságot és a kiállás bátorságát. Külföldi látogatók (akadtak bőven) kétkedőn mosolyogtak, mikor bokor mögött hegedülő, éneklő gyerekeket láttak, pedig csak nem volt elég hely, azért szorultunk a szabad ég alá." Csukás István 1954-ben az utolsó érettségiző osztályban végzett hegedűs növendékként.
Sebestyénné Farkas Ilona (Mona) 1980-tól segíti a zenei napok kórustalálkozóinak szervezését, a megye kórusmunkájának fejlesztését, és még sok fontos ügy szolgálatát Tarhos szellemében. "A Wenckheim kastélyban indult el az az iskola, amit ma "tarhosi-csodaként" emlegetnek. Az itt eltöltött hét év egy életre tarisznyázott fel a zenei képzés mellett emberséggel, hazaszeretettel és minden körülmények között való helytállással. Abban az időben (1953!) biztos ajánlólevél volt a Zeneakadémiára a tarhosi zenei alap."
Kodály Zoltán 1958-ban ezt nyilatkozta Békés-Tarhos beszüntetése kapcsán: "Szerencsére a tarhosi szellemet nem lehetett megölni, az ma már sokakban él és előbb-utóbb kivívja megillető helyét a közművelődésben". Majd 1961-ben így ír: "Az elvetett mag azonban mégis kikelt: egyre-másra támadtak "éneklő iskolák" mindennapos énekórával, és értek el csodálatos eredményt nemcsak zenében, de minden tárgyban". Sajnos mára már nagyon megfogyatkozott a zenei általános iskolák száma.
Gulyás György sok évvel azután, hogy Tarhost el kellett hagynia, arra volt méltán büszke, hogy az iskola rövid élete ellenére sok értékes szakembert adott az országnak. "Tarhos nemcsak azért vált híressé és elismertté, mert kinevelt jó néhány élvonalbeli és elismert művészt, hanem azért is – és főleg azért -, mert az ország minden részébe szétküldte a tehetséges és tanult szakemberek tömegét. Tanárokat, igazgatókat, népművelőket, kórustagokat, zenekari muzsikusokat, kórusvezetőket nevelt ki, és küldött el kis és nagy településekre, sőt a bő termésből jutott külföldnek is".
Mező Imre gondolatai: "Mert Gulyás Györgynek és Tarhos tanárainak nyolcévi küzdelme és áldozatos munkája, az Énekiskola híveinek és támogatóinak lelkes fáradozása nem volt hiábavaló. A tarhosi évek élményeinek visszfénye ott ragyog az iskola minden volt diákjának a lelkében, s akár észrevétlenül is, forrásává vált és válik munkájuknak, sikereiknek, eredményeiknek a különböző szintű zenei intézmények tantermeiben, kutatóműhelyeiben vagy a magyar és nemzetközi zenei élet pódiumain egyaránt. Íme, ez az igazi hozadéka, eredménye, divatos szóval haszna, vagyis értelme az 1946 és 1954 között az Énekiskola működésére fordított forintoknak, Tarhos fenntartásának!"
A közelmúltban terjesztette fel a Békés Megyei Értéktár Bizottság a Békés-tarhosi Énekiskolát a Magyar Értéktárba, ez a hungarikummá nyilvánítás feltétele.
"Tarhos nagy jövő előtt áll" (Kodály Zoltán)
Akkor hangzott el ez a kodályi-mondat, amikor a pavilont avatta. Arra nem gondolhatott, hogy a jövő hamarosan múlttá halványul. Sok évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy Békés-Tarhosról ismét beszélni lehessen. A folytatásról. Mert szerencsére sokan érezték úgy, hogy fel kellene támasztani az egykori zenei, pedagógiai értékeket hordozó szellemi örökséget.
Elsősorban Gulyás György és az egykori diákok érezték kötelességüknek a tarhosi hagyomány ébrentartását. Békés várossá nyilvánítási ünnepségén, 1973. április 15-én Gulyás György karnagy vezényelte a szombathelyi szimfonikusokat és a Debreceni Kodály Kórust. Az est szólistája Korondi György volt. Gulyás György ekkor javasolta a város vezetőinek, hogy a volt tarhosi diáktalálkozók mellett évente rendezzen a város zenei napokat.
