A Biblia, amikor a teremtés csodájáról, világunk és benne egész emberi mivoltunk születéséről ír, egy rövid, de annál tartalmasabb mondattal fejezi ki mindazt, ami jó, mindazt, ami előremutató: Legyen világosság!
Ha pedig ma, 2018 rohanó valóságában a hitet, reménységet, a szeretet és az összetartozást egy fénysugárba gyűjthetné ugyanaz a csodálatos kéz, úgy az a ragyogás minden bizonnyal a karácsonyban öltene testet.
A karácsonyban, mely az advent várakozásából és a csendből születik, akárcsak a hosszú, sáros őszt követő első havazás, az első havazás fehérsége és tisztasága.
Nekünk, embereknek azonban nem úgy adatik meg mindez, mint a természetnek.
Talán az egyre hosszabb esték, talán az egyre hidegebb éjszakák miatt, de ilyenkor december elején mind a fény felé fordulunk. Az advent ünnepi készülődése, a sorra fellobbanó gyertyák pedig nem tesznek egyebet, mint segítenek a külső fényt belső világossággá nemesíteni. A munkás hétköznapok egyik hajtóereje talán az az emberi adottság, hogy mindig keresünk valamit, mindig tervek, célok, érzelmek mentén indulunk útnak. Ám karácsonyhoz közeledve ez a keresés új célt nyer a betlehemi csillag útmutatásában, mely a napkeleti bölcsekhez hasonlóan bennünket is elvezet , a Megváltó születésének csodájához.
Manapság, az ilyenkor szinte törvényszerű bevásárlási láz a lehetetlen teljesítésére ösztönzi az embert: pénzre váltani a szeretetet. Lázasan kutatunk a boltok polcain, családunkat, ismerőseinket listába foglalva sietünk üzletről-üzletre. Ám a karácsony valódi kincsét, éveken, évtizedeken át hazavezető fényét, emlékeinket mégsem a kézzelfogható ajándékok jelentik
Pedig más értelemben, a szó szebb értelmében is megváltozik a világ körülöttünk ezekben a napokban, hetekben. Ahogy a fény az advent előrehaladtával összegyűjti a világosságot, úgy hoz közelebb egymáshoz bennünket, embereket is. Álljunk meg hát a hétköznapok rohanásában, torpanjunk meg a kibontakozó ünnepi előkészületek bokros teendői között is és forduljunk egymás felé. Milyen bölcs is az élet, amely úgy rendezte, hogy az adventi időszak hetein keresztül jussunk el a karácsonyest világosságához, mintha attól óvna bennünket, hogy elvakulunk a hirtelen jött ragyogásban. Valljuk be-emberi természetünket ismerve- , hogy ez a félelem nem alaptalan. Azonban ha a kirakatok és fényfüzérek mellett egymás szemében is felfedezzük a csillogást, ha az ünnepet nem magunk körül hanem önmagunkban keressük, bízvást meg is találjuk. S ha megtaláltuk, általunk, mindannyiunk által teljesedhet ki az adventi várakozás minden család számára a legszebb, legmeghittebb karácsonyfák fénykörében. Köszöntőm elején még lehetőségként említettem, azt, hogy a hit, a remény és a szeretet fényének összegyűjtését. Hiszem azonban, hogy karácsony a csodák ideje és így hiszem, hogy ebben az évben is valósággá érik mindezen csodák együttes ragyogása. Kívánom, hogy minden békési otthonban így legyen. Áldott, békés és boldog karácsonyt kívánok mindannyiuknak!
(X) Reklám
