A Biblia, amikor a teremtés csodájáról, világunk és benne egész emberi mivoltunk születéséről ír, egy rövid, de annál tartalmasabb mondattal fejezi ki mindazt, ami jó, mindazt, ami előremutató: Legyen világosság!
Ha pedig ma, 2018 rohanó valóságában a hitet, reménységet, a szeretet és az összetartozást egy fénysugárba gyűjthetné ugyanaz a csodálatos kéz, úgy az a ragyogás minden bizonnyal a karácsonyban öltene testet.
A karácsonyban, mely az advent várakozásából és a csendből születik, akárcsak a hosszú, sáros őszt követő első havazás, az első havazás fehérsége és tisztasága.
Nekünk, embereknek azonban nem úgy adatik meg mindez, mint a természetnek.
Talán az egyre hosszabb esték, talán az egyre hidegebb éjszakák miatt, de ilyenkor december elején mind a fény felé fordulunk. Az advent ünnepi készülődése, a sorra fellobbanó gyertyák pedig nem tesznek egyebet, mint segítenek a külső fényt belső világossággá nemesíteni. A munkás hétköznapok egyik hajtóereje talán az az emberi adottság, hogy mindig keresünk valamit, mindig tervek, célok, érzelmek mentén indulunk útnak. Ám karácsonyhoz közeledve ez a keresés új célt nyer a betlehemi csillag útmutatásában, mely a napkeleti bölcsekhez hasonlóan bennünket is elvezet , a Megváltó születésének csodájához.
Manapság, az ilyenkor szinte törvényszerű bevásárlási láz a lehetetlen teljesítésére ösztönzi az embert: pénzre váltani a szeretetet. Lázasan kutatunk a boltok polcain, családunkat, ismerőseinket listába foglalva sietünk üzletről-üzletre. Ám a karácsony valódi kincsét, éveken, évtizedeken át hazavezető fényét, emlékeinket mégsem a kézzelfogható ajándékok jelentik
Pedig más értelemben, a szó szebb értelmében is megváltozik a világ körülöttünk ezekben a napokban, hetekben. Ahogy a fény az advent előrehaladtával összegyűjti a világosságot, úgy hoz közelebb egymáshoz bennünket, embereket is. Álljunk meg hát a hétköznapok rohanásában, torpanjunk meg a kibontakozó ünnepi előkészületek bokros teendői között is és forduljunk egymás felé. Milyen bölcs is az élet, amely úgy rendezte, hogy az adventi időszak hetein keresztül jussunk el a karácsonyest világosságához, mintha attól óvna bennünket, hogy elvakulunk a hirtelen jött ragyogásban. Valljuk be-emberi természetünket ismerve- , hogy ez a félelem nem alaptalan. Azonban ha a kirakatok és fényfüzérek mellett egymás szemében is felfedezzük a csillogást, ha az ünnepet nem magunk körül hanem önmagunkban keressük, bízvást meg is találjuk. S ha megtaláltuk, általunk, mindannyiunk által teljesedhet ki az adventi várakozás minden család számára a legszebb, legmeghittebb karácsonyfák fénykörében. Köszöntőm elején még lehetőségként említettem, azt, hogy a hit, a remény és a szeretet fényének összegyűjtését. Hiszem azonban, hogy karácsony a csodák ideje és így hiszem, hogy ebben az évben is valósággá érik mindezen csodák együttes ragyogása. Kívánom, hogy minden békési otthonban így legyen. Áldott, békés és boldog karácsonyt kívánok mindannyiuknak!
( X ) Reklám