A város vezetése felkarolta ezt a fontos gondolatot, majd a megyei és országos szervek támogatását megszerezve 1976-ban megrendezték az első Békés-tarhosi Zenei Napokat. A zenei napok gondolatát több nemzetközi és országos hírű zeneművész, karnagy támogatta, köztük Ferencsik János karmester, aki közreműködésével is segítette a rendezvény elindítását. Az anyagi feltételek megteremtésével, dr. Gyarmath Olga gimnáziumi tanár és Sebestyénné Farkas Ilona énektanár Békésre hívásával maradéktalanul megvalósulhatott - Gulyás György szakmai igényeinek megfelelő – a zenei koncertsorozat, ami az évek folyamán hangszeres és karvezetői kurzusokkal, kiállításokkal, anyanyelvi és vonószenekari táborral bővült.
Az első időszakban F. Pálffy Zsuzsa Nyitott könyve alapján az alábbiak képezték a zenei napok pilléreit: az 1977-ben megalakult Békés-tarhosi Baráti Kör (mai nevén Békés-tarhosi Zenebarátok Köre), karvezetői továbbképző tanfolyam és mesterkurzus, Jeunesses Musicales vonószenekari tábor, országos szakközépiskolai zongoraverseny, nemzetközi kürtkurzus, fuvolakurzus, Körösi Nyári Akadémia ének-zenei szekciója, Szép magyar beszéd tanári továbbképző tanfolyam, hangversenyek, társrendezvények, kísérő programok. A felsoroltak közül az utóbbi években a karvezetői továbbképzés és a nyári akadémia ének-zenei szekciója már nem tartozik a programsorozathoz. A szakközépiskolások zongoraversenyét csak zenei szakközépiskolák rendezhetik.
A zenei napok alapítója tehát Gulyás György. Díszelnökei voltak: dr. Keresztury Dezső, Ferencsik János, ifj. Bartók Béla, Szokolay Sándor. Művészeti vezetők: Gulyás György, Joób Árpád, Fejes Antal, Benéné Szerető Hajnalka és napjainkban Bagoly László. A kurzusok művészeti vezetői: Bartalus Ilona, Falvai Sándor, Lindenbergerné Kardos Erzsébet (amíg volt karvezetői kurzus), Tarjáni Ferenc kürtművész, Matuz István fuvolaművész, S. Dobos Márta hegedűművész, dr. Szathmári István nyelvész professzor emeritus (utódai: dr. Virágné dr. Horváth Erzsébet főiskolai tanár, Gellénné Körözsi Eszter gimnáziumi tanár).
A Békés-tarhosi Baráti Kör létrehozását Győrffy Sándor történész ötlete alapján Mező Imre javasolta Gulyás Györgynek, aki egykori diákjaival meg is valósította azt. A kör előde az 1972-ben alakult Tarhosi Emlékbizottság volt. Az énekiskola egykori diákjaiból álló testület a gyulai levéltár "tarhosi aktáiból" a megszüntetett énekiskola emlékkiállítását készítette elő.
A Baráti Kör alapítványa a Megújuló Tarhosért nevet viseli. 1997-ben a baráti kör kezdeményezésére a zeneiskola falán került elhelyezésre Gulyás György emléktáblája, amit minden közgyűlést követően megkoszorúznak a kör tagjai. Szintén ez a szervezet érte el, hogy 1998-ban a Nemzeti Kulturális Minisztérium akkori minisztere, dr. Hámori József rehabilitálta a volt tarhosi énekiskolát. Jelentős eredménye a Baráti Körnek, hogy a Gulyás György által felépíttetett Zenepavilon faláról (tervezője Kaufmann Oszkár) 2001-ben eltávolíttatta a Révai-Zsdanov táblát, helyére Kodály Zoltán és Gulyás György gondolatai kerültek. A kör közbenjárására 1998-ban az egykori énekiskolát Magyar Örökség Díjjal tüntették ki.
A karvezetői tanfolyamot és mesterkurzust, amit - a szarvasi Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Karának segítségével- tíz alkalommal rendeztek meg, 2007-től a Sebestyénné Farkas Ilona által szervezett kórustalálkozó váltotta fel. A korábbi években rangos kórus-versenyeknek és karnagyi versenyeknek lehettünk hallgatói, amit külföldi és hazai neves karnagyok vezettek, zsűriztek. Néhányan közülük: Fosco Corti, Domenico Cieri, Nicola Conci, Krikoor Csetinyan, Borisz Tevlin, Vlagyimir Zsivov, Hans Reinecke. Neves magyar közreműködő karnagyok (a teljesség igénye nélkül): M. Katanics Mária, Rozgonyi Éva, Bartalus Ilona, Cseszka Edit, Reményi János, Szokolay Sándor, Ugrin Gábor, Hollerung Gábor.
