Az advent (vagyis eljövetel) szó nemcsak anyagi értelemben vett készülődést jelent, hanem lelki ráhangolódást, amit vallástól függetlenül érdemes nyitottan fogadni, hogy az ünnepekre való külső-belső felkészülés az örömteli várakozás jegyében teljen, miközben minden díszbe öltözik.

Hit. Remény. Öröm. Szeretet. Ezeket a szavakat jelképezi a négy gyertya az adventi koszorún. Biztos, hogy csak szavak ezek?

Hit. Az emberiség amióta az eszét tudja, hisz valamiben. Hisz a mában, hisz a holnapban, hisz a másikban, hisz sok minden másban. Hinni jó dolog.

Remény. Talán az egyik legfontosabb belső kéztető erőnk. Reméljük, hogy holnap reggel felébredünk, reméljük, hogy felkel a nap, reménykedünk az egészségünkben, reménykedünk sok mindenben.

Öröm. Enélkül szinte lehetetlen élni. Örömünket kell leljük a mindennapokban, a családban, a barátokban. Örömünket kell hogy leljük a világ csodálatos - olykor aprónak tűnő - dolgaiban. Amikor az üzletben pont előttünk nyitják meg a kasszát, amikor átmegyünk még a piros jelzés előtt az úton, de akkor is, amikor valakin segítünk, önzetlenül. Ez tölti meg a lelkünket örömmel. Ettől érezhetjük azt, hogy jó jónak lenni. Lelkileg kifizetődő.

Szeretet. Az előbbi felsorolásból a szeretet a legfontosabb. Ha szeretet adsz, szeretetet kapsz. Persze, lehet, hogy nem azonnal. Járjunk nyitott szemmel! Lehet egy barát, egy szomszéd is, akinek egy jó beszélgetés, vagy csak egy ölelés hiányzik. Erről kell szólnia igazából az adventnek és a karácsonynak.

Kedves ünneplők!

A szívünket kell díszbe öltöztetni, nem az olykor erőnkön és pénztárcánkon felül megvásárolt méregdrága ajándékokat kell halmozni a fa alá. Persze, a gyermekek ilyenkor ajándékot várnak. Arra kérem Önöket, kedves szülők, nagyszülők, keresztszülők, hogy ne ez legyen a legfontosabb. Hosszútávon értékteremtő lehet a közös készülődés, az együtt begyúrt, kisütött és feldíszített mézeskalács, a közösen elkészített bejgli. Ezek mind-mind a gyermek fejlődését fogják szolgálni. Kötődésük erősebb lesz a családjuk és a városuk iránt is.

Szóljon hát a Hitről, a Reményről, az Örömről és a Szeretetről az elkövetkezendő időszak!

Egy érdekes tanmese jut eszembe. Egy ember megtudja, hogy egy nagy folyó köves partján egy hatalmas vagyont érő drágakő van elrejtve. Ezentúl életét e drágakő keresésének szenteli: egyenként veszi fel a köveket, megtörölgeti, s amint meggyőződik arról, hogy nem drágakő, a folyóba veti. Évek telnek el így, míg egyszer kezébe akad a keresett kincs, de a megszokott mozdulatba belefásulva az ember nem veszi észre, és a folyóba hajítva folytatja egyhangúvá és céltalanná vált munkáját.

Tisztelt megjelentek!

Karácsony közeledtével bennünk is égetően kiált fel a gondolat: nehogy mi is elszaladjunk életünk értelme, nagy, remélt csodája mellett anélkül, hogy észrevennénk azt.

Szóljon most a köszönet!

Köszönetet szeretnék mondani elsősorban a Nefelejcs Egyesületnek, amiért minden évben meghívnak és ellátogathatok ide hozzátok!

Köszönetemet szeretném kifejezni továbbá a Kecskeméti Gábor Kulturális Központ munkatársainak, valamint Rusznák Marianna és Hagymási Ferenc vállalkozónak, hogy minden évben újító szándékkal állnak a Békési Advent Programsorozathoz.

Idén a Városvédő és Szépítő Egyesülettel közösen létrehozták az Aranykaput. Igazi éke ez az adventi időszaknak városunkban!

a Békési Mikulás