Mai beszélgetőpartnerem Szakács Eszter, az MPE OCM pénzügyi igazgatója.

Mesélnél picit magadról? Hol születtél? Hogyan emlékszel vissza gyermekkorodra?

Egy kis faluban, Örménykúton nőttem fel. Ott éltem a szüleimmel és a bátyámmal, valamint a nagyszüleim is a faluban laktak, úgyhogy szerencsésnek mondhatom magam ebből a szempontból. Nagyon boldog gyermekkorom volt, élveztem egy kis faluban felnőni, ugyanis olyan szabadság jutott nekünk, amit a mai gyerekek nem tudnak megkapni.

Bemutatnád a családodat pár mondatban?

Jelenleg Békéscsabán élek a férjemmel és a lányommal. A férjem, Zoltán mezőgazdaságban dolgozik, a kislányom 13 éves, most volt hetedik osztályos.

Mesélnél picit a hobbijaidról, mivel töltöd szívesen a szabadidődet?

Az egyik legfontosabb hobbim a rajzolás, festés és ehhez hasonló tevékenységek. Sajnos nagyon kevés idő jut rá, de azért, ha tudok időt szakítani, akkor ezzel szeretek a leginkább foglalkozni. Ezen kívül szeretek olvasni, főzni, kertészkedni.

Hogyan választottad a pénzügyi területet? A rajzolás, olvasás, valamint a számok világa két elég különböző területnek tűnik számomra. Mi motivált, hogy mégis ezen a területen helyezkedj el?

Mindig is szeretettem a matematikát, már általános iskolában is. Mivel ezek a reál tárgyak állnak hozzám közelebb, ezért jött az a gondolat, hogy a közgazdasági szakközépiskolába menjek. A kedvem ott se ment el ezektől a dolgoktól, sőt, még jobban megszerettem azokat a tantárgyakat, amiket ott tanultunk, így innentől számomra egyenes volt az út, hogy egy pénzügyi főiskolára mentem.

Mikor kerültél a Misszióhoz?

8 éve, 2012-ben.

Hol dolgoztál korábban?

Több munkahelyem is volt ezt megelőzően. Dolgoztam az akkor még Körös Volánnak hívott volántársaságnál (ma Volánbusz Zrt.) hat évig, először adóügyi előadóként, majd pénzügyi osztályvezetőként. A GYES után már nem oda mentem vissza, hanem a Békés Megyei Tudásház és Könyvtárban dolgoztam egy évet, utána pedig a Békés Megyei Önkormányzatnál, mint területfejlesztési referens. Onnan jöttem át a Misszióhoz.

Hogy érzed magad a Missziónál? Miben másabb, mint a korábbi munkahelyeid?

A legfontosabb, hogy ez a leghosszabb munkahelyem eddig, 8 évet még nem voltam egy munkahelyemnél sem ezt megelőzően, úgyhogy ez is bizonyítja, hogy jól érzem itt magam. Sok mindenben más, mint egy másik munkahely. Egyrészt nem egy profitorientált cég, mint például a Volán volt, másrészt pedig nem egy közigazgatási szerv, mint az önkormányzat, hanem ez egy harmadik variáció, amit megtapasztalhattam. Sokkal közvetlenebb itt a munkatársak viszonya, akár egymással – osztályok, különböző területek munkatársaival – akár a feletteseinkkel is sokkal barátságosabb viszonyunk van, mint egy másik munkahelyen.

Mit tartasz a munkádon belül a legnagyobb kihívásnak?

Misszióvezető úr szokta gyakran kérdezni tőlem, hogy hogyan bírom én ezt a rengeteg papírt, számokat, meg hogy itt precíznek kell lenni, pontosnak, határidőket betartani stb. Erre szoktam azt válaszolni, hogy sokkal inkább ezzel tudok mit kezdeni, mint mondjuk sok embert irányítani. Nekem ez könnyebb feladat, mint emberi problémákat, konfliktusokat kezelni.

De beosztottjaid így is vannak…

Igen, összesen 9 munkatársam van, de ez a létszám még nem olyan sok, mint például egy intézményvezető esetén, akik több tíz vagy száz munkatársat irányítanak, koordinálnak. Azt gondolom, hogy egy nagyon-nagyon jó csapatot sikerült összerakni mind szakmailag, mind emberileg, ezért hálás vagyok.

Igazgatóként mire vagy a legbüszkébb?

Amit az előbb is említettem: a csapatomra és az ő munkájukra. Saját magam szemszögéből arra, hogy ők elfogadnak, tisztelnek, mint vezetőjüket, és hogy úgy érzem a feletteseim is elégedettek a munkámmal. Az igazgatóság tagjaként arra, hogy minden igazgató kollégámmal nagyon jó kapcsolatot tudtam kialakítani, jól tudunk csapatként működni egy közös cél, az MPE OCM sikerei érdekében.

Ha más szakmát, hivatást gyakorolhatnál, mi lenne az?

Talán valamilyen művészeti, kreatív irány lenne az, amit kipróbálnék, de nem biztos, hogy az lenne a jó választás. Hobbiként nagyon szeretem csinálni, de főállásként lehet, hogy inkább érezném kötelességnek, mint örömnek.

Befejezésül egy könnyebb kérdés. Ha lefesthetnél bárkit a világon, aki modellt állna neked – akár élő, akár holt – ki lenne az?

Ha azt gondolnám magamról, hogy képes vagyok erre, akkor a lányomat.

Köszönöm az interjút!

Durkó Szabolcs