A református lelkész fő műve a Biblia első teljes magyar nyelvű kiadása, melynek fordítása 1589-re készült el.
Károlyi (Károli) Gáspár polgárcsaládban született 1535 körül a partiumi Nagykárolyban. Tanulmányai során magas szintű protestáns és humanista műveltségre tett szert. Életéről az első biztos adat is ehhez kötődik: 1549-től Brassóban, az erdélyi szászság egyik legfontosabb központjában, Johannes Honterus (1489-1549) reformátor által életre hívott iskolában tanult. 1556. március 11-én iratkozott be és feltehetőleg 1561-ig folytatta tanulmányait Wittenbergben, a 16. század legfontosabb protestáns iskolavárosában.
Első és egyetlen önálló munkája, amelyet Dobó Domonkos várnagynak ajánlott 1563-ban "Két könyv" címmel jelent meg Debrecenben. A mű a melanchtoni történelemszemlélet egyik első prózai összefoglalása a magyar protestantizmus teológiai irodalmában. Ez a szemlélet általános volt a korban, s nagyban segítette a reformáció eszméinek terjedését. A könyv első része a három részre szakadt ország kialakulásának okát, a bálványimádást – a katolikusok Bibliától eltérő vallásgyakorlatát – ismerteti, a második Isten utolsó ítéletének közelségére hívja fel a figyelmet és ezért megtérésre, az Istennel való személyes kapcsolat helyreállítására hív.
Károlyi 1563-ban lett Gönc lelkipásztora, majd 1566-tól az Abaúji Református Egyházmegye (akkori nevén Kassa-völgyi) esperesi tisztségét is ellátta. Tállyán 1584 és 1587 között szolgált, majd ezt követően visszatért Göncre. Mint egyházi vezető tevékeny szerepet vállalt a tiszáninneni reformátusság életének megszervezésében, vlamint az antitrinitáriusok (szentháromságtagadók) elleni harcban. Ennek szellemében kétszer is felszólalt az 1569-ben megtartott nagyváradi hitvitán.
A teljes Biblia magyar nyelvre történő átültetése, a három évig tartó fordítási munka után valósult meg. A nyomtatás 1589. február 18. és 1590. július 20. között a Gönctől tíz kilométerre fekvő Vizsolyban, Mantskovit Bálint nyomdájában készült el.
A bibliafordító Károlyi Gáspár a Vizsolyi Biblia kinyomtatása után egy évvel, 1591 végén Göncben tért örök nyugalomba.
