,, Jel nem marad utánam,
Írva sem vésve kőben,
Úszom vad fényözönben,
Csillagként elmenőben."
Ezt írta egy piros tetejű füzetbe egykoron Dr. Szúdy Géza költő, tanár. Bár maga sem gondolta, mégis maradt utána jel a Szegedi Kis István Általános Iskola tanárai, tanítói és az iskolavezetés jóvoltából.
Az intézmény október 13-án tartotta a X.családi napját, és a jubileumot az emléktábla felavatásával tették még emlékezetesebbé. A ,,ceremóniát" Szeverényi Valéria vezényelte, köszöntötte a megjelent vendégeket, köztük Kálmán Tibor alpolgármestert, Katona Gyula esperest, Mucsi Andrást a Békési Református Egyházközség iskolaügyi gondnokát, az intézmény vezetőségét és a díszvendéget, Dr.Szúdy Gézáné Zsófi nénit. Az ünnepet Katona Gyula esperes úr nyitotta meg igei köszöntőjével, majd Kálmán Tibor alpolgármester üdvözölte a vendégsereget. Vég Gábor intézményegység vezető arról beszélt, miért is különleges ez az alkalom. Természetesen az ünnepi műsor sem maradhatott el, melyben az iskola növendékei csillogtatták meg tudásukat.
Elsőként Medvegy Nóri lépett színpadra tanárával, Demjén Gáborral. A hangszereiken (xakszofon és klarinét) felcsendülő ismert dallam igazi meghitt hangulatot varázsolt.
Őket követte Balog Ákos, aki szavalatával kápráztatta el a vendégeket. Nem sok szem maradt szárazon Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? versének hallgatása közben.
A műsort Balázs Máté és Ramotai Barbara páros zárta. Mahovicsné Ladányi Anita és Hankó Tamás növendékei fergeteges néptáncukkal nyűgözték le a közönséget.
Ezt követő néhány percben Palatinus Pál igazgató úr méltatta a költő, tanár dr. Szúdy Géza munkásságát, életét, majd Szeverényi Barnabás az egyik versét elevenítette fel szavalatával. Az emléktábla leleplezése után meghatottan mondott köszönetet az özvegye, amiért nem feledték el kollégái a férjét.
A meghívottak kötetlen beszélgetéssel folytatták a délutánt az iskola által feltálalt finomságok fogyasztása közben, míg az iskola többi részét birtokába vette a gyereksereg és családtagjaik. Hamarosan megtelt az épület és az udvara is vidám zsivajjal. Ki-ki érdeklődése szerint válogathatott a jobbnál, jobb programokban. Hosszú lenne felsorolni valamennyi színes lehetőséget, mely őket várta, épp ezért csak felcsillantanék közülük néhányat. Babaház, szelfi, fafaragás, modellezés, vérnyomás- és vércukormérés, óriás csúszda, lovaglás, lovas kocsikázás, íjászat és népi ügyességi játékok, gólyalábazás, csutkavár építés, mocsárjárás, hordólovaglás, sőt még Gábor Áron rézágyúja is szórakoztatta a lurkókat. Délután öt óráig vándoroltak a családok egyik remek helyről a másikra. Közben, ha valaki megéhezett a büfében talált fogára való finomságot.
A jó hangulatról igazi bizonyság az elhangzott kijelentések:,, Sokadik éve járunk már ide, és mindig jó hangulatú programok várják az érdeklődőket." "Hasznos időtöltésnek gondoljuk." "Ennyi év után öröm volt látni a felújított iskolát és a régi kollégákat." "Minden nagyon jó volt és nagyon jól éreztem magam." "Jövök jövőre is."
Ezek a mondatok segítik, lelkesítik az itt dolgozó pedagógusokat, hogy évről-évre megszervezzék a családi napot. Számukra ez az igazi elismerés.
Gurzó Györgyné
nyugdíjas pedagógus
