1Móz49,29-50,14
"Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek a hettita Efrón mezején levő barlangba! Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van Mamréval szemben a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul.
Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is. A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang. Miután Jákób mindezeket meghagyta fiainak, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.
József ekkor apja arcára borult, siratta, és csókolgatta. Azután megparancsolta József az orvosoknak, akik az ő szolgálatában álltak, hogy balzsamozzák be az apját. Az orvosok be is balzsamozták Izráelt. Negyven nap telt el ezzel, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. Az egyiptomiak pedig hetven napig siratták őt.
Amikor letelt a siratás ideje, így szólt József a fáraó háza népéhez: Ha jóindulattal vagytok irántam, beszéljétek el ezt a fáraónak: Apám megesketett, amikor ezt kérte: Én most meghalok, a saját sírboltomba temess el, amelyet Kánaán földjén vájtam ki magamnak! Most azért el kell mennem, hogy eltemessem apámat, de utána visszatérek.
A fáraó ezt mondta: Menj el, temesd el apádat, ahogyan megesketett téged!
El is ment József, hogy eltemesse az apját, és vele ment a fáraó minden udvari embere, udvarának vénei és Egyiptom összes véneimeg József egész háza népe, testvérei és apjának a háza népe. Csak a gyermekeket meg a juhokat és marhákat hagyták Gósen földjén.
Még harci kocsik és lovasok is mentek vele, úgyhogy a menet igen hatalmas volt. Amikor eljutottak Góren-Háátádig, amely a Jordánon túl van, nagy és mélységes gyásszal siratták el ott; hét napig tartó gyászünnepet rendezett apjának József.
Amikor az ország lakosai, a kánaániak látták ezt a gyászünnepet Góren-Háátádnál, ezt mondták: Mély gyásza van Egyiptomnak! Ezért nevezték el azt a helyet a Jordánon túl Ábél-Micrajimnak.
Fiai pedig úgy tettek Jákóbbal, ahogyan megparancsolta nekik: elvitték őt fiai Kánaán földjére, és eltemették Mamréval szemben, a makpélai mezőn levő barlangba, amelyet Ábrahám a mezővel együtt vásárolt meg a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul.
Miután József eltemette apját, visszatért Egyiptomba testvéreivel és mindazokkal együtt, akik elkísérték őt apja temetésére."
A mai délutánon, szeretteink sírja mellől eljőve, vagy épp oda tartva majd, segítsen nekünk a ma olvasott rész, ami tulajdonképpen Jákóbhalálának és temetésének a leírása! Egy nagy család több ezer évvel ezelőtt történt gyászába tekintünk bele most.
Jákóbtudatosan készült a halálra. Nincs kétségbeesve, rettegésneknyoma sincs, inkább úgy látjuk őt magunk előtt, mint aki megbékélt. Az élettel vetelve, megelégedett emberként készít el mindent.
Összehívja családját, intézkedikarról is, hogy hova temessék el. Majd "Amikor befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került."
József a fia pedig gyászol és sír "apja arcára borult, siratta, és csókolgatta". Az Ószövetségben egyedülálló ez a búcsú, de jól jelzi azt a szoros köteléket, amely Jákób és József között fennállt. Ez a halál nem tragikus, nem hirtelen, nem korai; sőt ennél szebb elmenetelt nehéz lenne elképzelni.
És mégis! József apja arcára borul, siratja, csókolgatja őt.
Azt gondolom testvérek, hogy ez a szeretet és a fájdalom természetes kifejezése.
Figyeljünk az ígére, és vegyük észre azt, hogy Józsefnek, Isten emberének, Egyiptom második vezetőjének nem kell, letagadnia az érzelmeit.
Mindez azért fontos, hogy lássuk meg,Isten családjában nem tilos gyászolni, vagy emlékezni.
Sajnos még mindig vannak olyanok, akik úgy vélik, a keresztyén hittel nem összeegyeztethető a sírás, a gyász:
Mintha a hit azt jelentené, hogy az az ember, aki hisz, az nem érez, vagy soha nem lehet erőtlen.
Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy a gyászoló ember,még lelkiismeretfurdalást is érez, mert túl gyenge a hite.
Mindezek után azt gondolom, hogy felszabadító látni Józsefet, ráborulva apja holttestére siratja őt.
Ezt követően József intézkedik a temetéssel kapcsolatosan. Amikor eljutnak a Jordán folyón túlra, "nagy és mélységes gyásszal gyászoltak ott; hét napig tartó gyászünnepet rendezett apjának József."
Vegyük észre, József nemcsak arra szabad, hogy érzelmeit azonnal kiadja és sirassa apját, de azt is tudja, hogyan kell méltó és tisztességes módon búcsúzni és gyászolni.
Az egész leírás megmutatja, hogy a búcsúzás és a gyász időigényes folyamat.
Mennyire más, mint mai gyakorlatunk, amikor egy szűk óra adatik az ünnepélyes búcsúzásra.
Sajnos manapság nincsenek már meg a szövegben olvasott tradíciók, formák.
A keresztyén gyülekezet Isten eszköze lehet, sőt kell, hogy legyena testvéreink gyászának a feldolgozásában.
Keresztyén emberként Isten egymás terheinek hordozásával is megbízott bennünket.
Szólítsuk meg egymást, beszélgessünk egymással, látogassuk meg egymást. Hordozzuk egymás veszteségeit, mint ahogy sokan teszik is.
Engedjünk helyet magunk között úgy az örömnek, mint a sírásnak.
