. Beüzemeltem a szobánkban található kávégépet. Itt olyan teaszerű hosszúkávét isznak, de nem rossz. A reggeli tisztálkodás után lementünk a Hilton Garden étkezőjébe, ahol elkölthettük reggelinket. Sült kolbászt és szalonnát reggeliztünk némi salátával. Reggeli közben megbeszéltük a napi tervet, hiszen előttünk állt az egyetlen szabadnapunk a turné alatt. Az esős idő ellenére 8.45 körül elindultunk városnézésre, vagyis Manhattan nézésre, ugyanis a város ezen részén lakunk. Szerencsére ez egy frekventált rész, sok látnivalóval. A teljesség igénye nélkül felsorolok pár helyet, ahol jártunk.
Minden épület magas, de közülük vannak régen épült a város életében meghatározó jelentőségűek, mint például a Chrysler Building, az Empire State Building és a régi tornyok helye mellett újjáépült World Trade Center. Voltunk a híres 42. utcán és végig sétáltunk a Broadway-n. Útba esett a Grand Central Terminál, ami egy hatalmas pályaudvar csarnoka, továbbá kis parkok, mint például a Washington Square Park. A parkokban mókusok élnek és szórakoztatják az arra járót. Számunkra érdekes, hogy a városban rendkívül sokszínű a lakosság. Vannak ázsiaiak, indiaiak, afrikaiak, és persze európaiak is. Azt tapasztaljuk, hogy az egyszerűbb munkákat külföldiek végzik. Természetesen angolul beszélnek az emberek, viszont az utcán sétálva hallunk egzotikus ázsiai és afrikai beszélgetéseket, de a francia és a spanyol szó sem ritka. Két indiánt is láttunk.
Szívem szerint többet is láthattunk volna. Jártunk egy lego boltban, ahol minden lego elemekből készült. Egy kicsit játszani is lehetett velük. Tomi nagyon élvezte. A kellemetlen, szeles, esős időjárás ellenére jó hangulatú, körülbelül 4 órás nézelődéssel teli sétálás végén értünk a World Trade Centerhez és a monumentális emlékmű együtteshez. Megdöbbentő a hangulat az emlékmű körül. Az emberek egy része a több ezer felírt név között megtalálja hozzátartozója nevét. A turisták is megrökönyödve nézik a hatalmas "sebet a város testén". Tomi legnagyobb álma az volt, hogy láthassuk a szabadságszobrot. Igaz hogy kicsit távolról, de láttuk! A visszafelé úton még meglátogattuk a szerencsét hozó bikát a Charging Bull szobrot, amelyről azt tartják, hogyha a "lágy részénél" megsimogatják szerencséjük lesz. Tomi erős noszogatásomnak engedve megsimogatta és valószínűleg igaz a legenda, mert hazafelé sétálva találtunk a járdán 20 dollárt! Javasoltam, hogy költsük taxira, de Tomi azt mondta, hogy akkor leszünk hősiesek, ha az egész utat gyalog tesszük meg. A 3. utcán végigsétáltunk. Az 52. utcán van a Hotel. Kb. a 30. utcánál még egyszer fölvetettem a taxis ötletemet, de nem sikerült meggyőznöm a "hősjelöltet". Így hősként, 15 óra körül megérkeztünk a hotelbe az úton vásárolt pizzákkal, amelyeket ebédként elfogyasztottunk. Ezután még elmentem vacsorát venni egy boltba. Anyával este is sikerült beszélni. Volt élmény. Folytatás holnap.
M.T.
