Az igehirdetés alapigéjét a Máté írása szerinti evangélium karácsonyi történetéből és a Kolosséi levél 2. fejezete válogatott verseiből vette. „A karácsony az az ünnep, amikor úton vagyunk, egyesek régen nem látott szeretteiket keresik fel ilyenkor, mások pedig erre az istentiszteletre jöttek el” – kezdte az igehirdetését a teológus, aki a zűrzavaros időkben a tiszta látást nevezte alapvető fontosságúnak. A világjárvány és az energiaválság idején úgy érezzük, hogy kicsúszik a lábunk alól a talaj. Az akkori világban is sok kérdés merült fel, és az emberek bölcselkedtek, a filozófiában keresték a választ. Pál apostol egyszerű választ adott a zavarodott helyzetre: Isten által értjük meg a történéseket, és általa megérthetjük a titkot. Elégedett vagy azzal, akit találtál? – tette fel a kérdést Molnár Máté a betlehemi gyermekről szóló történetre utalva, majd hozzátette: „Láss tisztán, a gyermeket kell meglátni, mert ő maga a kincs.” Isten Fiára, Jézusra kell függeszteni a szemünket, és előre kell jutnunk Jézus megismerésében. Ehhez azonban felfele kell tekinteni. A prédikációját a következő gondolatokkal zárta a lelkész: Éljetek Krisztusban erős hittel, hálaadással, ne hagyjátok magatokat becsapni.

Az istentisztelet végén új kezdeményezésként az szertartás résztvevői gyertyák, fáklyát gyújtva elénekelték a „Dicsőség mennyben az Istennek…” jól ismert karácsonyi református éneket. A lángot a Jeruzsálemből hozott tűzből vették.