Tartalmuk semmit nem változott, ugyanaz a néhány kedves szó, előnyomott sablonos szöveg. Így illik, ezt tesszük sokan, karácsony közeledtével. S mi tagadás, jól esik, hogy ismét eszükbe jutottunk valakiknek, akik legalább ilyenkor egy kedves mondattal, jókívánsággal megajándékoznak bennünket. Mintha ez a karácsony is a korábbiakhoz hasonló lenne…

Csakhogy ez a karácsony egyáltalán nem olyan lesz, mint a korábbi évek karácsonyai voltak. A világjárvány erre is rányomta, rányomja a bélyegét, mint hónapok óta sok minden másra, ami része az életünknek. Érezzük: belefáradtunk az új helyzetbe, s a várt vagy remélt felüdülést önmagában az ünnep nem fogja meghozni. Sokan bizonyára nem is találkozhatnak szeretteikkel, s legfeljebb telefonon hallhatják egymás szavát, mondhatják el jókívánságaikat.

Ha külsőségeiben tényleg más lesz ez az ünnep, az már rajtunk (is) múlik, hogy tartalmában milyenné tudjuk varázsolni. Ha semmi mást nem teszünk, csak jobban odafigyelünk egymásra, türelmesebbek leszünk a másikhoz, segítő kezet nyújtunk azok felé, akik az adott körülmények miatt most erre még inkább rászorulnak, akkor hiszem, máris több lesz az ünnepünk. S nem az lesz a kérdés, miben más, miben üt el a szokásostól ez a karácsony, hanem az, hogy hogyan tudtunk minden nehézség ellenére gazdagodni és másokat gazdagítani azzal a soha el nem múló szeretettel, amit nem egy-két napig, hanem életünk minden napján oda kell(ene) élnünk mások felé.

Mert Karácsonykor nem ünnepeljük a szeretetet, hanem befogadjuk a szívünkbe, az életünkbe a Szeretet Istenének karácsonyi ajándékát, a testté lett Igét, Jézus Krisztust. S Ő azért született meg az első karácsonykor, hogy minderre képessé tegyen bennünket (is).

Legyen hát Istentől megáldott, szeretetteljes Karácsonyunk!

Katona Gyula református esperes-lelkipásztor