Mindannyiunk életének része az anya-gyermek kapcsolat csodája, ami valahol össze is köt bennünket. Valljuk be, mai világunkban egyre kevesebb az ilyen közös pont, mint ahogy egyre szűkül azon terek köre is, amely biztonságot, megnyugvást hozhatnak mindennapjainkba. Ám az anyai szeretet élethosszig tartó útravalóval lát el bennünket ezen a téren, hiszen amit a szeretetről, biztonságról, odafordulásról tudni lehet, azt talán az édesanyák tudják legjobban.

Mindenki előtt más arc és más-más emlékek körvonalazódnak kimondva ezt a gyönyörű szót: édesanyám. Ahányan vagyunk, annyiféleképp fejezzük ki ma hálánkat, de mégis boldogan, hálásan tesszük ezt.

Mennyi érzés, mennyi gondolat szökik most elénk megállva mindazon értékek, kincsek előtt, amiket édesanyánktól kaptunk. Szinte lehetetlennek tűnik most mindezt átfogni, felölelni, hogy méltóképpen mondhassunk köszönetet. Mégis próbáljuk meg, hiszen valahol mind gyermekek vagyunk, mindannyiunk lépéseit kíséri, vigyázza egy szerető szempár az elsőtől kezdve.

Mai körülményeink között, a kritikus egészségügyi helyzetben küzdve különösen nagy hangsúlyt kapnak az emberi kapcsolatok, az odafordulás és a szeretet, ezért a figyelem talán önkéntelenül is a példaértékű anyai szeretet és áldozatkészség felé fordul. Tanuljunk tőlük küzdeni, tanuljunk tőlük önzetlenül szeretni!

Ilyenkor, május elején, már-már átlépve a nyár küszöbén a természet is a jövő felé mutató optimizmussal, energiával tekint előre, talán nem is véletlen az elnevezés: anyatermészet. Mi is köszönjük hát most meg édesanyánknak ezt a rengeteg energiát és azt, hogy annak idején bennünk látták és látják ma is a jövendőt. Hadd mondjak ma, május első vasárnapján jó egészséget, sok boldogságot kívánva köszöntet mindannyiuknak kifogyhatatlan szeretetükért, törődésükért. Isten áldja meg valamennyiüket!