1980. július 28-án reggel fél nyolckor a Kettős-Körös gátja Hosszúfoknál (Békéstől hat kilométer távolságban) átszakadt és a kiömlő víz elpusztította a tanyavilágot Békéstől keletre. Mintegy 13 ezer embert kellett kitelepíteni. Sok száz tanya és sok ezer haszonállat pusztult el az árvíz következtében. A csúcsidőben 17 ezer ember (köztük 2500 honvéd) dolgozott a gátakon, hogy legalább Tarhos, Bélmegyer, Doboz megmeneküljön. A gátszakadás a XX. századi békési történelem egyik legnagyobb kárral járó tragédiája, sok száz békési lelkében ma is fájó emlékként él. A városi önkormányzat – a vírushelyzet miatti bizonytalanság közepette – július 28-ra megemlékezést szervez, amellyel kapcsolatban a veszélyhelyzet változása függvényében a lakosságot is értesíteni fogja.

A tervek szerint a gátszakadás helyén emelt emlékműnél koszorúzásra kerül sor, valamint megemlékezést szerveznek. Este könyvbemutatóra kerülhet sor, amelyen az olvasók kezébe adják a békési Szalkai Imrének az eseménnyel kapcsolatban írt könyvét. A szerző személyesen érintett (a víz elvitte a tanyájukat), átélte a borzalmat. A könyv egyúttal emléket állít a tanyavilágnak is. A szervezéssel és a könyv gondozásával Mucsi András képviselő, a kulturális ügyekkel foglalkozó bizottság elnöke lett megbízva.