Az ismeretterjesztő irodalom és a szépirodalom a természetleírásokban találkozik. (Herman Ottó) A fenti mondat volt a mottója a Nefelejcs Egyesület irodalmi körben elhangzott "Természetes" irodalom c. előadásnak, melyet Pikó Imre, a Békés Városi Püski Sándor Könyvtár informatikus könyvtárosa tartott a Szegedi Kis István Református Gimnáziumban.
Sokan voltak kíváncsiak az előadásra, pótszékeket is kellett behozni, hogy mindenki le tudjon ülni. Örömteli volt látni ezt a nagy érdeklődést, mely egyszerre szólt a témának és az előadó személyének.
Igen jól felépített, átgondolt és komoly tényanyaggal alátámasztott előadást hallhattunk. Az egész előadást áthatotta az a felelősségérzet, amely az ember természethez való viszonyát, s így a teremtett világhoz való viszonyának tisztázását is kéri minden gondolkodó főtől. Mielőtt a részletekre tért volna az előadó, Szerb Antal Természet vagy táj c. írását idézte, amely filozófiai mélységet adott a témának. Az ember egyszerre része a természetnek és a társadalomnak is, kettős kötöttség szabja meg létét. Márai Sándor szerint viszont az ember végzete mégsem a természet, hanem a másik ember.
A természet tisztelete azonban létkérdés a XXI. sz.-ban. Sokkoló példával is élt az előadó. Kínában az 1960-as években Mao Ce-tunk, a Kínai Kommunista Párt elnöke meghirdette a szerinte kártékony állatok elpusztítását, többek között a szúnyogét, a verébét és a patkányét, majd 70.000 ember halt éhen, mert felborult az ökoszisztéma. Az ökoszisztéma az önfenntartás egyensúlya. Az élet fenntarthatóságának fogalmát ma az un. öko-lábnyom kifejezés fedi le. Az ehhez kapcsolódó számítások mértékegysége a "gha"= globális hektár.
A mai ember természetesnek veszi, hogy táplálkozásához, utazásához, otthonához, életmódjához az adott földterület kitermeli a szükséges feltételeket. De rendkívül pazarlók vagyunk. Napjainkban már szeptemberre feléljük az adott év természetes készleteit, a többi hónapban már a tartalékokat emésztjük el. Magyarország életszínvonalának fenntartásához az ökolábnyom-felmérés szerint 3,2 Földre lenne szükség. De csak egy Földünk van!
Sok íróról volt szó az előadásban: Fekete Istvánról, akinek neve szinte etalon a természetleírásokban, Czarán Gyuláról, akinek atavisztikus vonzódása volt vízhez, halhoz. Hallhattunk Széchényi Zsigmondról, az afrikai vadászról, Hemingway-ről, az amerikai íróról és vadászról, Molnár Gáborról, aki sajnos fiatalon megvakult, s könyveit az amazonasi dzsungelről már vakon írta. Fetykó Kingáról, aki új kutatási területet fedezett fel, az ökopszichológiát. Szólt Hárs Mihályról, aki a Lutra c. filmet készítette a békési Szalkai József vidrájával, szó esett Sinka István Bor- ökrösné c. balladájáról, Robert Merle-ről, James Houstonról, Maderspach Viktorról, Kittenberger Kálmánról, hogy csak a legismertebb neveket említsem a felsoroltak közül.
A sok képpel gazdagon illusztrált, humorral is élő előadásban az irodalmi szemelvényeket Tüzes Katalin, Pikó Imre felesége tolmácsolta igen élvezetesen. Elhangzott többek között Varró Dániel Urbánus költő a virágoskertben c. verse és Wass Albert A funtineli boszorkány c. regényének egy részlete.
Gellénné Körözsi Eszter