A nemzetközi vonószenekari tábort korábban Gyopárosfürdőn tartották, majd 1976-ban Fejes Antal jóvoltából került a békési zeneiskolához, helyileg Tarhosra. A résztvevők kezdetben zeneiskolások, később zenei szakközépiskolások voltak hazánkból és határainkon túlról. A táborvezetés szervezési feladatait Fejes Antal, a békési zeneiskola igazgatója látta el nyugalomba vonulásáig. 1984-től az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezete felvette nyári táborai sorába a tarhosit is. Ettől kezdve lehetőség nyílott külföldi karmesterek, szólisták részvételére is. S. Dobos Márta Artisjus-díjas hegedűművész és Papp László gordonkaművész (apja tarhosi tanár volt, őt Friss Antal tanította), napjainkban Pólus László gordonkaművész és a békési zenetanárok (Bánfy Judit, Nagyné Bodon Ilona, Tóth István, Sándor Ottó) segítségével érlelődik színpadképessé a növendékek által hozott zenei anyag. Neves karnagyok dirigálják a záró koncertet, mint Gál Tamás, Oberfrank Péter, Kesselyák Gergely, Werner Gábor. Külföldi tanárok is csatlakoztak a kurzus munkájához: az osztrák Ursula Voigt és a svájci, Pro Cultura Hungaricae kitüntetést kapott Bernadett Előd, akinek jóvoltából tehetséges szólisták érkeznek hozzánk, és jelentős anyagi támogatást kap a képzés. A tábor korrepetitora Nátor Éva, Rázga Áron és Benedekfi István zongoraművészek.
A nemzetközi kürtkurzus ötlete Tarjáni Ferenc, egykori tarhosi növendéktől származik. A művésztanár fontosnak tartotta "életben tartani és tovább örökíteni a tarhosi szellemet. Hiányt pótolni, tájékozódni egymás munkájában és együtt muzsikálni…" Vele együtt Szilágyi Pálma, Kökényessy Miklós, Milos Petr, Francis Orval, 1994-től ifj. Tarjáni Ferenc, majd Kubina Barnabás, Vígh János, Varsányi Miklós és más neves hazai és külföldi művésztanárok vezették a kurzust. A kurzus utóda a Kürtösök találkozója Bagoly László művészeti vezető és Soós Péter művésztanár vezetésével.
Az 1993-től működő nemzetközi fuvolakurzus színvonala Matuz István fuvolaművész és Kancsár Vera zongoraművész érdeme. A tanári kar később kibővült Kozma András, Regős Imre, Ittzés Gergely fuvolaművészekkel, Király Márta és Granik Anna korrepetitorokkal. Az azóta sajnálatos módon tragikus körülmények között elhunyt Gyöngyössy Zoltán fuvolaművész a világhírű Weiner-Szász Kamaraszimfonikusokkal 2008-ban adott koncertet. Pár éve a fuvolisták rá emlékezve tartották meg záró koncertjüket. 2005-ben Janota Gábor Liszt-díjas fagottművész vezetésével fagott kurzust is tartottak a zenei napok keretében.
A Szép magyar beszéd anyanyelvi kurzus 1994-2009 között az Oktatási Minisztérium, az Anyanyelvi Konferencia, az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány, megyei és több települési önkormányzat, gazdasági szervezet támogatásával kiemelkedő eredményt mutatott fel, a képzés akkreditációt is kapott. Az azóta már elhunyt Dr. Gyarmath Olga gimnáziumi tanár és Vámos László nyugalmazott művelődésügyi osztályvezető szervezői munkájának köszönhetően számos tudós, egyetemi és gimnáziumi tanár, színművész, költő, író, zeneszerző, műfordító tartott előadást a 30-40 főnyi hallgatóságnak, akik hazánk és a környező országok magyar ajkú pedagógusai közül kerültek ki. Vámos László utódaként Gellénné Körözsi Eszter olvasótábort és olvasás konferenciát szervez középiskolás diákok részvételével, melynek előadói továbbra is neves egyetemi tanárok (Szathmáry István professzor emeritus, Nagy József professzor, Pomogáts Béla költő, Dr. Szörényi László irodalomtörténész, Nagy József, Bencédy József nyugalmazott egyetemi tanárok).
