Ennyi idősek most azok az emberek, akik a napokban ünnepelték hatvanéves érettségi találkozójukat. A Szegedi Kis István Gimnázium 1957-ben érettségizett három, 4/A-B-C osztályainak volt tagjai jöttek el erre a találkozóra. Akkor összesen 74-en voltak, ezúttal huszonegyen jelentek meg a rendezvényen.
Többen már elhunytak a volt iskolatársak közül. Néhányan pedig más városban élnek, például Dunakeszin, Pécsett, Tökölön, de többen laknak Budapesten is. A találkozó elején az egyik szervező, a Békéscsabán élő Dr. Végh Lászlóné Bede Zsuzsanna köszöntötte a megjelenteket, majd Juhász János tanár úr is ezt tette, az egyetlen pedagógus, aki még él az 1950-es évek közepének-végének tanárai közül (egy ideig igazgatója is volt az intézménynek).
Őt a volt diákok tiszteletbeli osztályfőnöküknek nevezték ki. Az 1953-57-es években Polgár Lajos volt az igazgató, akitől azt az útravalót kapták a diákok: Én a javukat akarom, hogy vigyék valamire az életben. A három egykori osztály osztályfőnökei pedig a következő tanárok voltak: Az A osztálynak Bíró Lajos, a B-nek Vetési Sándor, a C-nek pedig Kováts József. A találkozót még hárman hozták létre: a főszervező, Budapesten élő Tallér Ferenc mérnök, kutató, Turi Istvánné Vad Katalin (aki a békési posta vezetője volt), valamint Szilárd Istvánné Altmann Margit.
A volt diákok még a találkozó elején megkoszorúzták az egykori tanárok emlékfalát a gimnázium félemeletén, majd az emlékezés zárásaként az egyik étteremben fogyasztották el ebédjüket, tovább folytatva beszélgetést az elmúlt hosszú évtizedek eseményeiről, életük alakulásáról.
Tudósító: Zsombok Imre. Fotó: Apáti-Nagy Lajos (GA-Pix Fotó).
Megjelent a Békési Újság 2017. szeptember 26-i lapszámában.
