Ahogyan ígértük a BSzSK felnőtt férfi NBI/B-s kosárlabdázók szerepléséről az edzőket is megkérdeztük. Balog Vilmos és Balog Lajos méltán kapta jó néhány mérkőzés után a szurkolóktól a SIKEREDZŐ jelzőt. Csodálatos az a teljesítmény, amit az elmúlt szezonban a csapattal elértek. Azt kértük tőlük, hogy értékeljék a szezon munkáját és emeljék ki azokat a pontokat, ami szerintük a sikerhez, az országos 5. helyhez kellett.

Balog Vilmos:

Nemrég befejeztük a 2015/16-os bajnoki évet. Nemcsak a munkahelyi elfoglaltságok miatt halogattam a kért értékelést, hanem a hosszú szezon után jól esett kicsit megpihenni, kicsit várni, hogy a rengeteg élmény ülepedjék, hogy minél reálisabb legyen a visszatekintés.
Két éve szerepel a Békés az NBI/ B- ben. Az első évben a biztos bennmaradás volt a cél, amit bőven túlteljesítettünk, hiszen már tavaly ott voltunk keleten a legjobb négy csapat nyomában. Sokan gondolhatták, hogy szerencsénk volt, hogy ez egy kicsúszott eredménye volt a csapatunknak. Figyelmeztettek barátok, ismerősök, hogy a második év lesz az igazán mérvadó, az sokkal nehezebb lesz, na, majd ott elválik, hogy mit is ér a BSZSK.
Augusztus közepére kialakult az új keretünk, ahol az új szabályok miatt, illetve az előző évi tapasztalatok alapján, néhány poszton változtattunk, erősítettünk. Az új célt is meghatározta az egyesület vezetése. A Keleti csoportban az 1-4. hely megszerzése az elvárás.
A felkészülési mérkőzések nem sikerültek túl fényesre, az első meccsen vereség a DEAC- tól, a Viharsarok kupán 2. hely, Egerben 2 vereség, 4. hely, Oroszlányban vereség a hazaiaktól.
Ehhez képest jól indult a szezon, négy győzelem zsinórban, ebből volt egy bravúros kecskeméti 1 pontos siker is. Aztán jött az első pofon, vereség a Honvédtól. Ezt a meccset nehezen hevertem ki, de nem volt sok idő szomorkodni, menni kellett tovább. Az addig bukdácsoló MAFC II. ellen megszenvedtünk a győzelemért, bár a 19 pontos végeredmény egy könnyebb meccset sejtet, de valójában egy nagyon izzadtságszagú győzelem volt ez.
S következett a DEAC idegenben. Erre a mérkőzésre szívesen emlékszem, az egyik legnagyobb sikerünk volt, tudatos játékkal, remek csapatmunkával hoztuk a meccset. Ezzel visszatértünk a győzelmekhez, jött három újabb siker. Pedig az ellenfelek már komolyan készültek ránk, mindenki próbálta Koma Danit kivenni a játékból, igyekeztek Kertész Danit űzni, hajtani, fárasztani, próbálták Krstic Danit felbosszantani, Kovács Benit pedig "faultoltatni", hiszen a kosaras szakportálok rendre őket, a K- brigádot emelték ki a meccseinken. Kétségtelen, hogy ők vitték a csapatot előre, de elfelejtkeztek az ellenfelek a csapatunk többi tagjáról, Csorba Szabolcsról, Zsíros Gabiról, Farkas Gergőről, Bere Marciról, a fiataljainkról, illetve a decemberben távozó Kis Gergőről, akik pályára lépve meccsről meccsre jól szálltak be, a kapott játékpercekkel mindenki élni kívánt, mindenki a csapat sikeréért hajtott, küzdött. Szerencsésnek éreztem, érzem magam, hogy olyan játékosok alkotják a csapatot, akik mindig győzni akarnak, akik bármikor képesek lendíteni a csapat játékán.
Január közepén a tabella első helyén állva látogattunk a második helyezett Salgótarjánhoz. Nagyon készültünk erre a meccsre (is), azonban itt nem tudtuk a támadásokban az erősségeinket kihasználni, nagyon felkészültek a hazaiak is a játékunkból. De kiváló védekezésünknek köszönhetően egy izgalmas, végig nyitott mérkőzést vívtunk, ahol csupán néhány ponttal nyert a hazai gárda. Kellett hozzá náluk Schéda Martin extra teljesítménye.
