Fekete Károly püspök elmondta: a konferencia kapcsán lelki kaput is megnyitunk most, mert az ortodoxia világa a távoli misztérium varázsát és közös keresztyén gyökerek áttekintésének feladatát hozza közel hozzánk. A délelőtt célja nem a teológiai viták folytatása, a dogmatikai határok építése, hanem a találkozás, a megismerés és a megismertetés. A Krisztus-test sokszínűségére csodálkozunk rá. A református püspök, egyetemi tanár az ortodox és református egyházakat hasonlította össze, rámutatva arra, hogy sok ponton van kapcsolódás a két felekezet család között. 1948-ban, amikor megalakult az Egyházak Világtanácsa, az alapítók között ott volt az ortodox egyházak is ott voltak a sok protestáns felekezet között is. A püspök felidézte, hogy többször járt Törökországban, ahol a konstantinápolyi pátriárkával is volt lehetősége találkozni. Az ortodoxiában megjelenik egy misztikum: sötét templomok sok gyertyával, nálunk fehér falak vannak gyertya nélkül – mondta, de hangsúlyozta, hogy a Szentírás komolyan vétele összeköt bennünket. A reformátusoknál a hit forrása a szentírás, az ortodoxoknál ezt kiegészíti a szenthagyomány, ez nagyon változatos, sokkal változatosabb, mint a katolikusoknál. A reformátorok, köztük Kálvin sok helyen hivatkoztak az óegyházi tanítókra, akiket az ortodox egyház nagyra tart. Az első négy évszázadban meghozott döntések az általános keresztyénségé, ezek a hitvallások a református egyházban is érvényesek, de az V-VIII. században hozott döntéseket mi már nem fogadtuk el – mondta a püspök, aki kitért a szentségtanra és az ortodox templombelső bemutatására is. Az ortodoxia nemzeti alapon szerveződik, akárcsak a reformátusok, és ez a nemzeti jelleg is egy kapcsolódási pont: van magyar református egyház, de van magyar ortodox egyház is. Magyarországon moszkvai, román, görög, bolgár, szerb ortodox egyház működik.
Szojka Petronella etnográfus, muzeológus a Békési Ortodox Egyházközség történetéről tartott elődást. Elmondta: jelenleg építési terület a templom, annak felújítása zajlik. Az egyházközség létrejötte a XVIII. századra tehető. Békés vármegye a magyarok által lakott terület volt, a törökök kiűzése után számos új telepes érkezett ide. Harruckern János György kapta meg a területet, úgy döntött, hogy telepeseket hoz, visszahívta az eredeti lakosokat és új lakosokat is hívott. A szervezett telepítés és spontán migráció együtt hozta létre a sokszínű Békést, ahova balkáni népek is érkeztek. Ezeket összefoglaló néven görögöknek nevezték. 1744-ben görög kolóniák alakultak. A görög a „kereskedő” szinonimája volt. A józsefi türelmi rendelet után szerveződött meg az egyházközség. A vármegyén belül volt 100 család, akik összefogtak és egyházközséget alapítottak, miután 1785-ben kérvényt adtak be a királyhoz. A 24 m hosszú, 14 méter magas, keleti tájolású templomot 1788-ban avatták fel, 1971-ben készült el a torony. Erős volt az asszimiláció a 19. század második felétől, Popovics Elek kétnyelvű (román-magyar) liturgiát vezetett be. A román iskola a XX. század első felében szűnt meg. Csumpilla Demeter volt az utolsó pap, aki 1986-ban hunyt el. A szakember a templom belsejéről képes vetített előadást is tartott.
Füzesi Zsolt ortodox áldozópap, a Konstantinápolyi Pátriárkátus Magyarországi Exarchátusa lelkésze előadásában az ortodoxok jelenlétét vizsgálva rámutatott arra, hogy már a X. században komoly ortodox közösséggel kell számolnunk. Szent István döntése, mellyel a latin kereszténységet tette államvallássá, meghatározó volt, és erősen politikailag motivált. Ebben nem kell elvtelenséget feltételezni. István abban a korban bizonyára nem tudott volna mit kezdeni a mai értelemben felfogott katolikus-ortodox megkülönböztetéssel, hiszen mindezeket az attribútumokat még nem használták felekezeti jelzőként, illetve mindkét hagyományrendszer mindkettőt alkalmazta önmagára. A választás nem annyira egy hitrendszer, mint inkább egy hagyományrendszer melletti politikai döntés volt, mely nagy horderejű volt ugyan, de ez nem jelentette a keleti hatások eltűnését. Bizánccal diplomáciai és dinasztikus kapcsolatok álltak fenn, görög és szláv papok jelenlétére utaló jelek vannak, a határvidékeken keleti rítusú közösségek létezhettek. mindez arra utal, hogy a 11. századi Magyarország vallási képe kevésbé volt homogén, mint ahogy azt sokáig (szerintem irányítottan) feltételezték. A középkorban végig megvolt az ortodox jelenlét, majd a török kiűzése után újabb ortodox népcsoportok költöztek Magyarország területére. A Habsburg állam egyértelműen a katolikus struktúrákat erősíti. Fő ellenfeleinek a protestáns reformáció felekezeteit tekintette, de a keleti egyház is csak tűrt vallás (religio tolerata) kategóriába tartozott. Csekély iskolázottságú papjai jórészt jobbágysorban tengődtek, javadalom és tekintély nélkül. Eleinte az ortodoxok kőtemplomot sem építhettek, és később (II. József türelmi rendelete után) is csak torony nélkülit. A XIX. században már etnikai alapon szerveződő ortodox közösségekkel találkozunk, ezt a képet viszont erősen átrajzolta Trianon, amikor a legtöbb görögkeleti területet elcsatolták tőlünk. „Napjainkban Magyarországon több ortodox egyház működik párhuzamosan: szerb, román, orosz, bolgár, görög, ebből két közösség szolgál magyarul: a konstantinápolyi patriarcháus alá tartozó magyarországi exarchátus és a moszkvai patriarchátus részét képező magyar egyházmegye. Ez önmagában nem lenne probléma – azonban az ortodox egyház hagyományos kánonjoga szerint egy adott területen egy püspök joghatóságának kellene érvényesülnie, és ez természetesen nem zárná ki a különböző kultúrák és liturgikus nyelvek egymást segítő gyümölcsöző együttélését.”
