Borlói Rudolf 1927. október 13-án második fiúként született Békésen, katolikus polgári családban. Édesapja jogász, édesanyja háztartásbeli volt. Már kisgyermek korában rendkívüli vonzalmat mutatott a zene iránt. Sokszor éjfélig is gyakorolt, játszott, improvizált a zongorán. A zenedarabok hallás utáni lejátszása természetes úton vezetett el a komponáláshoz. Már ekkor több zongora- és hegedűdarabot írt. Első darabja 7 éves kora körül született, amikor még nem tudott kottát írni, de a helyi kántor lejegyezte művét.
Elemi és középiskoláit Békésen, Nagyváradon és Németországban végezte. Középiskolás éveiben már zongoraetűdöket írt. Hegedűn és tangóharmonikán is játszott. 1947-ben beiratkozott a Budai Zeneakadémia Egyesület Zeneiskolájába, majd a Zeneakadémiára. Tanította többek között Kodály Zoltán is. Ez évek alatt megélhetéséről magának kellett gondoskodnia. Különböző művészegyüttesekben vállalt munkát, korrepetitor volt a Madách Színháznál, vezényelt az Erkel Színházban és a Néphadsereg Színházban. Emellett házi-tanítóskodott és jazz-zongoristakent játszott szórakozóhelyeken. 1954-ben diplomázott a Zeneakadémián.
Ezután Ceglédre, az Állami Zeneiskolába nevezték ki tanárnak. 13 évet töltött ott, szolfézst, zeneelméletet, zeneirodalmi ismereteket, zongorát és kamarazenét tanított. Egyedülálló eseménynek számított, hogy zeneiskolai bázison két-felvonásos vígoperát vitt színpadra. "A Nápolyi Kalmárok"-nak 1957-ben volt a bemutatója. Két évvel később újabb operát írt, egy egyfelvonásos gyermekoperát "Az új iskolaigazgató" címmel. Ezt Budapesten, Székesfehérváron és Dunaújvárosban is bemutatták.
1967-ben kezdte meg igazgatói tevékenységét a székesfehérvári Állami Zeneiskolában. Irányítása alatt a Zeneiskola látványos fejlődésnek indult. 1978-tól meghonosította a háromévente megrendezett Alba Regia Országos Kamara-zenei Találkozót. Iskolavezetői filozófiája szerint, a zeneiskola tanárai több-ségének teljes állású, székesfehérvári lakosnak kell lenni. Az iskola által kinevelt, zenei pályára készülő és végzett növendékeket pedig vissza kell hozni Fehérvárra. Közel másfél évtizeden át, 1994-ig tanított zeneelméletet és szolfézst docensként a Pécsi Zeneművészeti Főiskolán.
Borlói Rudolf szinte minden műfajban komponált. Jelentős hatást tett rá Kodály és Bartók művészete. Misék, oratórium, két opera, szimfonikus zenekari művek, versenyművek, kórusművek, táncjátékok, filmzenék, hangszeres művek, dalok, népzenei feldolgozások kerültek ki a keze alól. Nagy sikert aratott például a Cigányvirtus táncjáték és a Sej, veres az ég lefelé (1955) című moldvai csángó dal feldolgozása. Sok kamarazenei műnek is ő az alkotója. Kiemelkedő a Magyar Rapszódia, Vonós- és a Zenekari Szvit, két zongoraverseny, egy hegedűverseny, egy fuvolaverseny, egy orgonaverseny. Filmzenéket is komponált. Írt szimfonikus jazzt és szólódarabokat is. Mintegy 70 zenei blokkot komponált. Az 1964-ben a tokiói olimpiáról készített riportfilmben nagyrészt az ő zenéje szólalt meg. Sok dalt komponált: Weöres Sándor, Pilinszky János, Ady Endre, Tóth Árpád, Vörösmarty Mihály, Vasadi Péter költeményei mellett saját verseire is. Kórusművei közül kiemelkedik a Missa Cantarella és a Csillagom, révészem. Vallásos tárgyú művei között szerepel több szakrális dal, valamint miséi: Missa Numerosa, Kvart Mise egynemű karra, orgonakísérettel, Patrokli Messe. Oratóriumai is jelentős szerepet töltenek be gazdag életművében: az Alba Regia Oratórium, a Magyar Te Deum és a Rekviem, mely utóbbit a Donnál elesett magyar katonák és a II. világháború valamennyi áldozatának emlékére alkotott. A felsorolt legjelentősebb műveken túl számos más zenedarabot is komponált, melyek közül csak példaként említjük a fuvolatriót és a Fa Nándor tiszteletére írt Ferdinandus című zongoraművét. Mint zeneszerző, szinte élete végéig aktív maradt.
Igazi művészemberként minden iránt nyitott volt, minden érdekelte, kereste az Igazságot. Írt verseket, tanulmányokat. 1997-ben előadást tartott a Magyar néplélek tükröződése a magyar zenében címmel. 1998-ban felkérték egy Himnusz tanulmány megírására, amelyet magas színvonalon el is készített. Számos kitüntetése közül itt csak a következőket említjük: Népek Barátsága Liga Ezüst fokozata (1972), Alba Regia Emlékérem (1973), Pro Urbe Székesfehérvár (1986), Kiváló Munkáért kitüntetés (1987), Fejér megye Díszpolgára cím elnyerése (1996).
A zene iránti elkötelezettsége mellett megmaradt szerető szívű családfőnek, jó testvérnek, hűséges rokonnak és barátnak, határozott, de egyben emberséges vezetőnek, kollegának, példát mutató tanárnak, ugyanakkor ábrándos, kedves, időnként tréfálkozó, néha önfeledten nevető, szeretnivaló embernek is.
Búcsúzunk egy igaz nagy magyar embertől, akinek egész élete, egyénisége, tudása, munkabírása, kitartása, zenei munkássága, zeneszeretete követendő példa mindenki számára. Nyugodjon békében!
