Pénteken 16 órakor a Malomvégesi temetőben volt a megemlékezés, ahol Mucsi András önkormányzati képviselő mondott beszédet a ravatalozó előtt felálított kopjafánál. Beszédében elhangzott: Nem messze innen gyilkoltak le a Békésre bevonuló románok több malomasszonykerti tanyákban élő földműves férfit, és egy idős özvegyasszonyt öltek meg. 1919. április 26-án vonultak be a román királyi csapatok Békésre, de mivel a Vörös Hadsereg katonái lövéseket adta le rájuk a város vezetőségének megadási szándékával ellentétben, Csatárkertben a románok bosszúból 12 civil csatár- és kászmánykerti ártatlan polgárt gyűjtöttek össze, majd két órakor belelőtték őket az Ó-Fehér-Körösbe. A környéken lakó egyszerű földműves emberek voltak ők: Berta Imre 36 éves földmíves-napszámos, Horváth András 20 éves földmíves-napszámos, Molnár Gergely 21 éves földmíves-napszámos, Hajdu Gábor 20 éves kisbirtokos, Ilyés Sándor 45 éves földmíves-napszámos, Kis Sándor 43 éves földmíves-napszámos, Bottyán Imre 22 éves földmíves-napszámos, Erdei Péter 42 éves kisbirtokos, Kovács Imre 53 éves földmíves-napszámos, Domokos István 50 éves földmíves-napszámos, Józsa József 31 éves földmíves-napszámos. Sebestyén Sándor erős sérülésekkel, de a Köröst átúszva túlélte a vérengzést. A várost ágyuzó románoknak egy további áldozata is volt: özv. Fekete Gáborné, akit a Hajnal utcai házában érte az ágyúgolyó, ami kioltotta az életét.
A megemlékezésen Kicska László református és Szécsi Zsolt ókatolikus lelkész mondott áldást, majd a városi önkormányzat, a helytörténeti egyesület és a városi pártok képviselői koszorúzták meg a városvédők által 2002-ben állított kopjafát. Ladó Balázs egyesületi titkár bejelentette: az egyesület hamarosan felújítja a kopjafát.
A megemlékezés után 17 órától könyvbemutatóra került sor a kulturális központban, ahol dr. Perczel Olivér, az Erőszakkutató Intézet történész munkatársa, a Fővárosi Levéltár főlevéltárosa mutatta be két könyvét: Egy megszállás anatómiája, A román-magyar háború és a román katonai megszállás katonai áldozatai (1919-1920). A beszélgetést Szegfű Katalin újságíró, a téma kutatója vezette. A beszélgetésből kiderült: az 1919-es bevonulás után a románok ezután közel egy éven át megszállva tartották a várost, jelentős anyagi károkat okozva. Nem csak Békésen volt ez így. Közel kétezer civil áldozata volt a megszállásnak országszerte. Ezek egy része megtorlás-jellegű volt. Azok a területek, amelyeket a románok már a sajátjuknak kezeltek az 1916-os bukaresi megállapodás alapján (ebbe Békés vármegye nagy része is beletartozott), kisebb mértékben szenvedte meg a megszállással járó kirablást, ellenben a Duna-Tisza-közét, a Dunántúl északi részét és Budapestet erősen érintette ez. Amikor véglegessé vált az új magyar-román határvonal, a magyar részen maradt területeket is szisztematikusan kirabolták a románok. Békést 1920 márciusában hagyták el. A beszélgetés során hangfelvételt is lejátszottak, amelyen Balázs Gáborné, Sebestyén Sándor unokája arról beszél, hogy miket hallott az eseményről a nagyapjától, és hogy milyen lelki terheket kellett elviselniük a túlélőknek.
Az eseményen Körösi Mihály, a helytörténeti egyesület elnöke tiszteletbeli tagsági oklevelet adott át dr. Perczel Olivérnek, majd lehetőség volt a szerző könyveinek megvásárlására és dedikáltatására.
