Gondolom, nem vagyok egyedül, amikor azt mondom, hogy a tavaly ezidőtájt elhangzott újévi köszöntéseink nem éppen ezt az elmúlófélben lévő esztendőt kívánták nekünk. Életem során még nem találkoztam hasonló élethelyzettel, ami ilyen hosszú időn át befolyásolta volna mindennapjainkat. Jó vagy rossz, nehezebb vagy könnyebb, az nézőpont kérdése. Talán leginkább kihívások, megoldandó feladatok sokasága.
Megválasztásomkor a "vírus előtti" élethez igazodva készültem az eljövendő munkámra. Városunk híres a pezsgő társadalmi és közösségi életéről, színvonalas eseményeiről, rendezvényeiről. Ezek támogatása, látogatása mindig is fontos volt számomra. A református hitéleti munkám alapjait is a gyülekezet szó jelentéséből adódó személyes találkozáson alapuló közösségi élet adta. Sajnos ezek a dolgok nem, vagy csak nagyon korlátozott módon folyhattak a megszokott medrükben. Ami fontos: úgy érzem, hogy a felsoroltak mögött rejlő munka és kitartás - az alkalmazkodó, elszánt és tettrekész emberekben - mit sem változott.
Alkalmazkodás, az új, vagy eddig kevésbé használt megoldások keresése, használata. Ezek kerülnek most előtérbe. Ha élünk a lehetőséggel, és válaszolunk a kihívásokra, közösségünk ereje megmaradhat, sőt növekedhet is. Az új év talán csak egy képzeletbeli mérföldkő. Egy viszonyítási pont. Egyeseknek a fogadalmak ideje. Igen, szeretünk valamit lezárni, egyenleget vonni, majd ez alapján frissíteni a jövőbeli céljainkat. A csütörtök után péntek következik, a decembert a január követi. Folytassuk megkezdett dolgainkat kitartással, valósítsuk meg új és régebbi terveinket a frissesség erejével.
Köszöntsön hát ránk boldog év, reményekkel teli új esztendő!
Polgár Zoltán, Békés város alpolgármestere
