December közepét írjuk.

Az idő ködös, szomorkás. A Dánfoki sport víz környékén társadalmi munkát végeztem és a kellemeset a hasznossal összekötve,  az ide vonatkozó engedélyek birtokában pecáztam is egy kicsit.

A víz lehűlt, tiszta, átlátszó volt és téli állású. Ami jóval kisebb, mint a nyári. Ezért ezt a pecát találtam ki a kis vízre.

Egy Energo Team Torpedo spin, 1,98m hosszú,5-25g dobósúlyú kis bot, Shimano AX1000-s kis orsó 10-s nanofil zsinórral megtöltve.

Woblereket is próbálgattam, de a mű kishalak nem hoztak eredményt. Ezért az általam szeretett és sűrűn használt régebbi típusú twister gumikat vetettem be. Zöld csillámos és fehér színűeket.

Sokáig nem kellett várni és a fenék közelben vezetett fehér gumira, egy határozott rávágással egy jó kis süllő vetette rá magát. Gyors fotó és a horogtól való szabadítás után ment vissza a vízbe. Még dobálgattam kicsit és a kapástalanság után csalit cseréltem és sárgás-zöldes színű nagyobb testű twistert tettem a zsinór végére.

Ebben a tiszta kisvízben riasztó is lehetett volna ez a csali. De csukákban reménykedve úgy gondoltam belefér ez a kis kiugró csalizás. Nem is kellett sokáig várni a kapásra. Mivel ismert a pálya, nem dobáltam szét a vizet, így célzottan kerestem a halat.

Egy elakadás szerű kapással jelentkezett be a keresett krokodil pofájú. Lassú húzásba kezdett és ment, csak ment. Hosszú ki rohanás után tudtam csak meg állítani a könnyű kis felszereléssel.

Valamint harapás álló előkét sem tettem fel,a tiszta víz miatt. A jó összhangban beállított felszerelésnek köszönhetően tíz perc után már tudtam mérlegelni a csukát.

5,5kg volt a súlya. Érdekesség, a csali a torkán volt, de nem harapta el a zsinórt! Gyors fotó és mehetett vissza a vízbe. Ezután egyhangú csend, csak a kacsák bohóckodtak távolabb. Járkáltam, nézelődtem, de halakra utaló mozgást nem láttam.

Elhatároztam,hogy dobok még párat és ha semmi nem lesz megyek. Egy olyan helyre álltam be, ahol van egy kis medertörés. Kicseréltem a csalit flitteres old twisterre és az JIG horog ólmozásából is csíptem le egy kicsit, hogy könnyebb legyen a csali. Az első dobás után egy kis koppanást éreztem a felszerelésen, amit a nanofil zsinór és a kis gerinces bot jól közvetített. A második dobást lassabban vontattam és ejtő mozdulattal próbáltam a beteg kishalat utánozva becsapni az érdeklődőt.
A terv bevált és robosztus kapással jelentkezett a hal. Ment, mint a gőzös. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy sügérező, könnyű pecás a felszerelésem.

Jó pár ki rohanás után grabancon csíphettem a krokodil pofájút, gyors mérlegelés: 3,6kg. A horog a szája sarkában úgy mond a pipában volt. Így ezt is meg úsztam harapás nélkül. Gyors egy fotó és már ment is vissza!
Jó kis peca volt!