Mai beszélgetőpartnerem Fazekas Hajnalka, az MPE OCM Segítő Szolgálatának intézményvezetője.

Mesélnél picit magadról? Kezdjük az elején, hol nőttél fel, milyen gyermekkorod volt?

Hat éves koromig Sarkadon laktam. Az általános iskolát és a középiskolát is már szeretett városomban, Gyulán végeztem. Kisebb megszakításokkal mindig Gyulán éltem. Gyermekkoromat boldognak mondhatom, biztos családi háttér támogatásával bontogattam szárnyaimat. Azonban édesapám halála miatt már kora serdülőkoromban, 13 évesen szembesülnöm kellett a veszteség érzésével. Azután édesanyám egyedül nevelt minket nővéremmel együtt. De mondhatom, hogy ez az élethelyzet és édesanyám példamutatása is csak megerősíteni tudott az életre, a kitartásomat növelte.

Szabadidődet mivel töltöd szívesen?

Családi, baráti kapcsolataim ápolásával, amit még inkább megerősített bennem az idei járványhelyzetben megtapasztalt kötelező elszigeteltség. Szeretek utazni, kertészkedni, valamint patchwork (foltvarrás) dolgokat készíteni, de erre az utóbbi időben sajnos elég kevés időm marad. Szeretem a vízparti nyaralásokat, élő zenei koncerteket. Kikapcsol a zenehallgatás és olvasás. Továbbá imádom Cézár macskám gondozásának minden pillanatát.

Hogyan választottad a szociális pályát? Mi motivált, hogy ezen a területen helyezkedj el?  Hol dolgoztál a Misszió előtt?

Visszatekintve pályafutásomra, összegezhető, hogy mindig is a segítő szakmában dolgoztam, mindig is magam előtt tartottam mások segítését. Középiskola után az egészségügyben helyezkedtem el, mint ápoló, majd további képesítéseket szervezve felnőtt szakápolóként és műtős szakasszisztensként dolgoztam. Azonban mindig is éreztem magamban, hogy személyiségem a segítői hivatás felé visz. Elhivatottságot éreztem, hogy másokon, a bajba jutott embereken segítsek. A szociális munkás diploma megszerzése után mintegy 10 évig kórházi szociális munkásként dolgoztam, ebből öt évet irodavezetőként. Majd önkormányzati és szociális hatósági hivatalnál intézményfenntartói referens és ellenőri munkakörben dolgoztam.

Gyulán laksz, ami fél órányira van Békéstől. A mindennapi ingázást a két város között hogy viseled, mennyire megterhelő számodra?

Imádok vezetni és gyakorlott vezető is vagyok, ezért számomra a napi átjárás még nem megterhelő. Mivel éltem már Budapesten is, ismerem a nagyvárosi tömegközlekedés minden rejtelmét. Így ahhoz hasonlítva még mindig gyorsabbnak és hatékonyabbnak mondhatom a napi ingázást a két város között.

Tovább gördítve a gondolatot, ha a mentálhigiénés tanulmányaimhoz és egészségügyi múltamhoz visszanyúlva használom a szakkifejezéseket, akkor út közben az ún. lelki be- és kimosakodást végzem. Hiszen munkába jövet a napi feladatok átgondolása, ütemezése, a készülődés, mind részei a bemosakodásnak, és mintegy lépcsőzetesen segítik a munkára való hangolódást, illetve a haza felé út segít abban, hogy letegyem a munkát. Míg a sebésznek azért kell a be- és kimosakodásra figyelnie, mert ezek nélkül fertőzhet és fertőződhet, addig nekünk segítő szakembereknek lelki egészségünk érdekében fontos erre figyelni. Persze ez nagyon szép és ideális lenne, ha mindig így történne, de az élet ezt sűrűn felülírja… Aki jól ismer, az tudja, hogy ezt a szép elvet maradéktalanul nem tudom teljesíteni, mert számos esetben még útközben is ügyet intézek, telefonálok. Ennek ellenére az utóbbi időben igyekszem betartani…

Hogyan és mikor kerültél a Misszióhoz?

2015-ben kerültem a Misszióhoz, a Segítő Szolgálathoz. Az akkori intézményvezető és helyettese megkeresésére pályáztam meg az intézményvezető helyettes pozíciót.

Ellenőri múltad milyen hatással van a jelenlegi munkádra?

Mindenképpen előnyömre szolgál a már megszerzett tapasztalat. Mind a törvényességi feltételek betartása, betartatása során, valamint teljes körűen ismerve a hatósági, jogi, szakmai elvárásokat működtethető hatékonyan a Segítő Szolgálat.

Miben másabb, ha másabb egyáltalán valamiben szervezetünk, mint a korábbi munkahelyeid?

A munkavállalók irányában tanúsított nagyfokú szervezeti, munkáltatói lojalitást mondhatom. Ez szolgálja a szervezet minden csoportját, minden munkavállalóját, figyelemmel az egyéni problémák lehetséges megoldására is. Ez mindenképpen kiemeli korábbi munkahelyeim közül az OCM-et.

A Segítőszolgálat 16 telephelyen van jelen az ország szinte egész területén. Mennyire nehéz koordinálni, összefogni ezeket a telephelyeket?

