A köznyelvben számos pongyola megfogalmazás használatos. A brit és az angol összekeverése legalább akkora sértés, mint egy tőlünk távol élő kérdése Békés neve hallatán: Ah, akkor Ön Békéscsabán él? Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága Angliából, Walesből, Skóciából és Észak-Írországból áll. Man szigete és a La Manche csatornában fekvő szigetek a korona tartozékai, tehát nem részei az Egyesült Királyságnak. Ehhez járulnak az ún. tengeren túli területek – 14 ilyen terület létezik – amelynek lakói 2002-ben megkapták a teljes brit állampolgárságot.
A királynő ezen túl 15 egykori gyarmati ország államfője, amelyek mára függetlenné váltak, de a Brit Nemzetközösség tagjaként megtartották a királyságot, mint államformát. Ilyen ország Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, a Salamon-szigetek. Az már biztos, hogy a ködös Albion bizony mindig kakukktojás volt Európában. A vad és kevésbé vad kelta törzsek hazáját a Kr. u. I. században római légiók hódították meg, és lakóit briteknek, az országot Britanniának nevezték el. A harcias skótokkal, piktekkel, írekkel nem bírtak, tőlük Hadrianus fala védte a provinciát. Az V. századra már nyoma sem volt a római uralomnak, a szigetet angolok, szászok és jütök özönlötték el. Mai kategóriák szerint ők dánok és németek voltak, de ez egy nagyon suta hasonlat. Tény, hogy a hét germán királyságból öt szász volt.
Az angolszászok visszaszorították nyugatra a kelta őslakosságot, eközben viszont évszázadokig a vikingekkel kellett harcolniuk. A XI. században a normannok hódították meg Angliát. A mai angol társadalom lényegében a germán angolszászok és a francia normannok keveredéséből alakult ki, az angolban tízezer francia szó van ma is. Az angol, ez az érdekes keverék társadalom a kései középkorban és a kora újkorban a kelták ellen harcolt, azok leigázása volt a cél. 1603-ban, I. Erzsébet halála után rokona, a skót Jakab király ült a trónra Londonban, így perszonálunióba került a két ország. Ez azt jelentette, hogy a két ország önálló, de a király személye azonos volt. A reformáció során a skótok reformátusok, az angolok anglikánok lettek, az írek pedig katolikusok maradtak. A vallás fontos faktor volt az önazonosság megőrzésében. Wales, amelyet a büszke Edward király hódított meg 1284-ben, csak 1536-ban lett az Angol Királyság része. 1707-ben törvényt hoztak Anglia és Skócia egyesítéséről, ekkor alakult meg Nagy-Britannia. Az írekkel sokáig meggyűlt a baja az angoloknak.
A zöld sziget meghódítása nem volt egyszerű feladat. 1541-ben az egyházi reformerként is jól ismert nőfaló VIII. Henrik ír királlyá koronáztatta magát, ez az Ír Királyság születési éve. A derék angolok 1800-ban törvénnyel egyesítették hazájukat a kelták szigetével, és az új államnak Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága lett a neve. A királyság zászlaja is hű lenyomata a változásoknak. Az angolok zászlaja fehér alapon egy vörös kereszt, amely Sárkányölő Szent Györgyre utal. Ezt "keresztezték" a skótok kék-fehér lobogójával, amelyek az András-kereszt fehér színű. 1800-ban erre a zászlóra került az írek nemzeti jelképe, a fehér alapra rajzolt vörös Szent Patrik-kereszt. Azóta néz ki úgy a brit nemzeti jelkép, ahogy mi ismerjük. A dolgokat némileg bonyolította a kissé zajosra sikerült 20. század. 1922-ben az ír szigeten 26 grófság létrehozta az Ír Köztársaságot, míg hat grófság (Észak-Írország) megmaradt a királyságban. 1927-ben így ismét nevet változtattak: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság. Az állam neve így röviden csak UK azaz United Kingdom (Egyesült Királyság). A második világháború a brit világbirodalom teljes széthullását hozta magával. A nagyhatalmi státusz megkopása több millió afrikai, indiai, pakisztáni, karibi brit állampolgár beözönlésével gazdagította a külön európai szigetcsoportot. A királyság arculata gyökeresen kezdett megváltozni.
A kelta nemzeti önérzet is feltámadt és ismét erőre kaptak kihalt (manx, cornwalli) vagy igen gyengén beszélt (skót, ír, walesi) kelta nyelvek. 1999-ben Észa-Írország, Skócia és Wales saját nemzeti parlamentet kapott. A skótok az ezredforduló után egyre inkább feszegetni kezdték a függetlenség kérdését, 2014-ben pedig népszavazás is volt erről. Akkor 55% a maradás mellett voksolt, 45% viszont össze akarta tépni a babaruhát az angolokkal. Ez azért elég nagy szám, úgy gondolom. A 2016-os egyesült királyságbeli népszavazás a brexitről most mindent megváltoztathat, ugyanis az írek és skótok uniópártiak, míg az angolok és walesiek az EU-ból való távozásra szavaztak. Hogyan tovább? Vajon meddig lesz még Egyesült Királyság? Feszülten várjuk a fejleményeket.