A zenei napok leglátogatottabb eseményei a hangversenyek, melyeket 2009-ig a tarhosi Zenepavilonban rendeztek meg. Amikor a pavilon állagának helyreállítására nem sikerült forrást találni, Békés város művelődési intézményében, zeneiskolájában, református és katolikus templomában, a Baptista Imaházban, a könyvtárban és a Galériában tartották és tartják ma is a hangversenyeket. A kezdetektől napjainkig nemzetközi hírű művészek, fiatal tehetséges muzsikusok játékában gyönyörködhetnek a békésiek.
Lehetetlen vállalkozás lenne felsorolni a fellépő karnagyok, zenekarok, kamarazenekarok, szólisták nevét. Negyven éve számos világhírű és hazai művész előadásában gyönyörködhetett a hallgatóság. Néhány híresség közülük: Simándy József, Korondy György, Jevgenyij Nyeszterenko, Kováts Kolos, Molnár András, Melis György, Palcsó Sándor, Kukely Júlia, Kincses Veronika, Pitti Katalin, operaénekesek. Onczai Csaba, Fenyő László csellóművész, Kocsis Zoltán, Gulyás Márta, Rév Lívia, Ábrahám Mariann zongoraművész, Devich Sándor, Perényi Eszter, Szabadi Vilmos, Szenthelyi Miklós, Baráti Kristóf hegedűművész; Elekes Zsuzsa, Király Csaba, Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész; Gulyás György és Ferencsik János mellett Medveczky Ádám, Hollerung Gábor, Gulyás Béla, Somogyi-Tóth Dániel, Gál Tamás karnagyok…
Békés-Tarhosról indult Bozay Attila és Szokolay Sándor zeneszerzők művészi pályafutása. Több alkalommal hangzottak fel műveik a koncerteken. A zenei napok kedves színfoltja volt 1982-től hosszú éveken át az "Unokák koncertje", amely Mező Imre egykori tarhosi diák ötlete nyomán azon fiatalok bemutatkozását jelentette, kiknek szülei, nagyszülei a tarhosi énekes iskola tanulói voltak (Fejes Tamás, Bozay Melinda, Kaneko Miyuji-Attila, aki Mező-unoka).
A békési zeneiskolából kinőtt fiatal művészek, zenetanárok is bemutatkoztak már a zenei napokon: Fejes Tamás, Nagy Ivett, Csökmei Margit, akik ma már művészekként járják a világot, valamint a békési zeneiskola növendékeiből lett tanárok: Bereczki Julianna, Bereczki Gábor, Gyumbier Tímea, Környei Csilla, Soós János.
Békés város megbízásából tizenöt éven keresztül Gulyás György Debrecenből irányította régiónk jelentős kulturális eseményét. A nyitó koncerteken, templomi hangversenyeken dirigálta kórusát és a debreceni MÁV szimfonikusokat. Utolsó békési fellépésén 1993-ban Schubert G-dúr miséjét vezényelte a református templomban. 1993-tól Gulyás György halálát követően a művészeti vezetők, szervezők az igényes zenei kultúra közvetítését, a tarhosi szellem továbbvitelét Gulyás György útmutatásai szerint tartják kötelességüknek. A hallgatóság zenei igénye az elmúlt negyven év alatt sokat változott. Erre való tekintettel fiatal művészek, újabb zenei műfajok kerülnek műsorra. Új műfajként megjelent a jazz (Oláh Kvartett, Frankie László Quartett), a dixiland (Molnár D. Band), az operett (Kékkovács Mara), az ír zene (Lang János Fianna Együttese), a Bolyki Brothers. Több alkalommal teltházas koncertet adott a Muzsikás együttes és Sebestyén Márta, valamint a Magyar Állami Népi Együttes.
Társrendezvények minden évben kapcsolódnak a művészi eseménysorozathoz: előadások, kiállítások, konferenciák, vitafórumok, könyvbemutatók, irodalmi estek. 2008-tól a "Magvetés" református konferencia egy-egy aktuális témával szervesen kötődik a művészeti eseményekhez. Képzőművészeti kiállítók között hajdani békési zeneiskolások, Békésről elszármazott és helyi alkotóművészek (Flóra Virág, Beliczay Mária, Kállai Júlia, Csuta György, Püski Sándor), valamint neves hazai művészek is bemutatkoztak (Csavlek Etelka operaénekes és keramikus, Sass Sylvia operaénekes és festőművész; Gombár Judit, Papp Janó jelmeztervezők). Népi iparművészeti kiállítók hímzései, kerámiái, népi hangszerei, szőttesei, ruhadarabjai gazdagították a látogatók vizuális élményeit.
