És, hogy mi teszi széppé, érezhetővé ezt a világot? Emberi léptékkel nézve erre leginkább egy másik ember képes. Másik, aki annak ellenére, hogy egészen más, mint mi, mégis elválaszthatatlan tőlünk. Egy másik ember, akinek ugyanazt jelenti az élet, a szeretet, a gondoskodás, mégis valami egészen mást alkot belőle, mint mi, férfiak.

Önök, tisztelt hölgyek, lányok, akiknek megadatott ez a tudás és akik egész más szemmel tekintenek a világra, szépséget, harmóniát és biztonságot hoznak mindennapjainkba.

Sem a férfi, sem a nő nem élheti meg igazán ezen mindennapok teljességét a másik nélkül. Önök anyaként, feleségként, munkatársként és ki tudja még hányféle módon hordozzák ezt a felelősséget. Ma, amikor nőnapon megállunk egy pillanatra Önök előtt, mindennek csupán a töredékét vagyunk képesek elmondani, mégis fontos, mégis szép ez a nap. Fontos, mert emlékeztet, elgondolkodtat és szép, mert alkalmat ad arra, hogy köszönetet mondjunk a mindennapokban megélt törődésért, szeretetért.

Engedjék hát meg, hogy én is ezt tegyem most, mind jómagam, mind kollégáim nevében:

Kedves hölgyek, lányok, asszonyok, Isten éltesse mindannyiukat!