Ez a vereség arra jó volt, hogy még elszántabbá tegyen bennünket, a botlás kijavítása hajtott előre játékost, edzőt egyaránt. Így egy újabb győzelmi széria következett. Megvertük itthon a Budafokot, nagy sikerként könyvelhetjük el, hogy Vásárhelyen is győzni tudtunk, majd a kecskeméti fiatalokat győztük le hazai pályán. Miskolcon némi szerencsével nyertünk, borzasztó játék mellett az utolsó percekben hoztuk a meccset, 1 ponttal nyertünk. Egyre közelebb kerültünk a célkitűzésünkhöz. Szépen pörögtek a hetek, öröm volt a csapattal a munka. A két fővárosi csapat (Honvéd, MAFC II.) legyőzése után, 5 fordulóval az alapszakasz vége előtt, elsőként biztosítottuk a helyünk a felsőházban. Aki féltett bennünket, aki bizonytalan volt, megnyugodhatott, a Békés a második évet is túlélte, sőt előrébb lépett.
Megnyugodott a csapat egy része is. Így kiengedtünk egy kicsit, jött egy vereség a DEAC- tól hazai pályán, vereség Tiszaújvárosban, szoros meccs a Kaszások ellen, szerencsés, 1 pontos győzelem az Eger otthonában, és az utolsó fordulóban hazai pályán egy megnyert mérkőzés 13 másodperc alatti elvesztése az éllovas Salgótarjánnal szemben.
Ettől függetlenül a békési kosárlabda csodálatos eredményét értük el, az alapszakaszban a Keleti csoport második helyén végeztünk. De a három vereség, a szoros meccsek következtében a korábbi nyugodt légkör szertefoszlott, mindenkin érződött a feszültség, és egyfajta várakozás a rájátszással kapcsolatban. Ráadásul érkezett két új játékos is, akiknek a beépítését gyorsan meg kellett oldani. Dicséri a csapatot, hogy mind Gruda Gergő, mind pedig Czuprák Ádám beilleszkedése könnyen ment, hasznos tagjai lettek a BSZSK- nak.
Kialakultak a rájátszás első fordulójának párosai, mi az Oroszlány ellen kezdhettünk hazai pályán. Nagyon nehéz volt az időpontok kialakítása, hosszas egyeztetés után alakult ki a békési, s még nehezebben az oroszlányi meccs dátuma. Sajnos vereséget szenvedtünk Békésen, majd idegenben is, bár mindkét meccsen volt tartása a csapatunknak. Emlékezetes marad az oroszlányi meccs számomra, bár aki játszott már abban a csarnokban, biztos nem egykönnyen felejti el azt a hangulatot, amit ott megtapasztaltunk. Teltház, éneklő, tomboló szurkolók… És sportszerű sportbarátok, akiknek a csapatuk továbbjutása felett érzett örömükben is jutott idejük arra, hogy megtapsolják a vesztest is. Szép gesztus volt, méltó a két csapat között kialakult jó kapcsolathoz.
Ezzel egy lehetőséget elszalasztottunk, nem jutottunk be a legjobb négybe. Érződött a játékosokon, hogy csalódottak, elkeseredettek. Sportemberi nagyságukat mutatja, hogy ebből a hangulatból talpra tudtunk állni, kis pihenő után készültünk az Óbudai Kaszások ellen. A pályán a görcsös akarás helyett a játéké lett a főszerep. Kettős győzelemmel léptünk tovább, több extra teljesítmény volt a csapatunkban, de talán Molnár Ákos teljesítménye érdemel kiemelést. Végre egyenletes, ráadásul ponterős játékkal segítette a csapatunkat, úgy játszott, ahogyan azt végig vártuk tőle, hiszen képességeivel tisztában voltunk.
A folytatásban az 5. hely volt a cél. Az ellenfél a DEAC csapata. És megcsináltuk! Másodszor is győztünk Debrecenben. Csodálatos érzés volt ez a siker! Az utolsó hazai meccsen a győzelem elmaradt, de Koma Dani szavaival nem meccset, hanem párharcot kellett nyernünk, ez sikerült is, így az NBI/ B- s bajnokság 5. helyén zártunk.
A 70 éves békési kosárlabda újabb mérföldköve ez, melynek eléréséhez kellett egy remek csapat, kellett egy kiváló közönség, s kellett egy jó vezetőség.
Köszönöm mindenkinek a segítséget!

