Az adventi naptár mindig négy vasárnapot fog át, amelyeket úgy kell meghatározni, hogy december 24-től visszafele számolva négy vasárnapot veszünk. Így az első vasárnap mindig november 27. és december 3. közé esik, a negyedik eshet éppenséggel szentestére is.
A szó jelentése "eljövetel". Az adventus Domini kifejezés az Úr eljöttét jelenti, tehát arra utal, hogy a karácsonyt, Krisztus megtestesülését kiábrázoló ünnep előtt feszült várakozásban él az egyház. Másrészt viszont a feltámadott Krisztus arra is ígéretet tett, hogy ismét el fog jönni teljes dicsőségben a mennyből, és ítéletet tart élők és holtak felett. Ez a második eljövetel.
Az adventi ünnepkör a IV. századra, tehát az ókorra nyúlik vissza. A papok liturgikus öltözékének színe a lila, amely a szigorú önfegyelmet, a szent fegyelmet jelképezi. A lila miseruhát III. Ince középkori pápa rendelte el. Az adventi koszorú készítése a XIX. században terjedt el, az elsőt Johann Wichern német evangélikus lelkész készítette. Advent harmadik vasárnapja a liturgiában öröm vasárnapja, amelyet a rózsaszín gyertya jelképez. A többi három gyertya lila. Minden vasárnap eggyel több gyertya ég, jelképezve a növekvő fény erejét. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: 1. hit 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet.
Az adventi ünnepkör a protestánsoknál is fennmaradt. Mind az evangélikus, mind a református egyházban számos adventi éneket éneklünk.
