Az 1947. április 12-én, Békésen született zenepedagógus olyan családba érkezett, ahol a zene szeretete generációkon átívelő hagyomány volt. Már a nagyszülei is muzsikusok voltak.
Nyolc testvér között nőtt fel, és a család minden tagja a környék ismert és nagyra becsült muzsikusának számított. A zene már gyermekkorában meghatározta életét: mindössze tizenkét éves volt, amikor először zenekarban játszott, első hangszerei pedig a cselló és a gitár voltak. Békésen a Szegedi Kis István Gimnáziumban érettségizett. Akkoriban nagy dolognak számított, hogy egy cigánygyerek középiskolába, pláne hogy gimnáziumba járjon.
Tehetségét Békésen bontakoztatta ki, ahol Nyúli Lajos, a város elismert zenetanára és muzsikusa ingyen vállalta oktatását. Ez a gesztus egész életére hatással volt, és megerősítette benne azt a hivatástudatot, amely későbbi tanári munkáját is áthatotta.
Tanulmányai során Debrecenben és Szegeden képezte tovább magát, ahol diplomát is szerzett. Már fiatalon nagy hatást gyakorolt rá Pege Aladár, a világhírű nagybőgős, akinek művészete és szakmai alázata a mai napig példaként él benne.
Pályáját 1977-ben kezdte a Békéscsabai Bartók Béla Zeneiskolában, mint a szimfonikus és színházi zenekar vezetője. Egyetlen munkahelyén negyven éven keresztül szolgálta a zenepedagógiát, és innen is vonult nyugdíjba. A zeneiskola szimfonikus szólamú nagybőgős vezetője volt, ahol generációkat nevelt a hozzáértés, a zenei igényesség és az emberi tisztesség szellemében. Bőgő, gitár, basszusgitár szakokon tanított. Nyugdíjba vonulása után a békéscsabai Premier iskolában is vállalt oktató munkát.
Tanári hitvallását három szó írja le legpontosabban: tanulni – tanítani – tanulni. Ezt az elvet követve minden tanítványát méltó figyelemmel, türelemmel és szeretettel vezette be a zenetanulás világába. Munkásságát a roma zenei hagyományok tisztelete és továbbörökítése is meghatározta, ezzel a közösség kulturális értékeit is gazdagította.
Életműve példaértékű: szakmai tudása, elhivatottsága és embersége révén maradandó nyomot hagyott tanítványaiban, kollégáiban és a térség zenei életében. Munkássága elismerésre és megbecsülésre méltó. „Engem mindig a zeneszeretetre nevelés és az erkölcsi értékek átadása motivált. Sok hátrányos helyzetű roma és nem roma tanulóm volt, akiket segítettem.” – fogalmaz Horváth Elek egy helyen. Embersége, zene és tanítás iránti alázata példaértékű. Több növendéke választotta hivatásul a pedagógus, muzsikus pályát, köztük: Zsákai Tibor, Dajka Krisztián, Hamza Lenke, Budai Krisztián, Budai Máté, Pengő Csaba, Pataj Péter, Lakos Zoltán, Pintér Zoltán.
Gyakorló muzsikusként tagja a Békéscsabai Vonós Kamarazenekarnak. Negyven éven át pedig a Békés Megyei Szimfónikus Zenekar bőgő szólamvezetője volt. Jazz Elek Trió alapítója, számos békési rendezvény nagy sikert arató zenekara volt éveken keresztül.
2002-ben az iskola „Éé tanára” címmel jutalmazta addigi munkáját. 2004-ben a Miniszterelnöki Hivatal elismerő oklevelét vehette át a roma gyerekek szellemi fejlődése érdekében végzett kiemelkedő tevékenységéért. 2010-ben a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) díját kapta meg. 2014-ben Békés város és környékének zenei életében és a békési roma gyerekek szellemi fejlesztésében hosszú időn át végzett kiemelkedő tevékenységéért "Békés Városért" kitüntetésben is részesült.