Balog Lajos:

Sportberkekben úgy szoktak fogalmazni, hogy az újoncnak mindig a a második év a legnehezebb. Szerencsére nálunk ez nem realizálódott.
A szezon elején célként az alapszakaszban az 1-4. hely megszerzését fogalmaztuk meg. Ismerve a tavalyi eredményeket, a mezőny nagy részét és csapatunk erejét, ez teljesíthető elvárás volt az együttessel szemben, bár bizonyos körökben folyamatosan a kipukkanásunkat várták.
A gárda az elvárásoknak megfelelően teljesítve – egy-két kisiklástól, kijózanító pofontól eltekintve – szerezte meg a Keleti csoport 2. helyét.
A rájátszásban az OSE nagy falatnak bizonyult, mindkét mérkőzésen volt egy-egy negyed, amelyen az ellenfél fölénk nőtt, így megérdemelten jutottak a négy közé. A Kaszások és a DEAC elleni helyosztók viszont igazolták, hogy az alapszakasz teljesítménye nem kicsúszott eredmény volt.
Az idei szezonban is győzelemre éhes, sikerorientált játékosokból álló csapatunk volt, akik az edzéseken sem viselték el a vereséget.
Ez a mentalitás adott erőt néhány olyan mérkőzésen, amelyeken az ellenfél már a zsebében érezhette a két bajnoki pontot.
A bajnokság során január, február körül adódott némi nehézség, a sérülések, egyeseknél tanulmányi problémák miatt az edzéseken néha csak 8-9 fővel tudtunk dolgozni, ezért nem tudtuk 100 %-osan elvégezni az eltervezett munkát.
A vezetőség azonban ekkor is megfelelő lépést hozott. Az új játékosok beillesztése megtörtént a már korábban kialakult csapatjátékba. Bekapcsolódásuk szélesítette a repertoárunkat.
Pozitívum volt, hogy a fiatalok ¬- elsősorban a szezon második felében - több mérkőzésen jelentősen hozzá tudtak tenni a csapat eredményességéhez. Ez egyben kritika is feléjük, hiszen voltak mérkőzések, amikor passzivitásuk hatalmas terhet rótt a többi pályán lévő játékosra.
Kedvenc mérkőzésem igazán nem volt. Minden győztes csatát nagy örömmel éltem meg, a néhány vereséget viszont nehezen emésztettem. A negatív élményből kevés jutott az idén, így gyorsan sikerült kilábalni a gödörből.
Köszönjük a vezetőségnek, hogy a sikeres szerepléshez minden feltételt biztosította, így menedzsment problémák nem nehezítették a dolgunkat.
Köszönjük a békési és a megyei kosárbarátoknak a támogatásukat. Jelenlétük, buzdításuk sokat jelentett mindem mérkőzésen. Örömteli, hogy sikerült megőrizni a nézőszámot, ami a produkció elismerését jelenti.
És természetesen köszönjük az ellendrukkerek és a "tamáskodók" segítségét is, hisz ők is plusz energiákat mozgósítottak a csapatban és az edzőkben.

Hajrá Békés! Hajrá BSzSK!

Erdei K.