Templomunk a város szívében, a főtéren magasodik, amelyről büszkén valljuk, hogy a Kárpát-medence harmadik, Magyarország második legnagyobb temploma. A város felé érkező a toronyról már messziről láthatja, hogy merre van Békés. Ennek tetejéről tiszta időben jól látszik Gyula, Békéscsaba, Mezőberény, tehát az egész környék.
A keresztyénség immáron ezer éves városunkban, bár az első ötszáz év során a város lakói a római katolikus egyház tagjai voltak. Az 1530-as években a környék és benne Békés protestánssá vált, és felvette az evangélikus lutheránus hitvallást. 1552-ben Szegedi Kis István református prédikátor iskolát alapított városunkban, amely ma is működik, és az alapító nevét viseli. A török időszakban Békés kétszer is elpusztult, legutóbb 1711-ben kellett újjáépíteni. Őseink a Rákóczi-szabadságharc után alapították meg az új Békést, valamint újjászervezték annak református egyházközségét. Akkoriban még minden békési református volt. A reformátusok első kőtemploma 1734-ben készült el, 1735-ben karzatot építettek a templomhajóban. 1773-ban a gyülekezet kérvénnyel fordult a királyi udvarhoz, miszerint új templomot szeretnének építeni, tekintettel a megnövekedett létszámra. A várt engedélyt 1775-ben küldték meg, és elkezdődhetett a munka. Ez 1781-ig tartott.
1820-ban a templom szerkezetét, főleg a karzati részt és a tornyot kellett renoválni. Ezen munkálatokkal Czigler Antalt a Wenckheim család uradalmi építészét bízták meg, az ő tervei szerint valósult meg a külső-belső átalakítás. A tornyot bádogozták, a templombelsőben lévő kőoszlopot eltávolították, a belső teret kiszélesítették, továbbá új szószéket és úrasztalt készíttettek. 1823-ra lett kész a ma is látható boltozatos mennyezet is. 1852-ben létesült a négy oszlopos bejárati csarnok. Templomunk jelenlegi formáját 1905-ben nyerte el. Ekkor magasították meg a tornyot, amely 61,5 méter magas lett.
Szinte páratlan értéket jelent az 1872-ben Saskó Márton műhelyében elkészült orgona, amelyet soráig Magyarország legnagyobb orgonájaként tartottak számon. Az ónból készült sípokat fából készült szerkezet látja el levegővel. Erősen ráférne a felújítás, amelyet adományok mellett csak komoly külső segítséggel tudnánk elvégezni.
1978-ban a földrengés megrongálta a templomot, helyrehozatala hosszas munkát igényelt.
Az új évszázad elején gyülekezetünk teljesen, kívül-belül felújította a templomot, amelyet 2007-ben ünnepi istentiszteleten adtunk át a nagyközönségnek. 2008-ban két új harang költözött a meglevő kettő mellé a toronyba.
A mai templom sokszoros átépítés eredménye és már semmi sem utal az egykori kis fatemplomra, amelyet őseink 300 éve emeltek, hogy hálát adjanak Istennek a megmaradásért. Azért az 1775-ös dátum tekinthető a templom „születésnapjának”, mert az ekkor megkezdett munka nyomán született istenháza átalakítva ugyan, de ma is áll, és hirdeti Isten dicsőségét.
Mucsi András
helytörténész
