Az április 3-án délelőtt tartott istentiszteleten Lukács evangéliuma 22. fejezet 54-62. versek alapján Hajdú Gábor arról beszélt, hogy Jézus elfogták, megkínozták, a tanítványok szerte futottak, és közel volt a kivégzés. Péter és egy másik tanítvány mégis távolról követte Jézust, és a főpap udvarán várakozott. Odaült a tűzhöz, de többen felismerték, hogy ő is Jézus társaságában volt, ő azonban letagadta ezt. Amikor hajnalban a kakas megszólalt, visszaemlékezett Jézus szavaira, aki figyelmeztette Pétert arra, hogy meg fogja tagadni őt. Péter erre sírva fakadt. A tagadás nem csak Pétert kísérti, hanem a mindenkori keresztyéneket is. Jézust az életünkkel, szavainkkal, méltatlan tetteinkkel is meg lehet tagadni – hangsúlyozta. Senki sem lehet Jézus tanítványa fél szívvel. Akinek már van kapcsolata az azóta megdicsőült Jézussal, jobb, ha szorosabbra fűzi vele a kapcsolatát. Péter együtt melegedett a tűznél Jézus ellenségeivel, ahogy ez ma is megesik. Előfordul, hogy rossz helyre megyünk, ha nincs élő kapcsolatunk Jézussal. Péter felvállalhatta volna, hogy tanítvány, de nem mert ezt megtenni. Tudjuk viszont, hogy a történet ezzel nem ért véget, mert Péter "meggyógyult", átélte a bűnbocsánatot, meglátta igazi önmagát, és újra tudta kezdeni. Jézus ezt az utat kínálja nekünk is, a kérdés, hogy engedjük-e neki, hogy az életünket bevilágítsa? – fogalmazott Hajdú Gábor a pénteki istentiszteleten.
