A fű zöldell, a virágok nyílnak. A csíksomlyói nyeregben most csend honol, csak a madarak csicseregnek. Mégis sokan lélekben ott vagyunk. Hiszem azt, hogy sokkal többen még annál is, akik testben is részt vettek volna az idei búcsún.

“Nagy erdők alatt, sötét fenyvesek közt a két tornyú templomban pünkösdi búcsúra szólnak a harangok: Székely véreim, eljöttök-e mind? (…) A keservek közt erőt ad a Szent Szűz, a fájdalmak közt meg fog vigasztalni, e lelkeket magához emelni. A somlyói Mária érti bánatunk. S ha annyi századon át védte nemzetünk, most is velünk lesz, nem hagy el soha.”

A Csíki Lapokban egymás mellett szerepel a fent idézett lelkesítő felhívás és egy rövid hír:

“Az idén a pünkösdi búcsú alkalmával szokásos körmenetek és keresztalják elmaradnak, mert a hatóság betiltotta.”

Száz éve - két héttel a békediktátum aláírása előtt - az utolsó pillanatban lehetetlenítették el a készülődést, és az akkori május 22-i pünkösd eseményeit, rendezvényeit...

A Szentlélek kiáradása egy feladat kiteljesedése. Pünkösd eljövetele Jézus munkájának megkoronázása. Az adventtel induló várakozás egy olyan utat vetít előre, ami a megaláztatásokon keresztül levisz a poklok pokláig, de végül az Atya jobbjáig vezet.

Az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja itt jut el a tanítványokhoz, az apostolokhoz. Ezzel töltve meg új tartalommal ezt a napot - pünkösd napját - a keresztény egyház, valamint minden hívő lélek számára.

Az út rögös, sokszor megpróbáltatásokkal teli. A siker útját szenvedés kövezi. Méghozzá rengeteg, önként vállalt szenvedés. Jézus tudta, hová vezet ez az út, és hogy az annak egyetlen köve nélkül sem lehetne teljes, mindegyikre rá kell lépnie.

Ami fontos, talán a legfontosabb: meg kell értenünk, hogy ez az út nem itt ért véget. Sőt nem is ért véget! Jézus mindmáig velünk van. Bennünk, lelkünkben élhet. Nem tolakszik, de az általa felajánlott egyezség örök, s részéről felbonthatatlan:

“Nézd, az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót, bemegyek hozzá és vele vacsorálok, és ő énvelem.”

A felmagasztalás negyedik lépcsője Jézus második eljövetele. Ez a jövő. A kifürkészhetetlen eljövendő. Számunkra ugyanaz, de mi tudjuk: az értünk végzett, bűneink megváltásáért felvállalt feladat feledhetetlensége. Akkori ítéletét már féljék azok, akiknek félniük kell attól...

Sajnos a határtalanra tervezett emlékév jó néhány eseményét el kellett, és kell halasszuk, más formában, illetve a későbbiekben kell majd megrendezzük. A búcsú most (is) elmaradt. Egyeseknek nagy könnyebbség talán ezeket a “vírus nyakába varrni”.

Kormányunk döntése alapján szerencsére a pünkösdi istentiszteleten a templomban vehet részt az egyházközösség, a városi megemlékezést már közönség előtt lehet megtartani.

Boldogasszony anyánk közbenjárása folyamatos, kéréseink az Ő tolmácsolásával mindig meghallgattatnak. Növelje ez hitünket egy szebb jövőben. Nemzetünk jövőjében. S ha a nyereg a magyarság egyetemes találkozóhelye, legyünk mi a fűszálak. Zöld mezejének fűszálai!

Mert a fű marad, mindig nőni fog.

Szálakból, mezőként, zöldell, s lobog.

Ha meghajlik néha, büszkén erősödik,

Ha kell újra sarjad, akár többször is.

Mezőként szálakból, zöldell s lobog,

De a fű marad, s mindig nőni fog!

Békés, 2020.05.31

                           Polgár Zoltán

                           alpolgármester