Saul, a tanult rabbi, a régi vallási hagyományok nagy tisztelője és követéje harcot indított azok ellen, akik Isten akaratát és megoldását ismerték fel a keresztre feszített Jézus Krisztusban. Emberileg nem volt esély, hogy a tisztánlátás embere legyen. Az Apostolok Cselekedetei 9. fejezetében arról olvasunk, hogy miként találkozott Saul a damaszkuszi úton a feltámadott Úr Jézussal. Ez már jóval a pünkösdi események után történt. Az első pünkösdkor a mennyei erő akkor áradt ki, amikor a tanítványok együtt tudtak várakozni és egy akaraton imádkozni. A passzív együttlétet aktív cselekedet követte, és Isten egyháza elkezdte a munkáját. Isten tesz kivételt, és "egyszemélyes" pünkösdi megtapasztalások is vannak, erre példa Saul megtérése. A fontos kérdés az, hogy mit tegyek ezek után? A legfontosabb: el kell ismerni Isten vezetését, és el kell indulni Isten megújító kegyelme felé. Engedjük, hogy Isten határozza meg az útirányt! A "vereség" Isten Lelkének győzelme az életünkben. Saul élete belül koldusélet volt, de végül megtérése után megkapta a legnagyobb ajándékot, a Lelket. Miután elfogadta a bűnbocsánatot, megkeresztelkedett, hitt Istenben, elment a hívőkhöz. és hirdette nekik, hogy a feltámadott Jézus erősebb volt nála. "Lehet egyszemélyes pünkösd is, de fontos, hogy tudjunk másoknak is bizonyságot tenni." – fogalmazott Katona Gyula.