Már éjjel a ködben araszolva eldöntöttem, hogy a mai beszámolómban az igenekre fogok koncentrálni.
A nem ment, nem sikerült, nem dobta be …kezdetű mondatokat most elfelejtem. Teszem ezt azért, mert igaziból egy erős csapat ellen álltak fel a békési Gladiátorok. Tudjuk egy mérkőzésre lélekben is készülnie kell egy gárdának. Nem könnyítette meg a helyzetet, hogy ismét óriási ováció mellett kezdett a tarjáni alakulat. A csarnok ugyan nem volt teltházas, de az ott élők szerint nagyon régen volt ekkora érdeklődés a városban. Talán közrejátszott ebben az is, hogy a polgármester egy iskolákat támogató akciót indított el: a diákok ingyen látogathatják a mérkőzéseket, s az az iskola, ahonnan jönnek 200 Ft támogatást kap sporteszközök vásárlására. Csak elismeréssel tudunk szólni erről, hiszen értelmes időtöltésre buzdítja a fiatalokat. A 600 Ft-os belépőjegyeket pedig vállalkozók felajánlásaira használhatják, válthatják be a mérkőzés után a felnőttek. Példa lehetne ez a kezdeményezés nálunk is. Szép gesztussal köszöntötték a helyiek Koma Dánielt, aki korábban ennek a csapatnak is játékosa volt.
Látványosan, színpadiasan kezdődött a mérkőzés: a bemutatáskor elsötítéssel és reflektorokkal léptek pályára a csapatok. Hamar magához ragadta a kezdeményezést a SESE. Mondhatni néztünk, mint a moziban…A baj csak az, hogy nemcsak a lelátókon ülőkre volt igaz ez. Kapkodás, akarás, rohanás, fejetlenség… Ebben a szezonban nem is láttunk még ilyesmit a mieinktől. Óriási lélektani bravúrt mutatott azonban Vámos László, aki már az U20-as alakulattal behúzott délután egy győzelmet. Biztos kézzel vágott be két olyan kosarat, ami felébresztette a többieket is. Mindkét csapat jól védekezett, de talán a tarjániak jobban. Mindkét csapat sokat hibázott, de talán a BSzSK többet. Az első negyedben a legkisebb pontkülönbség 16-13-nál volt. A záráskor ismét elengedtük őket: 25-14-ig. Sok cserével próbálkozott a BSzSK beállni a saját játékára, de valahogy ez kevéssé sikerült most. Néha megközelítettük az ellenfeleinket, de a második negyedről is inkább a NEM-mel kezdődő mondatokat írhatnám, ha akarnám… Nem akarom, szerintem beszéljen helyettem a statisztika. A harmadik negyedben sem fújtak be nekünk sok faultot a játékvezetők. Reklamációnak azonban most sem volt helye. Jobban jelen volt a csapatunk a szünet után, így elértük az a pillanatot, hogy a helyi szurkolók elcsendesültek, mi pedig ovációval köszöntöttük a mienket. IGEN- ez Békés, aki fel tud állni és nem adja fel! Elértük végre, hogy kiegyenlítettünk, s néhány percre vezethettünk. Sajnos azonban a rakéták begyújtása kicsit későn történt meg. Az 51-52-es vezetést hamar visszafordítottak 58-52-re. Bányai Péterrel innentől kezdve azon izgultunk, hogy 10 pontnál ne többel kapjunk ki, hiszen akkor van esély a visszavágón befogni ezt a csapatot. A SESE ugyanis NEM játszott jól, NEM volt sokkal jobb nálunk. NEM ők vertek meg, hanem mi – magunkat. Jelenleg így a 2. herlyen áll a BSzSK.

Ez az eredmény nem veszélyezteti a végső célt- a 4 között végezni- nyilatkozta Erdei Ferenc elnök a mérközés után.

Sajgótarjáni KSE - Békési SzSK: 65 - 56
(24-15; 14-9; 10-20; 17-12)
Jv.: Minár László, Vida József, Gaál István
Ell.: Gincsai János

Krstic D.: 9/3;
Kovács B.: 11;
Koma D.: 21;
Kertész D.: 6;
Béres N.: 1;
Vámos L.: 8/6;
Zsíros G., Csorba Sz., Molnár Á., Bere M., Plavecz T., Farkas G.

Ezen a héten szombaton ismét hazai pályán jétszik a BSzSK, hiszen a Budafok érkezik. Vérjuk a szurkolókat!

Hajrá Békés! Hajrá BSzSK!
Erdei K.

Fotó: Nógrád sportja