A száz éve született Gulyás György zenepedagógus, karnagy, a tarhosi énekiskola alapítója tiszteletére avattak emléktáblát pénteken Bélmegyeren, az általa alapított elemi iskola falán. Az idei esztendő egyébként bővelkedik a jubileumokban, hiszen Gulyás György 70 éve alapította meg a tarhosi énekiskolát, míg idén tartják a 40. Békés-tarhosi Zenei Napokat. Pénteken Bélmegyeren a község újjáalapításának 70. évfordulójára is emlékeztek.

Gulyás György oktatói munkáját Bélmegyeren kezdte, felügyelte az iskola építését, majd ő lett az intézmény első kántortanítója – fogalmazott ünnepi beszédében Kovács János, Bélmegyer polgármestere. - Még élnek a faluban egykori diákjai közül néhányan, akik mindannyian szeretettel gondolnak rá. Bár a sors hamar más tájakra sodorta, alkotói tevékenysége máshol teljesedett ki, pályája ebben a kis falusi iskolában indult.

Katona Gyula református esperes kiemelte, amikor két jeles dátumra emlékezünk, óhatatlanul fel kell tenni azt a kérdést, milyen üzenete lehet annak, hogy a száz éve született Gulyás György bélmegyeri tartózkodása csaknem egybe esett a település önállóvá válásával.

- Gulyás György egy hatalmas lendülettel fejlődni akaró településre érkezett tanítóként 1936-ban, ahol csodálatos tervek foglalkoztatták az itt letelepedni és megmaradni vágyókat, miközben a külvilágot már a közelgő világháború réme foglalkoztatta – ecsetelte Katona Gyula. - Iskolát és templomot akartak építeni, mert tudták, hogy a kettő nem áll messze egymástól. Az álom valóra vált, az iskola 1938-ban elkészült, míg a templom a kitörő világégés miatt csak a tervezési szintig jutott el. Épült viszont gyülekezeti ház, lelkészlakással és haranglábbal. A templom néhány évvel ezelőtt valósulhatott meg.

Gulyás György elkezdett másról is álmodni, ennek eredményeként született meg a tarhosi énekiskola.- Ha csak rövid ideig is tartott ez az álom, az intézmény számos nagyszerű zenészt, zenepedagógust, zeneszerzőt adott az országnak – folytatta a gondolatot a református lelkipásztor, majd az évfordulók üzenetét megfogalmazva kiemelte: tanulnunk kell elődeinktől, elődeink merészségéből, bátorságából.

Farkas Lászlóné, a Békés-tarhosi Zenebarátok Körének elnöke hangsúlyozta, kevés olyan életpályát láttunk, amely annyi maradandót mutat, mint Gulyás Györgyé.

- Bélmegyeren az elemi iskola, Békés-Tarhoson az énekiskola, Debrecenben a Kodály-kórus, a Bartók Béláról elnevezett nemzetközi kórusverseny, a Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozata és annak épülete, a Debreceni Zenei Hetek, Békésen a zenei napok mind az ő jövőnek szóló alkotásai – sorolta Farkas Lászlóné. - Gazdag életművének titka a kimagasló személyisége, aminek két fő eleme volt: a teremtés és az annak megtartásért folytatott küzdelem. A semmiből tudott teremteni, felismerései azonnal akarattá váltak ötletben, leleményben lehetetlent nem ismert. Furcsa a sors; ami lehetetlennek tűnt mindig megvalósította, amit pedig megteremtett nem egyszer el kellett veszítenie, de mindig talpra tudott állni.

A száz éve Köröstarcsán született Gulyás György a tanítóság mellett Bélmegyeren énekkart alapított, előadásokat rendezett a tanyasi, falusi embereknek, miközben a zeneakadémia hallgatója volt.

- Lobogó, szenvedélyes személyiség volt, aki tudatában volt küldetésének a magyar ugaron – húzta alá a zenebarátok körének elnöke. - Ha egyik helyről elkergette a tragikus értetlenség, másutt állította fel szószékét. Érdemes volt a nemes célt magára vállalnia.

Béres Károly, a ceglédi zeneiskola nyugalmazott igazgatója, Gulyás György egykori tanítványa a Békés-Tarhosi Énekiskoláról számos érdekességet osztott meg. Az iskolát azzal a céllal hozta létre Gulyás György, hogy a népi, elsősorban a paraszti származású, szegény sorsú, zeneileg tehetséges gyermekek zenei nevelését és a falvak, tanyák vezetőképzését biztosítsa.

- Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a bihari végekről járhattam a tarhosi énekiskolába – fogalmazott. - Öt évig lehettem Gulyás György tanítványa. Tarhoson nem voltak külön szaktanárok és nevelőtanárok. Utóbbi feladatot is szaktanárok látták el. Így minden tárgyból tudtak segíteni a délutáni foglalkozásokon, és erre szükség is volt, hiszen az intézménybe az ország valamennyi tájáról sereglettünk össze változó alapokkal. Gyurka bácsi gyakran meglátogatta a diákokat. Emlékszem én éppen szobafőnök voltam az egyik esetben. Érdekes dolog volt, megkérdezte, hogy kitörte be az ablakot. Senki nem válaszolt. Mennyibe kerül egy ablaküveg? - tette fel a következő kérdést. Harminc forint volt. Miután senki nem vállalta a tettet, közölte, hogy semmi gond, holnapra mindenki visz az irodájába 30 forintot. Innentől kezdve nem tört be egyetlen ablak sem. Igazi pedagógus volt

Béres Károly mesélt arról is, hogy Gulyás György mennyire izgult értük, amikor felléptek.

- Mindenféle gyakorlatot megtanultunk, nem az elméletieskedésen volt a hangsúly. Egy-egy énekkari próba gyakran délután kettőkor kezdődött és még este hétkor is tartott, de soha senki nem esett össze az erőtlenségtől – emlékezett vissza a szakember. - Gulyás György ahhoz a kántortanítói dinasztiához tartozott, amelynek tagjai a négy elemi után valóban ezt szerették volna hivatásul választani. A legnagyobb bűnök egyikét akkor követték el, amikor ezt a rendszert megváltoztatták, hiszen ezek a tanítók univerzális emberek voltak.

A legendás énekiskolát egyébként a gróf Wenckheim-uradalmi majorban alakították ki, amely egy 60 holdas parkban – a háború következtében megrongálódott állapotú – kastélyból, vendégkastélyból és melléképületekből állt.

Kodály Zoltán egy alkalommal így írt az ott létrehozott intézményről: Az egymásra-utaltság érzése, a segíts máson, azzal magadon is segítesz tudata eddig legjobban Békés-Tarhoson fejlődött ki. A lemérhető szakmai eredmény is megfelel: próbát tettem egy kis háromszólamú darabbal, három iskolában. Teljesen hibátlanul csak Tarhoson énekelték le első látásra. Pécsett már némi akadozással, leghátul kullogott a budapesti gimnázium.

Az emléktábla avatását követően a program a művelődési házban folytatódott, ahol a község történetét Kovács János polgármester elevenítette fel. A műsorban népdalcsokorral felléptek a bélmegyeri általános iskolások, majd a bélmegyeri diákok. Később pedig olyan személyiségek zenéltek tanítványaikkal és önállóan, mint Fejes Antal, a békési zeneiskola korábbi igazgatója, gordonkaművész, Fejesné Pálffy Zsuzsanna Arany Katedra – díjas zongoratanár és Bagoly László karnagy, a békési alapfokú művészeti iskola jelenlegi vezetője, illetve a Belencéres Néptáncegyüttes.

Forrás: Beol.hu és Békés Megyei Hírlap