Telephelyeink elhelyezkedését, magas ellátotti és szakmai létszámát tekintve egyértelműen kijelenthető, hogy a Segítő Szolgálat irányítása teljesen más szemléletet, beállítottságot, megközelítésmódot igényel, mint egy kis létszámú intézmény vezetése. A rendszerszemléletű megközelítés és módszerei alkalmazásával végzem mindennapi vezetői feladataimat. Munkánk sokrétű, így ennek megfelelően a „vezetői varázskalapomból” is mindig újabb technikákat, készségeket kell előhúzni az adott feladatokhoz, felmerülő problémák megoldásához. Ebben is sokban segítenek az egészségügyi, szociális főiskolai és egyetemi, pszichiátriai- és szenvedélybetegek, és idősek ellátása témakörökben tett szociális szakvizsga, valamint az ellátott- és betegjogi képesítéseim, tanulmányaim. Korábbi vezetői pozícióimban és a jelenlegi intézményvezetői munkakörömben is nagyon sok mindent megtanultam arról, hogy milyen is a jó vezető, milyen kompetenciákkal kell rendelkeznie. Vezetői erőm a személyiségemből, az önismeretből, a hitelességből, a szándékból és a szenvedélyből fakad. Értékrendem a szorgalom, kitartás, emberség, hit és szeretet. A Segítő Szolgálat tíz éves életében már öt éve aktívan részt veszek. Az OCM teljes működését hamar átláttam, könnyen tudtam azonosulni a szervezeti feladatokkal. Széles körű szakmai tudásomat hatékonyan tudom kamatoztatni a Segítő Szolgálat vezetése során.

Intézményvezetőként mit vársz el a beosztottjaidtól?

Vezetői munkám során megtapasztaltam, hogy egy kollektíva csak akkor tud jól és sikeresen együtt dolgozni, ha mindenki képességei és tudása legjavát adja, eszerint teljesíti a feladatokat. Ez csak akkor valósulhat meg, ha mindenki a legjobb szándékkal, elkötelezettséggel és nyitottsággal végzi munkáját, képes a fejlődésre, megújulásra. Meggyőződésem, hogy eredményes vezetői munkát csak a munkatársakkal közösen, együttműködve, egymást meghallgatva és az eltérő véleményeket is tiszteletben tartva lehet megvalósítani. Vallom, hogy csak az a dolgozó képes tudása legjavát adni, akinek a munka nem napi kényszer, hanem örömmel végzett tevékenység. Mi is az elvárásom? Őszinteség, a másik fél tiszteletben tartásával a tiszta, nyílt, hiteles kommunikáció, szakmai alázat, valamint a döntési helyzetekkel járó személyes felelősségvállalás. Emberek vagyunk, bárki hibázhat, azonban a legfontosabb az emberi hozzáállás. Bízom kollégáim tudásában, képességeiben és lelkesedésében, ezért meggyőződésem, hogy az alkalmazotti közösség minden nehézség ellenére is sokra hivatott, konstruktív együttműködéssel pedig elérhetőek az OCM és a Segítő Szolgálat megfogalmazott céljai. Ennek érdekében törekszem olyan munkahelyi légkör megteremtésére, biztosítására, ahol demokratikus vezetéssel mindenki szívesen dolgozik egy közös célért, és ahol mindenki számára biztosított a harmonikus fejlődés, szeretetteljes támogató háttér. Tudom, hogy a monoton hétköznapok általában nem a boldogságról, csupán a túlélésről szólnak. Éppen ezért hálás vagyok minden munkatársamért, munkájukért, büszke vagyok rájuk. Jó látni az elköteleződésüket, a segíteni akarást, az alázatot, ahogy kiállnak egymásért, az ellátottakért.

Milyennek látod az OCM és a Segítő Szolgálat jövőképét?

A jövőkép kialakítása az intézmény feladatellátási kötelezettségét figyelembe véve, az OCM értékrendjének, hagyományainak megtartásával, olyan célok kitűzésével, lehetőségek felkutatásával történik, amelyek minél több oldalról biztosítják a szervezet fejlődését.

Azt gondolom, hogy egy intézmény jövője és sikere elsősorban a közös érdekek megtalálásán, jó együttműködésben, a belső szervezettségen, a következetes, magas szintű munkavégzésen, döntéseink betartásán, egymás munkájának elismerésén, egymást megbecsülő, segítő, de a problémákat mindig feltáró, s azokat megoldó, a hibákat közösen elhárító magatartáson múlik.

Hiszem azt, hogyha új dolgokat tanulunk, és új akadályokat kell legyűrnünk, valóban gyarapodni fogunk. A kihívások visznek bennünket előre, azok fejlesztenek, és egyben igazolják azt, hogy alkalmasak vagyunk az adott pozíció ellátására.

Bizakodva állok a következő évek elé, hogy a Segítő Szolgálat megőrzi létjogosultságát a hazai szociális ellátórendszerben, sőt, további szolgáltatások biztosításával részesei lehetünk a marginalizálódott társadalmi csoportok, az idősek, a fogyatékkal és pszichiátriai betegséggel élők társadalmi integrációjának.

Tudom rólad, hogy Györgyivel együtt nagyon szeretitek a magyar filmeket. Idézz, kérlek egy mondatot bármelyik magyar filmből, ami szerinted a legjobban jellemez téged!

Számos filmet ismerek, és számos idézetet tudnék most felsorolni, azonban azok nem engem jellemeznének. Inkább egy mottót választanék az interjú végére, amely mind emberként, mind vezetőként egyaránt jellemez.

„Az életet csak hátratekintve lehet megérteni, de élni előre nézve kell.”

Köszönöm az interjút!

Durkó Szabolcs