A kísérő programok között Ki nyer ma? rádiós vetélkedő, térzene, beharangozó a békési piactéren, a Gyulai Várfürdőben és a Csaba Centerben, kávéházi muzsika, szabadtéri és színházi gyermekműsor, népzenei és néptánc fesztivál szerepel. Neves gyermekszínházi produkcióként került bemutatásra Csukás István egykori tarhosi diák Ágacska című mesejátéka, Gryllus Dániel-Levente Péter Mókatára, a Szélkiáltó Együttes műsora, a békési óvónők Léghajó című produkciója.
A programsorozat szervezésében a ma már Kecskeméti Gábor nevét viselő kulturális központ és a városi zeneiskola tanárai, dolgozói, a gimnázium tanárai, a múzeum, a könyvtár, a helyi média munkatársai aktívan veszik ki részüket.
A Békés-tarhosi Zenei Napok vidékünk értékes szellemi terméke. Ez a komplex rendezvény művel, tanít, szórakoztat, Békés város neve erre a két hétre a figyelem középpontjába kerül.
Békés Város Képviselő-tesülete 2003-ban a Békés-tarhosi Zenei Napok rendezvénysorozatot a város Európai Uniós hozományává nyilvánította, illetve 2009-től a Magyar Fesztivál Regisztrációs és Minősítési Program értékelése szerint a zenei napok "Jó minősítésű művészeti fesztivál". A Megyei Értéktár Bizottság, Kocsis Zoltán zongoraművész és más neves zenei szakember javaslata alapján a BÉTAZEN a megyei értéktárba került.
"Új korszak hajnalán vagyunk" (Kodály Zoltán)
Remélhetőleg a fenti idézet valóban ezt fogja nekünk, békésieknek és volt tarhosi diákoknak, zenebarátoknak jelenteni.
Az elmúlt évben átalakult a Megújuló Tarhosért Alapítvány, melynek kuratóriumi elnöke Matyi István lett, a tarhosi ingatlan új tulajdonosa. Az általa vezetett cégcsoport nemcsak az épületek felújítását tervezi, hanem az egykori Énekiskola hagyományainak megőrzését, zenei, kórusművészeti törekvéseinek folytatását, mindezt összekapcsolva társművészeti programokkal, kulturális rendezvényekkel, turizmussal, kurzusokkal. A tarhosi Zenepavilon és a kastélypark épületeinek helyreállítása után ismét ezen a helyszínen kerülhet megrendezésre a zenei napok több, nagyobb közönséget vonzó eseménye. Gulyás György születésének 100. évfordulója ennél méltóbb helyen nem is kerülhet megünneplésre, mint az a helyszín, amit egykoron ő álmodott meg, amelynek átélte végnapjait, majd a hetvenes években volt ereje újrateremteni a zenei napokkal az énekiskolai hagyományt.
Tarhosról távoznia kellett. Debrecenben folytatta vagy kezdte újra intézményalapító misszióját. Debrecen is sokat köszönhet Gulyás Györgynek. Vezette a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolát, megalapította híres leánykarát, majd a Kodály Kórust, melyekkel számos rangos nemzetközi és hazai versenyen szerzett elismerést, díjakat. Igazgatta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatát, elindította a Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyt, zeneművészeti főiskola, kollégium épült az ő igazgatása alatt. A debreceni évek alatt, munkája során sokat harcolt, érvelt, makacsul ragaszkodott szakmai elképzeléseihez, a minőségelvű tanításhoz, a karvezetés és továbbképzés gondolatához, Kodály örökségének védelméhez. Voltak patrónusai, küzdőtársai pályáján, azonban nem kevés ellenséget is szerzett magának. De mindenkor az ügy fontosságát, a haladást tekintette elsődlegesnek. Ha kellett, lemondott karvezetői posztjáról, vagy önként ajánlotta fel a főiskola igazgatói székéből nyugalomba vonulását, ha ezen múlt az intézmény jobb jövője. Mi adott neki ehhez erőt? Mély hite és felelősségérzete a zenepedagógia, a kóruskultúra, a magyar nemzet nyelvének és zenéjének tisztelete iránt.
/A cikkhez felhasznált források mellett a fotókért S. Turcsányi Ildikó múzeumi igazgatónak mond köszönetet a szerző./
Farkas Lászlóné, a Békés-tarhosi Zenebarátok elnöke
/Megjelent a Békési Újság Kalendárium 2016 című kiadványban./
