A Békési Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Békési Németek Egyesülete minden évben megemlékezik a kényszermunkára hurcoltakról.
A Vörös Hadsereg, amely 1944 szeptemberében lépett a trianoni Magyarország területére, december 22-én adta ki 0060 számú parancsát, amellyel elrendelte a 17-45 év közötti munkaképes német származású férfiak és a 18-30 év közötti munkaképes német származású nők mozgósítását. Eszerint hadbíróság elé kerülnek, akik kivonják magukat a mozgósítás alól, és családtagjaikra, továbbá „bűntársaikra” is szigorú megtorlás vár. Az utasítást végrehajtó szovjet belügyi katonák – bár a létszámot kizárólag német nemzetiségűekkel kellett volna feltölteniük – válogatás nélkül elvittek mindenkit, számukra csak az volt fontos, hogy összetereljék a parancsnokaik által meghatározott számú embert a kényszermunkára. A Szovjetunió hatalmas veszteségeket szenvedett a második világháborúban: a tetemes anyagi kár mellett 24 millió ember vesztette életét 1941-1945 között. A hiányzó munkaerőt elhurcolt „rabszolgamunkásokkal” akarták pótolni. A málenkij robot szó „kis munkát” jelent, de a Szovjetunióba szállítottak számára a „kis munka” több évet is jelentett. A kényszermunkát bányákban, gyárakban, sivatagos vagy akár sarkkörön túli területeken kellett letölteni. Hazatértük után a foglyok nem beszélhettek az átélt szörnyűségekről. A szovjetek nyilvántartása szerint is több százezer ember érintett a jóvátételi munkában.
Békésről 1945. január 8-án tizenhét békési polgárt is elhurcoltak a hatóságok, akiknek emléktáblát állítottak a békési németek.
Fotó: Mucsiné Fodor Hajnalka
